Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
2 ÚJSÁG Kíebelsberg gróf kultuszminiszternek szalonkocsival kedveskedett az olasz kormány Ktebelsberg Kuno gróf — eredeti pro grammja szerint — vasárnap délután fél hatkor utazott cl feleségével együtt a trieszti gyorsvonaton Budapestről. A minisztert útjára Sváb Gyula helyettes államtitkár és líaász Aladár miniszteri osztálytanácsos kisérik el. A délivasut pályaudvarán Durini di Monza gróf budapesti olasz követ, a követség tisztikara, Petri Pál államtitkár és Körösi Henrik dr. miniszteri tanácsos búcsúztatták a minisztert. Az olasz határra kora reggel érkezett meg a gyors s Postumia határállomáson Fedele olasz kultuszminiszter megbízásából Reina tanfelügyelő üdvözölte a magyar vendégeket. Az üdvözlésre Klebclsberg Kuno gróf olaszul válaszolt, Triesztben a vasúti kocsiban az olasz sajtó képviselőit fogadta a miniszter és ismertette előttük olaszországi utjának célját. Az olasz újságíróknak akik között Nívóiéra, a Popolo d’ftalia szerkesztője is megjelent — elmondotta a miniszter, hogy Rómában a legismertebb paloták egyikének megvásárlásával magyar akadémiát kíván létesíteni a magyar-olasz intellektuális viszony ápolására. ügyben megemlítette bogy Zichy-Pal- lavicini grófné fordításában most jelent meg a magyar népkönyvtárban Mussolini élettörténete, melyhez Mussolini irt előszót. A trieszti pályaudvaron egyébként a fascisla ifjúsági egyesület diszcsapata tisztelgett a sorai előtt elhaladó Klebclsberg Kuno grófnak. Az olasz kormány mindent elkövet, hogy külsőségeiben is ünnepélyessé tegye a magyar kultuszminiszter fogadtatását. A határon szalonkocsi várta Klebclsberg Kuno grófot, akit 12 főitől álló faseisla diszőrség kísér. Rómába kedden délben érkezik meg a miniszter vonata. Itt nagyarányú fogadtatás várja Fedele közoktatásügyi miniszternél, a magyar követségen és Mussolini maga is a Villa d'Este-ben rendez fényes fogadást Kle- belsberg Kuno gróf tiszteletére. A római Augusteumban hangversenyt rendeznek a miniszter tiszteletére, melyre Palló Imre a magyar kir. Operaház baritonistája is Rómába utazik. Klebelsbcrg Kuno gróf Rómából Nápolyba megy és Pompejibcn megtekinti az ásatásokat. Elutazik Capriba, Firenzébe, Bolognába és Milanóban előadást fog tartani olasz nyelven a magyar-olasz kultuikapeso- 1átokról. Zavargás a bécsi világkereskedelmi főiskolán Egy tanár a szabadban tartotta meg az óráját Bees, március 14. (Az Újság becsi szerkesztőségének tele fon jelentése.) A világkereskedelmi főiskolán, úgy látszik, már állandó lesz a zavargás. A főiskola mellett van ugyanis a gazdászati főiskola, melynek hallgatói lulnyomórészben fajvédő érzehnüek. Ezek a diákok minduntalan átmennek a szomszédos világkereskedelmi főiskolába és ott a zsidóvallásu hallgatókat inzultálják. Ma is megjelent egy csoport fajvédő diák a világkereskedelmi főiskola élőit és be akart oda hatolni. Néhány nappal ezelőtt azonban Gruntzcc tanár, a főiskola vezetője szigorúan megtiltotta, hogy ne engedjenek be senkit, aki nem tudja igazolni, hogy a főiskola hallgatója. A fajvédő diákokat tehát, mint egy más intézet növendékeit, nem engedték be és bezárták előttük a kaput. így azonban a kereskedelmi főiskola növendékei sem tudtak bejutni az épületbe, ezért Schmidt tanár a szabadban tartotta meg statisztikai óráját a közeli Wöhringer-parkban. Közben a fajvédő diákok megszállták a főiskola lépcsőit és nem akartuk onnan távozni. Gruntzel tanár erre a rendőrségre sietett, hogy onnan hozzon segítséget. A fajvédő diákok Pfuj.'-kiáltásokkal fogadták. Nemsokára megjelent az őrség és eltávolította a főiskola feljárójáról a horogkereszlesekel. A kaput kinyitották. Ekkor az intézet belsejéből is kirohantak a fajvédők, hogy társaiknak segítségére siessenek. A rendőrség azonban távoltartotta egymástól a két csoportot és megszállta a kaput. Igazoltatás mellett újra beengedték az épületbe a hallgatókat. Körber Róbert, a tüntetők vezére azzal a csellel akart a főiskolába bejutni, hogy be akar iratkozni hallgatónak, azonban Így se engedték be, mire a lépcsőkről uszító beszédet tartott Gruntzel ellen. Több tüntető 'diákot letartóztattak. Tizenkét óra körül nagy verekedés támadt az aulában, ahonnét a horogkeresztesek a zsidó hangátokat ki akarták tuszkolni. A rendőrség a bejáratnál állt és nem akarván megsérteni az intézet autonómiáját, nem avatkozott a verekedésbe. Több zsidó hallgatót súlyosan inzul- tállak. A jelenetek láttára Gruntzel tanár a főiskolát bizonytalan időre bezáratta. Éghaj! Hapfi Ta 60 nagy Fűre A kisentente likvidációfát Követelik Romániában 1 <» t% . o *.. v . » . V-.» '• i WfüWWW 11 ■1 - • w'* Zűrzavaros utópiák a bessznrábiai szerződés ratifikálása nyomán — Bukarestben Mussolinit, mint a román nép legnagyobb barátját dicsőítik — „4 latin faj hathatós védelemre csoportosul44 Belgrad, március 14. Az Oóror-nak jelentik Bukarestből: A Cuvantul szerint a bessz- arábiai konvenció ratifikálása mélyreható következményekkel jár a kis-ententere. A lap szerint Jugoszlávia és Csehország már régtől fogva közeledést keresett Magyarországhoz és már arról van szó, hogy egy magyar-eseh vagy egy délszláv-ina- gyar szövetség létrehozásával bontsák szét a teljesen fölöslegessé vált kis- ententét. A két szövetségesnek ez az orientációja veszedelmet jelentene/Romániára, amely ágy kapcsolatokat keresett Olaszországgal. Kétségtelen, hogy Olaszország szándéka az, hogy helyzetét a Balkánon megerősítse, viszont gyengítse Jugoszlávia pozícióit. Már maga ez elég ok arra, hogy Jugoszlávia nyugtalankodjék a helyzet miatt és siettesse azt a bomlási folyamatot, amely a kisentente végleges és teljes tikvidációjára vezet. Bclgrád, március 14. A Politika a bessz- arábiai konvenciónak Olaszország részéről történt ratifikációjáról vezércikket közöl. A cikk gúnyos megjegyzéseket teSz arra, hogy Bukarestben Mussolinit mint a román nép legnagyobb barátját dicsőítik. Tény, hogy a ratifikáció által a konvenció nemzetközi jogilag teljes érvényű lett, de ezzel a besszarábiai probléma koránlsincs elintézve. Az oroszok szerint Bcsszarábia sorsát sem Londonban, sem Rómában nem fogják elintézni, hanem a Dnyeszternél és Moszkvában. A kérdést, ha ma nem is, de a jövőben mindene megolda érkezni, káció n római 1 politika miatt t( rnggáho viától t A Roumai által a; hatós lássa i írja a a latit talán is, an natko; A Bt tertan bejele másik Lupu: az .4d zeti i ázokk arnelj politil ameh jegyz ratifii állan politi A kozá nem lyet Avat nak Ti már WBi REGÉNY IRTA DRASCHE-LAzAR ALFRÉD (37) — Most pedig attól félek néha, hogy ezeket az örömöket nem leszek képes megszokni! Olykor hasonló állapot fog el, mint amikor a régi világban pálinkával, vagy kokainnal hódítottam el magamat... És mégis, milyen különbség! Azt hiszed, hogy végig el fogom birni ezt a nagy boldogságot? — El — felelte Daisy csendesen —, sőt talán még nagyobbat is. De ahhoz, hogy változatlanul boldogságnak is erezd a létedet, valamivel hozzá kell járulnod neked is. Nem elég, hogy külső tényezők hassanak teád: szükséges, hogy ellensúlyozd őket a saját énedből fakadó energiákkal, mert különben elveszted lelked egyensúlyát, érzelmi világod beteg szenvedélyekké fajul el és ismét azzá leszel, ami valamikor voltál: rabszolga! Kenedy dr. szándékkal komolyabb fordulatot adott a beszélgetésüknek. Ennek meg is volt a hatása és Nikolájévies elgondolkozott. Szótlanul haladt mellette és most az orvosnő kis háza elé értek. Két nádszék állt előtte. Némán leültek. — Azt mondod, hogy boldog vagy, Iván, oly boldog, hogy néha azt hiszed, nem birod elviselni — szólt ismét Daisy, kis szünet után. — Es mégis, nem érzed-e éppen ilyenkor a, hiányát valaminek? Nikolájévies feltekintett. — Nem — felelte gondolkozás nélkül. — Éppen ilyenkor nem. Valamikor, igen. Akkor, amikor még lenézettnek, megvetettnek, elhagyatottnak, szerencsétlennek éreztem magamat. Akkor, igen, mindenem hiányzott és elviselhetetlen vágy fogott el régi emberekért, letűnt eszmékért, akkor azt hittem, el kell magamat emésztenem ... Mindez egy csapásra megváltozott. Majdnem sségyenlem bevallani: ma egyenesen idegenek számomra a régi dolgok. Mintha kiveszett volna belőlem minden kegyelet! És ez nem szép. Tudom. De tehetek én erről, mondd? — Nem. — Tehetek róla, ha mindenért, ami egyszer kedves, kívánatos volt előttem, egy csapásra kárpótolt valaki, egy tündérszerü lény, akiről még ma sem tudom elhinni, hogy nem Isten, hanem ember, te, imádott szerelmem! Daisy a kezét nyújtotta Ivánnak és szó nélkül tűrte, hogy az orosz hosszú, forró csókot nyomott rá. — Nem, nem illetheted magad szemrehányással :— felelte. — Az érzelmek úgy háborognak a telkedben, mint földrengés után a tenger. Egyensúlyoddal vissza fog térni a kegyeletérzeted is, amellyel a múltnak éppúgy tartozol, mint a múlt személyeinek és én volnék az utolsó, aki őket ezért megirigyelné. Tehát csakugyan nem érezned a hiányát valaminek éppen akkor, amikor azt hiszed, hogy boldog vagy? — Hazudnám, ha elismerném. •— Nem érzed ilyenkor, hogy „nem tudod, mit tehetnél“? Nem ölelnél magadhoz még élettelen tárgyakat is? Nem szeretnél a levegőbe szállni, mint a madár? Vagy nincs-e meg az az érzésed, hogy minden ok nélkül törni, zúzni is tudnál örömödben és nem gondolod, hogyha megtennéd, sírva rá kellene, borulnod arra, amit megsemmisítettél? — De igen! — felelte csodálkozva Nikolájévies. — Úgy van, amint mondod. Még te is ismered ezt? Hát nemcsak a „barbár“ szivében születnek ilyen gondolatok? Amelyeket soh‘se mertem volna előtted bevallani, ha nem te veted fel e kérdést! — Hogyne ismerném — felelte Daisy. — Igen természetes emberi érzések ezek, érthető következményei egy meghatározott állapotnak. Abból a hiányérzetből fakadnak, amelyre gondoltam. — Hogyhogy? ■— Az emberben hirtelenül felhalmozódó erők parancsolólag követelik .érvényesülésüket. Munka, ténykedés utáni vágy ösztönszerü kitörése ez. A boldogság érzete: az erő tudata. Az erő viszont csak addig az, amig érvényesül. De az erőnek nem szabad erőszakká elfajulni, amint, sajnos, hajdanában oly gyakran megtörtént. Megérted, hogy ezzel mit akarok mondani? — Azt hiszem, igen — felelte Nikolájévies. őszinte törekvése, hogy kövesse Daisy gondolat- menetét, különösen rokonszenvessé tette. Olyan volt ebben a pillanatban, mint a serdülő fiú, aki oktatója előtt feltárja egész lelkét, hogy elhintse benne a tudás magvát. — Azt gondolod — tette hozzá rövid szünet után —, hogy a mai világban, amelyben mindenkinek megvan a rendeltetése, a maga elé tűzött feladata, lehetetlenség, hogy egyedül én éljem le napjaimat tétlenül? ... Igazad van. Belátom, hogy tennem, cselekednem kell. És most, hogy mondod, valóban úgy van. érzem a hiányát! Ez a kijelentés nagy hatást tett Daisyre. Szokatlan tűz villant fel intelligens szemében. Felkelt, Ivánhoz lépett, ráhajolt és két karjával vállára támaszkodva, kereste a tekintetét. _ Látod, Iván — mondta egészen különös hangon -T, most én is ugy érzem, hogy boldog vagyok..» N ikolájévies a ■— Igazán?-— Igazán. Te Iván elkapta 1 karolta a derekát. — Most már gan. — Az az ér; azt a sok jót, am és te leszel a mu — őrömmel Daisy. — Talán és mégis elfogadod történetét? Nikolájévies k kijelentette: — Nem bánon a munkának a I De nem arra van nek, hanem egészei rajtam kivül senk üvegén át megítél; a háromszázharmi neteket. Lehet, ho munkám, de azt hi elfogultak saját ma; tok szintén egyold tagadom, valamiké ma sem fedik egy jót és szépet látok i sem mertek az ein másként is lehetne szem, hogy az ily volna a maga érték kedvet is érzek mai hozzá, Daisy? — El vagyok í az orvosnő lelkesen pológiai államtanác, emlékirataidnak mt arra kiváncsi, hogy szakodat, hanem a tudod, milyen bold< Nikolájévies mé — Akkor legjot nénk egy pillanatot metlenül. — Azért két mindehekelőtt hogy mielőtt valóba látnom is kellene a Ma még csak sejtem — Természetese] (Folyt
