Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
V 7/ 4 / i március 15 Ára 16 fillér III. évfolyam, 60. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL.: V., Vilmos császár-út 34. szám TEL.EFONSZÁMOK: 154-20,154-21,154-22,154-23 A nyomda telefonja (csak este 6 őritől kezdve) 154—21 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-kördt 43 (Royat-épület) Telefonszám: József 16—28 divat- akár- íárcius ot, az S nem időssel i meg- tivnek azok szunk lehet őfiek, tulás jprö'llentiszta haellett Mert nincsak ’gint óbb, egts lántzaíem el, dat eted ,’nak iflasizaflmeg- kap- ntek k az ilap,arja r pe- jrint, \ÁCS :vel •ankínyeiniszmár 'éve#. nem RÍÜLomai rész- jelen- i cél- erint, ?ymi- szá■g tudósz ma tt egy s több eltaka- halt és ;gyobbJobb- és baloldali Irta Kóbor Tamás Császár Elemér, a Petőfi-Társa- sá/» alelnöke vasárnapi elnöki beszédében megállapitotta, hogy ilyen van. S a jobboldali a nemzeti hagyományokat ápolja, a másik pedig azt a közönséget szolgálja, mely idegenül áll szemben azokkal az irodalmi alkotásokkal, melyekben a hazafias érzés, a keresztény erkölcs és a régi világnézlet jellemzője megnyilatkozik. Császár Elemér békét ajánl fel, s elég lojális feltételek mellett. Nem kívánja a baloldaltól, hogy hazafias legyen, elég, ha nem hazaíiatlan, ne legyen erkölcsös az írásuk, de ne legyen erkölcstelen s ám ne legyenek vallásosak, de ne bántsák a vallásos érzést. A jó szándék fontosabb, mint a rossz szolgálata. Ezért hadd foglalkozzam Császár Elemér megállapításával, a szándéka szempontjából. Nem vagyok érdekeieden, mert magam is iró vagyok, akit a baloldalra soroztak be. De érdekeltségem illetékességet jelent számomra. S ennek jogán kijelentem: nem fogadom el Császár Elemér békefeltételeit, mert nem vagyok csaló. Hogy ne Írjak haza, erkölcs, vallás ellen, nem kell békét kötnöm s jobboldali türelemben részesülnöm. Akceptálom a baloldali íróságot, de tiltakozom ellene, hogy haza, erkölcs és vallás ellen vétettem volna. S nem mint kivétel állítom ezt. Egyáltalán nincs tudomásom irodalmi irányról, mely haza, erkölcs és vallás ellen mivoltánál, irodalmi krédójánál fogva vétene. Ha tehát a békének ezek a feltételei, akkor a béke meg van kötve, a hadakozás okának híjánál fogva. Mivel azonban e két tábor mégis megvan, nyilvánvaló, hogy nem ez a szentháromság választja őket ketté. Hát mi? Császár Elemér egy uj olvasó közönségről is beszél, mely elfordult a nemzeti hagyományoktól. Ismét valami, ami ellen tiltakoznom kell a tények nevében. Nem áll, hogy ez a közönség nem ismeri Petőfit, Vörös- martyt, Arany Jánost. Nem olvasná Jókait és Mikszáthot. S nem áll, hogy az a másik, a jobboldali közönség szorgalmasabban bújná Ilosvayt, Y7as Gerebent, Jósika Miklóst, mint a baloldali? S nem áll, hogy a baloldali nem menne a Nemzeti Színház magyar darabjaihoz és nem áll, hogy a jobboldali nem járna a „baloldali“ színházakba. S azért mégis van jobb- és baloldali közönség. Hogyan? Egyszerűen úgy, hogy sem kétoldalú irodalom, sem kétoldalú közönség nincsen. Hanem van konkrét irodalom, mely korrespondeál a konkrét élettel s ahány megnyilvánulása az életnek van, annyi árnyalata van az irodalomnak. S ugyanaz a közönség válogat az irodalom ösz- szességéből s az összesség irodalmában külön jelenségkép domborodik ki az, amelyet Császár Elemér nemzetinek mond, azért, mert a nemzeti motívumokat kultiválja s az a másik, melyet az ellenkezőjének bélyegez, mivel az életnek a mindennapi- ságait dolgozza fel. Az egyik a magyar géniusznak diszmagyarját, a másik a polgári zekéjét hordja. Ha igazságosan és célzás nélkül, szólunk a kérdéshez, el kell ismernünk: a modern ember, a leghaza- fiasabbja is,' épp úgy él az élet hétköznapjainak, mint a legfásultabbja is a vasárnapjának. El kell ismernie, hogy a zene nem vált azzal nemzetietlenebbé, vagy értéktelenebbé, hogy túlterjedt az egyházi műfajokon s szimfóniákon, operákon keresztül a kupiéig sokfélesedett. A fejlődés természete, hogy az egyházi és történelmi festményeken túl most több a tájkép és akt, mint a hős és a madonna. Amint a kultúra mélyebben hat a népességbe, az irodalom tágabb körökben közelíti meg az embert magát s jut ezzel közelebb a mindennaposság költészetének a felismeréséhez. Az uj tárgy uj formákat teremt, melyek olykor-olykor merőben ellentétei a régieknek. Már most nagyon fontos, hogy az uj meg ne ölje a régit, nagyszerű hivatás, konzerválni, amit a múlt alkotott s nem engedni át prédául az életerőt, ami a formákban és mondanivalókban halhatatlan. Természetes, hogy ezt az akadémiák vállalják. De igazuk csak addig van, amig a maguk értékeinek az értékét védik. Nincs igazuk, ha az élet jogát az újtól megtagadják. Valamikor a költészet csak vallási volt, aztán nemzeti lett a hősök és nemzeti dicsőség kultuszával, most társadalmi is lett. Nem áll, hogy a társadalmi irodalom vallástalan, nemzetietlen lenne csak azért, mert nem kimondottan vallással és nemzeti elemekkel foglalkozik. A mai magyar társadalom nem nemzetietlenebb azért, mert polgáribb. S következésképen az Írója ennek az irodalomnak sem az. Igaza van Császár Elemérnek: az ellentétek között lehet békét csinálni. Lehet, mert ime, ő sem tud olyan irodalmi irányt, mely a vallás, haza és erkölcs ellen síkra szállana. Amikor erre irodalmi példát keres, az 1918-as vörös ökölnek a grafikai példájára szorul. Hol van az a kommunista irodalom, melyet el kellene égetni? Nincs. Nem termett egyetlen könyv sem belőle. Hol van közönség, mely istentelen könyveket keresne? Az erkölcs! Erkölcstelen az az irodalom, mely úgy ir, ahogy a nők most öltözködnek? Térden felül? A nők sem erkölcstelenek azért. S nem élesedett ki az ellentét a két tábor között. Az egyik előállt magától, azáltal, hogy a másik megszerveződött! A hagyományos irodalom hívei szervezkedtek s kimondták az anatémát azokra, akik kivid rekedtek. S lefoglaltak maguknak jogokat, pozíciókat, a kritika hivatalos kompetenciáját s főképpen ä kiátkozás jogát. Nagyon örülnék az újabban szűnő irodalmi megnyilatkozásoknak, mert kívánatos, hogy a politika mellett az irodalomnak is legyen közvéleménye. De sajnos, nem az irodalmi érdeklődés teremt közszellemet, hanem a mozgalmakban a politika nyomul elő az irodalom terén is. Németország ázsiai kivitele egyre fokozódik Curtius miniszter jelentése Németország gazdasági helyzetéről Berlin, március 14. (Wolff.) Á birodalmi gyűlés mai ülésén Curtius birodalmi gazdaságügyi miniszter a birodalmi gazdaságügyi minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása során felszólalva, kifejtette a német gazdasági politika alapvonásait. —- A német kivitel — mondotta a többi között a miniszter — egészben véve a háború után kisebb volt az európai piacokon, mint a háború előtt, ami elsősorban az Oroszországba és Franciaországba irányuló kivitel csökkenésének tulajdonítható. Európa többi országába irányuló kivitelünk ingadozásoknak volt alávetve. Az Ázsiába irányuló kivitel állandóan fokozódik és felülmúlja a háború előtti színvonalat. A nagy afrikai terület jelentősége is növekszik kivitelünk szempontjából. Kivitelünk vontatott fejlődésének oka elsősorban a mindenütt erősbödő kereskedelmi protekcionizmusnak tudható be. A német kereskedelmi szerződések rendszere még hézagokat mutat; nem létesült még kereskedelmi szerződés Lengyelországgal, Franciaországgal és Csehországgal. Azok az intézkedések, amelyeket a kormány a kivitel fokozása céljából tett — az orosz hitelek, a kiviteli biztosítás, íf veszteségek elleni szavatosság — csodálkozást keltettek a külföldön. Meghalt Lettország megalapítója Rigából táviralozzák, hogy Jahnis Csakszte, Lettország elnöke meghalt. Csakszte a mai Lettország megalapítója volt. 1859 szeptember 19-én született Kurlandban. Moszkvában végezte az egyetemet, azután mint ügyvéd Mitau- ban telepedett le, ahol a Telunja (Haza) cimü lapot szerkesztette. 1906-ban beválasztották az első orosz dumába, amelyben az autonomista klubbal lépett érintkezésbe. Az autonomista párt ugyanis Oroszország nemzetiségei részére önkormányzatot követelt. A világháború alatt Péterváron és Dorpátban a lett menekültek bizottságának elnöke volt. Ez a bizottság volt az 1918-ban kikiáltott lett állam első kormányának az alapja. Az orosz forradalom alatt a külföldön mindenütt elismertette az uj államot. A függetlenség kikiáltása után a néptanács, majd az ideiglenes parlament, később az 1920-ban összeült alkotmányozó nemzetgyűlés elnöke lett. Lettországban 1922 novemberében tartották az első elnökválasztást, amikor 98 Szavazat közül 92 Csaksztera esett, aki tehát az összes pártoknak, a polgári és a szocialista pártoknak, a letteknek és nem letteknek bizalmát birta. Politikailag a demokrata párthoz állt közel. Május 28-án lesz az elnökválasztás Csehországban Prága, március 14. A pilseni Nova Dóba értesülése szerint a köztársasági elnökválasztás május 28-án lesz. A választást előzőleg május elejére tervezték, de azt az elnök külföldi utazása miatt el kellett halasztani. A Szlovák szerint teljesen téves az a fölfogás, hogy jelölés mellőzésével Masarykot újra meg fogják választani. Az elnöki székbe olyan embernek kell kerülnie, aki magáénak vallja a jelenlegi kormánytöbbség polgári és konzervatív programmját.
