Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

6 Kedd

PESTI NAPLÓ

1927 március 15

A kettészakadt irodalom

*

Mivel régimódi ember vagy ob, akit egészen másként neveltek, mint a mai fiatalságot, hiszem és

vallom, hogy vannak dolgok, amelyekről beszélni nem illik; ha ezekről a dolgokról valamely komoly ok miatt, mégis kell beszélnünk, mi, régifajta emberek az eszünkben tartjuk, hogy a magyar nyelvnek vannak olyan szavai és kifejezései, amelyeket tisztességes társaságban használni nem szabad. T. i. a régi világban a szülők gondoskodtak róla, hogy ne csupán a kedvenc kutyuskájuk legyen »zimmerrein«, hanem a kedves fiacskájuk is. Mivel ezt az elvet ma már csak kevés család vallja és követi, az a nagy tömeg, amelyet más elvek szerint neveltek fel, nem érti meg azt az álláspontomat, hogy amit tisztességes társaságban nem illik elmondani, azt leírni és a nyilvánosság számára kinyomatni sem illik. Eégies, öreges, sőt ósdi álláspontom következtében tehát nem ritkán találok egyes modern Írók müveiben olyasmit, amire azt mondom, hogy »ezt jobb lett volna le nem írni. vagy jobb lett volna másként kifejezni.«: Azt tehát, hogy a modern írók műveiben ítt-ott találunk olyan dolgokat, melyeken erkölcsi érzésünk megütközik, elismerem a magam részéről, s "erre 'fifth tartom elegendőnek se azt a mentséget, hogy minden nemzet irodalmában tapasztalhatók ilyen dolgok, so azt a szintén nyomós érvet, hogy a ■szabadalmazott erkölcsös írók műveiben itt-ott szintén találunk nem szerencsésen kiválasztott kifejezéseket, melyeken szintén megbotránkozhatik az, akinek az ízlése a közönségesnél kényesebb. Ha egy- egy író olyasmit ír le, amit jobb lett volna meg nem írnia, nagy kázust akkor sem csinálnék a dologból azért, mert ha lármát ütök, azzal csak még jobban ráirányítom a kifogásolt műre a figyelmet Különben is, aki nem válogatós a témáiban és a kifejezésmódokban, azt kritikai felszólalással megtéríteni úgy sem lehet: a közönség feladata, hogy ítéljen az ilyen ügyekben.

Ha mostanában az irodalom bizonyos berkeiben sűrűbben hánytorgatják az irodalom erkölcsiségének kérdését, ezt kifogásolni ..aam lehet, mert kritikai megjegyzéseket tenni mindenkinek joga van. Mivel azonban egyidejűleg a nemzetietlenség vádját is emelik a magyar irodalom modern művelőivel szemben, — ezen viszont nekem van jogom megbotrán- kozni. Az utolsó években egyetlenegy olyan magyar irodalmi müvet sem olvastam, melyet bár a legnagyobb szigorúsággal nemzetietlennek lehetne nevezni. Minden magyar könyv, amelyet az utolsó években láttam, nemzeti szempontból tökéletesen korrekt.

De ha alaptalan is az a vád, hogy a modern magyar irodalom nemzet-ellenes, nem akarom feltételezni se, hogy itt hamis vád segítségével denuneiá- Iás folyik; ellenben az az érzésem, hogy vannak írók, akik a maguk nemzeti jellegét, értékét és szükségességét azzal akarják feltüntetni, hogy minduntalan rámutatnak »a másik tábor* íróinak »erkölcstelen és nemzet-ellenes* működésére.

Én megvallom, hogy a két tábor között nem erkölcsi és nemzeti, hanem tehetségbeli különbséget látok.

Az a társaság, mely monopolizálni akarja úgy az erkölcsiséget, mint a bazaflságot és nemzetiséget, számbelileg igen meggyarapodott az utolsó években, mert oda húzódott mindenki, akiben kevés volt a tehetség, de sok volt az ambíció. Érvényesülésük szempontjából a helyzet nem volt kedvezőtlen, mert egyes írók ellen, kiknek tehetsége és művészete vitán felül áll, lehetséges volt bojkot-mozgalmakat szítani, oly jelszavak hangoztatásával, melyek a társadalmi és politikai életben jelenleg divatosak; lehetséges volt egészen tehetségtelen szerzők munkáit kiadatni, s a meglévő társadalmi szervezetek igénybevételével terjeszteni. Hogy a konjunkturális időknek ilyen felhasználása végül azzal az eredménnyel jár, hogy a reátukmált gyenge féreelmények hatása alatt a közönség leszokik a könyvvásárlásról, arra nem gondoltak. Én azonban félek, hogy mire az irodalom kontárjainak »müveit* végképpen megunja a közönség, akkorra már igen nehéz lesz a közönséget az trodalmilag értékes müvek vásárlására újból rászoktatni.

Egyik írónk, aki nagyon szorgalmas ember, de meg van az a pechje, hogy irodalmi működését »a másik tábor« egyáltalán nem méltányolja, tegnap elpanaszolta, hogy »kettészakadt a magyar irodalom«, s hogy a két tábort »mély szakadék* választja el egymástól. Ez azonban egyáltalán nem új dolog; amióta csak létszák irodalom és művészet, mindig áthidalhatatlan szakadék választotta el egymástól a

tehetségeseket ée a tehetségteleneket. Mintán nem vagyok író, a nincsenok barátaim se az egyik, se a másik táborban, kimondhatom azt a véleményemet, hogy mindent mérlegre téve, óriási tehetségtöbbletet látok azon az oldalon, ahol az erkölcstelenséggel és nemzetictlenséggel vádolt írók állanak, a másik oldalon pedig a következő három kategóriát látom: 1. új írók. akiknek 1920 előtt eszébe sem jutott ez az ipar; 2. régi írók, akik 1920 előtt csak a legnagyobb kínnal tudtak harmadrangú lapokbun elhelyezni egy-egy cikket vagy versikét; S. régi írók, kik valaha népszerűek voltak, de akiknek részint kiapadt már a fantáziájuk, részint deklasszifikáló———

dott az írástudásuk amiatt, hogy az utolsó bél évben túlságosan könnyű sikereket arattak a emiatt önmagukkal szemben teljesen elvesztették a kritikai

képességüket.

A »szakadékok« emlegetése s a baráti kéz felkínálása a szakadék felett nemcsak logikai ellenmondás, hanem mindenképpen tökéletes képtelenség. A* irodalmi alkotás egészen egyéni dolog, s nem használ és nem árt neki semmiféle politikai konjunktúra és semmiféle társadalmi szervezet, mert betűről- betüre igaz, hogy az irodalomban és a művészetben a tehetség mindent pótol, de a tehetséget nem pótolhatja semmi.

Húszmilliófranhos részvénycsalásért letartóztatta a párizsi rendőrség Rochette-et, a hírhedt álbanhárt

Párizs, március 14.

(A Pe?li Napló külön tudósítójától.)

A rendőrség leleplezte Rochettenelc, a hírhedt álbankárnak újabb üzelmeit. Hochettenek néhány úgynevezett közgazdasági újságja volt, amelyebben propagandát csinált nemlétező, vagy pedig kétes vállalkozások részvényei számára, az értéktelen részvényeket azután drága pénzen sózta a kisemberek nyakába. A rendőrség letartóztatta Rochette-et és néhány ügynökét.

Ezzel a hírrel kapcsolatban a szocialisták máris interpellációt jegyeztek he a kamarában, amelyben követelik a bankártörvény revízióját. Interpellációjukban rámutatnak arra a tényre, hogy Franciaországban minden fegy- házviselt gonosztevő alakíthat bankot, mert semmiféle erkölcsi vagy anyagi garanciát nem követelnek tőlük.

Roehette zsákmányát húszmillió frankra becsülik, ami még a mai leromlott francia va- lutaviszouyok között is igen tekintélyes összeg, mert megközelíti az 5 millió aranyfrankot. Roehette már többször állt bíróság előtt, egyszer négy évi, egyszer öt és fél évi börtönt kapott különböző csalásaiért. Rendszer®, amelylyel a kisembereket beugratta, a következő voltí A kiszemelt áldozatoknak előbb megkül- dötte valamelyik közgazdasági lapját, amelyben az általa eladni szándékolt értéktelen részvényeket dicsérte, azután nyomtatott köriévé- leket küldött, majd néhány, úgynevezett bizalmas levelet. Végül bemutatkozott Roehette* nek egy bizalmi embere, akinek rendesen sikerült rávennie a kisembereket arra, hogy biztos állampapírjaikat odaadják és cserébe átvegyék a Roch ette-féle álváUalatok részvényeit. Az utóbbi időben a párizsi tőzsde legkeresettebb papírjai a kaucsukpapírok voltak. Roehette alkalmazkodott ebez a tőzsdei divathoz is, megvásárolta néhány indokínai csődbejutott kau- csukcég értéktelen papírjait, azokat a saját lapjaiban kitalált kurzusokon hirdette, majd drága pénzen rásózta áldozataira. Roehette nagy szervezetet létesített üzletei lebonyolítására és több vidéki városban, így Lyonban, Liliében és Bordeauxban fiókokat tartott fenn, de ezenkívül ügynökeivel beutaztatta az egész országot. Párizsban fényesen berendezett »bank- irodát« tartott fenn az áldozatok fogadására, igazi üzlethelyisége azonban, ahol ügynökeivel tárgyalt, egy eldugott uccuban volt és egy igen szerényen berendezett szobából állott. (L. St.)

Hatvanban tudta hogy hatvansoros pályázatával huszonöt milliót nyert

Dr. Magnin szolgabíró Jiz EsVlapok hirdetési versenyéről

(Saját tudósitónktól.) »Megnyerőnek kell lenni a hirdetésnek« — állítja meggyőződéssel Az Est-lapok százmilliós hirdetésversenycnek második nyertese,

dr. Magnin Elek egri szolgabíró,

aki a Diana sósborszess hirdetésének első helyre való helyezésével, illetve ítéletének találó indokolásával vitte el a 25 milliós második díjat.

— A meggyőzésnek sokféle eszköze van, — fűzte tovább magyarázatát dr. Magnin Elek. —

Rám és bizonyára még nagyon sok olvasóra a megnyerő kedves képek, a hangulatos meggyőzó' szavak, az egyszerű formák hatnak. Ilyen szerintem a Diana sós- borszesz hirdetése is. »Palotától a kunyhóig«, ez olvasható a hirdetés homlokán és kérdem, mily on Dr. Magnin Elek tág teret enged a képzeletnek

már ez a két szó is: alatta a palotával, a királyi várral és, a romantikusan ható kunyhóval. Amikor elhatároztam, hogy a hirdetési versenyben részt veszek, egy pillanatig sem volt kétséges előttem, hogy a Diana sósborszesz mellé állok.

Magnin szolgabíró a Diana sósborszesz hirdetése révén jutott 25 milliós díjához természetes tehát, hogy szeretettel és hálával gondol a Diana sósborszeszre. Talán ezért is fordítja rá a szót beszédközben újra meg újra.

— Hűséges olvasója vagyok Az Est-lapoknak, — mondja nekünk — utazás közben sem mulasztom el 8 megvásárlásukat, pedig nagyon sokszor vagyok úton. Gyakran kocsin kell kiszállnom valahová a járásba, ilyenkor mindig nagyon jól fog a Diana sósborszesz, azzal védem az arcomat, hogy a szél ki ne fújja, ,4a CsMien sűrűn találkoztam a Diana sós- borszesz kedves, hangulatos hirdetésével. Miudig az jutott az eszembe a hirdetés láttára, hogy íme:

— Nem Is érdeklődöm, van-e másfele sősbomess

a világon, Kedveue lapjaimban a Diana megnyerő hirdetéseit látom és ez elég nekem.

— Bennem is, másokban is így rögződött meg a Diana sósborszesz jellegzetes hirdetése. Kern csoda tehát, ha a Diana szó hallatára sok százezrünknek nem a vadászat karcsú istennöjo jut aj eszünkbe, hanem sokkal inkább a nagyszerűen propagált sósborszesz kissé pohos alakú palackja.

— Nevezetes ember lettem Egerben, — mondja még nekünk Magnin szolgabíró. — Hiába, imponál az elnyert drj hatalmas összege. A véletlen különös szeszélye, hogy pontosan 60 sor terjedelmű a pályamunka, amivel második lettem és a verseny eldőltét Hatvanban tudtam meg. A vasúti kocsiban vásároltam egy Magyarországot és-abból tudtam meg, hogy íme, a szerencse fia vagyok.

— Végtelenül hálás vagyok legkedvesebb lapomnak, a resti yapló-nak, hogy amerikai stílusú hirdetési versenye révén végre megvalósíthatom legtitkosabb álmomat; nyári szabadságomat Olaszországban fogom tölteni.