Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

4

PESTI HÍRLAP

1027. március 15., kedd.

antant sikertelen kísérleteket tett arra, hogy Bul- j gáriát a maga oldalára állítsa (ezek a törekvések azon hiúsultak meg, hogy Szerbia nem akart lemondani Macedóniáról), Oroszország ultimátumot intézett Bulgáriához, amelyet a bolgár kormány visszautasított. Ez azt jelentette, hogy Bulgária a központi hatalmak oldalán avatkozott be a háborúba. Október hatodikén a monarchia és Németország egyesitett haderői átkeltek a Dunán és megindították Szerbia ellen azt a döntő offenzivát, amelynek a vége az lett, hogy a szerbek kiszorultak saját országukból, a megvert seregek roncsai, a szerb udvar és a szerb kormány Korfuba és Olaszországba menekültek. Ugyanekkor a szövetséges seregek előnyomulása már csak nagyon kis gyűrűre szorította a montenegróiak uralmát. Azonban ez az uralom sem tartott sokáig. Kövess tábornok hadserege 1916 január 9-én uj támadást kezdett a hercegovinál határon és a Bocche di Cattaro területén, 11-én elfoglalták a Lovcsent, 14-én bevonultak Gettinjébe, 16-án a montenegrói hadsereg letette a fegyvert.

Conrad az alább következő levelet január 11-én irta, amikor a Lovcsen elfoglalása után nyilvánvaló volt, hogy a monteneeróiak ellentállása nem tarthat sokáig:

Hálás köszönet a hozzám folyó hó 10-én intézett jóságos soraidért és nagyon sajnálom, hogy a legutolsó bécsi tartózkodásom alkalmával nem voltam olyan szerencsés, hogy Téged fölkereshettelek volna. A teljes nyolc óra hosz- száig tartó konferencia a külügyminisztériumban csak este félnyolckor ért véget. . Végtelenül szomorú benyomást tett rám, hogy

bárha Stürgh, Körber és Krobatin Szerbia és Montenegró annexiója mellett foglaltak állást, ezzel szemben Tisza teljesen ellene van a dolognak és ami a legszomorubb, hogy a külügyminiszter is a Tisza vontatóköteléhez van kötve.

Az előtted ismert expozéban újból megindokoltam azt az évek óta vallott véleményemet, hogy Szerbia és Montenegró annexiója véglegesen megszabadítaná a monarchiát azoktól a súlyos veszélyektől, amelyek bennünket a mostani minden háborúnál kegyetlenebb háborúba sodortak.

Senkiben sem mertem azt a bűnt föltételezni, hogy azok után a nehéz és véres áldozatok ntán, amelyeket a háború követelt tőlünk, újra ugyanezeket a veszedelmeket akarja ,i a nyakunkba zúdítani, nem akartam elhinni, hogy azok a szűkkeblű, rövidlátó és kicsinyes indokok, amelyeket az annexió ellen fölhoztak, érvényesülni tudnak.

VT

Azt az expozét, amelyre Conrad ebben a levelében hivatkozik, már egy előző cikkünkben ismertettük. Megérthettük belőle, hogy a vezérkari főnöknek egyik legkedvencebb eszméje volt az egész délszláv világ egyesítése a Habsburgok jogara alatt. Ez indokolja azt a nagy felháborodását, hogy amikor Montenegró annexiójával meg lehetett volna tenni az első lépést a nagy délszláv egység megvalósításához, Tisza és Burián külügyminiszter megakadályozták az annexió kimondását. Megfigyelendő, hogy Stürgh osztrák miniszterelnök, Körber közös pénzügyminiszter és Krobatin közös hadügyminiszter az annexió mellett voltak. Tisza István súlyát és a monarchia kormányzásában játszott nagy szerepét semmi sem mutatja jobban, mint ez az eset, amikor a monarchia legfőbb hatal- • másságai: a vezérkari főnök, a közös miniszterek többsége és az osztrák miniszterelnök ellenére tudta érvényesíteni a maga akaratát és amikor a monarchia mindenkori legnagyobb hatalmasságát, a közös külügyminisztert, amint Conrad mondja, „a vontatókötelén“ tudta tartani. A Tersztyánszky- affér után ez már a második eset, amikor a miniszterelnök erősebbnek bizonyul, miat a vezérkar mindenható főnöke.

Ez a rész azonban egyebet is. bizonyít. Azt, hogy á magyar miniszterelnök, akiről ma mar tudvalevő, hogy a háború megindítását igyekezett mindén befolyásával meggátolni, á háború alatt, a legfényesebb győzelmek idején is ellenezte az annexiós szándékokat. Magyarországnak ebben a háborúban nem volt nyerni valója. Minden annexió, amely a szláv elem túlsúlyát növelte volna a monarchiában, a magyar befolyás hátraszoritását hozta volna magával. Ezért voltak a magyar politikusok állandó ellenzői minden annexiónak, ami kétségtelenül számottevő tény lehet akkor, amikor a háború kitöréséért való felelősség kérdését tárgyalják.

Más oldalról viszont Conrad, akinek épén éllenkezö szándékai voltak, ezért' dühöngött állandóan Tisza István és a magyar politikusok ellen. A tapasztalat megtanította arra, hogy békefelforgató, terjeszkedő és centralizáló politikájának mindig Magyarország volt a legveszélyesebb ellenzője.

(Folytatjuk!)

Bründl Károly halála.

A Pesti Hírlap szerkesztőségének ismét gyásza van; egyik legderekabb, leghübb, legszeretet- teljesebb munkatársunk, Bründl Károly távozott el váratlanul közülünk örökre.

Nagy olvasóközönségünk nem igen ismerhette öt, holott tizenhét évig állott a Pesti Hirlap kötelékében. Azok közé az újságírók közé tartozott, akik névtelenül szolgálják a hírlapíró nagy és komoly hivatását és akik nem a népszerűségért, hírért és névért végzik munkájukat. Bründl csak olykor-olykor lépett ki ebből a hallgatag szürkeségből, amikor szükebb hazájának, Nyugatmagyarországnak és Sopronnak dolgairól, bajairól, ünnepeiről irt cikkeBRONDL KAROLY.

A Petőfi Társaság nagygyűlése.

^ Üppgpi,,haugulatban'gyűl? össze a közönség vasárnap délelőtt a Petőfi Társaság hagyományos márciusi nagygyűlésére. Az Akadémia nagytermében megjelent előkelőségek között ott láttuk József kir. herceget, id! Wlassics Gyula és ill- Wlassics Gyula bárókat, Berzeviczy Albertet, Balogh Jenőt, Vargha Gyulát, Liber Endrét. Megjelent a gróf Tehekircsalád is. József. Ferenc kir. herceg, mint k Társaság uj tiszteletbeli tagja, immár a nagy számmal megjelent tagok sorában foglalt helyet.

Az elnöki megnyitót Császár Elemér mondotta, tovább fejtegetve a tárgyat, amit Berzeviczy Albert a Kisfaludy Társaságban mondott emlékezetes beszédében napirendre hozott: irodalmunk kettészakadásának kérdését. Szemben állanak egymással az egyik tábor, amely a nemzeti hagyományok, a hazafias érzés, a keresztény erkölcs alapján áll; s a másik, amely a költészet öncéluságát hirdeti, a Fart pour Fart elvét űzi. De kettészakadt a közönség is, amelynek egy része a magyarság problémáitól idegen. Szerinte mindkét iránynak tűrni kell a másikat, egyik se vonva kétségbe a másik jóhiszeműségét, egyebekben nem hiszi, hogy a közeljövőben helyre álljon az a régi állapot, amikor egy irodalom van, még pedig nemzeti irodalom.,

Lampérth Géza főtitkár jelentésében kiemelte, hogy a Társaság tiszteletbeli tagjául választotta meg József Ferenc kir. herceget, aki mellett a közönség meleg tüntetést rögtönzött. A felolvasások során Vargha Gyula olvasta föl nehány megkapó ifjonti erővel teljes költeményét. Igen kedves volt Szikra, gróf Teleki Sándorné emlékezése néhai apósáról, Teleki Sándor ezredesről, aki nagy demokratának hirdette magát, s ennek bizonyságául hivatkozott arra, hogy a falubeli bíróval ölelkezve sétálgat, annak a vallóra f°M°tvp a Veidét. Amire

A Petőfi Társaság nagygyűlése. Az elnökség (ball 1 - u TwWte S«i

két. Ilyenkor a publikum előtt is megmutatta stílusos és kvalitásos újságírói fegyverzetét, amely ép oly becsülést szerzett neki, mint az a halk, szorgalmas, pontos, névtelen munka, amelyért kollégái közt tisztelet, becsület, szeretet övezte. Époly példaadóan jó munkás, mint amilyen hü barát voltv egy megértő testvér, egy örök pajtás mosolygó szivével járt közöttünk, szükebb kollégái közt, lelke szeretetét, jóságát és szívességét árasztva mindnyájunkra.

Régi soproni nemes famíliából származott. Eredetileg mérnöknek készült, elvégezte a Műegyetemet. Hajlandósága azonban lassan-lassan a zsurnalisztika felé vonzotta. Es úgy járt ezzel, mint annyian előtte már: az újságírás egyszer megkóstolt izét újra és újra visszasóvárogta, majd pedig ez lett egyetlen éltető eleme. Újságírói munkássága mellett a parlament gyorsirodájának titkárja volt, címzetes osztálytanácsosi rangban; itt is kiváló, szorgalmas munkaerő, a parlament gyorsírói karának egyik legkitűnőbbje s azonfelül Magyarország egyik legbrilliánsabb gyorsírója. Mindamellett izig- vérig újságíró volt, mindenkor annak vallotta magát, azt tartotta igazi pályájának.

Negyvenkétéves volt; férfikora teljében, munkaereje birtokában váratlan gyorsasággal ragadta el a halál. A múlt hét elején még idebent végezte rendes szerkesztőségi munkáját, kedden pedig felvétette magát az I. számú belgyógyászati klinikára, tüzetes orvosi vizsgálat végett, mert has- és máj- bántalmakat érzett. Még be, sem fejeződött állapotának teljes felülvizsgálata, amikör vasárnap ‘éjszaka hirtelen meghalt. Valószínűleg májvérzés ölte meg, halála pontos okát azonban a keddi boncolás fogja megállapítani.

Sopronban lakó özvegy édesanyja, nyugalmazott polgáriiskolai igazgatónő és testvéröcCse, Bründl Ödön tanár gyászolják. Holttestét Budapesten beszentelik és Sopronban fogják eltemetni.

Magányos, tipikus agglegény-életét özvegy édesanyjának, testvérének és barátainak szeretető aranyozta be. Most, amikor eltávozott, mi, szerető barátai és hü kollégái szivünk egy darabját küldjük el e talpig jó ember utolsó útjára.

egy ismerőse mosolyogva megjegyezte:

— Ha majd a gróf ur úgy sétálgat a bíróval, hogy annak a karja lesz a gróf ur vállára fektetve; akkor hiszem el, hogy Méltóságod igazán demokrata! ,

Czobel Minka színes költeményei után zajos tetszésben részesült Pékár Gyulának A bűvös dolmány c. történeti elbeszélése; valamint Havas István költői szépségű verses meséje, végezetül pedig Bakó László, a Nemzeti Színház művésze, ragadta el a közönséget Petőfi Nemzeti dalának és csata- dalának elszavalásával.

*

A diszgyülést a Duna-palotában lakoma követte, amelyen az első felköszöntőt Pékár Gyula mondotta Horthy Miklós kormányzóra; majd Fe- renczy Zoltán áldozott Endrődy Sándor emlékének s emlékeztetve a társaságot arra a kötelességére, hogy állítson méltó síremléket halhatatlan tagjának. Petri Mór József Ferenc kir. herceget köszöntötte felfi amire a kis herceg hosszabb beszédben köszönte meg a társaság kitüntetését. Szólott az irodalom nagy erejéről, amelyre Magyarország jövőjének megteremtésében oly fontos szerep/ hárul; természetesen úgy, ha amellett a nemzet töb- bi erötényezöit is kifejlesztjük. Majd Császár Éle- | mér beszédével foglalkozva, kijelentette, hogy a leg- | modernebb, szecessziós irodalmi irányt nem tartja I egészben elítélendőnek, mert hiszen ennek az irány- ’ nak is meg volt az a haszna, hogy erjesztő kovász volt az irodalombanPoharát Magyarország jövendőjére emelte. (Zajos taps.) Koroda Pál és Pékár Gyula a nagygyűlés szereplőit; Sas Ede a nagydijak nyerteseit éltette; amiért Vojnovich Géza mondott köszönetét. Marianchich Imre hazafias versét szavalta el, s az ünnepet méltón fejezte be Bakó László, aki mély érzéssel mondta el a magyar Hiszekevv-eí.

i Lampérth Géza főtitkár, Császár Elemér alelnök, 11» fmwwsey Zótt&N ateJnSir,