Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

Polgártársaim 1 ti ellenséges kezet emeltetek reám, én' baráti kezet nyújtok tinektek , kővétem a szentirást, mely azt mondja : „a ki követ hajit utánad, hajíts te vissza kenyeret “ Istenemre mondom, akkor sem haragudtam rátok, mikor engem vadállatok módjára megronantatok, hogy széttep- jetek annál kevésbé haragszom most ; de haragszom azokra, a kik annyira elámítottak- benneteket, hogy ellenem fordu.tatok, mint ellenségtek ellen, a ki legjobb barátotok vagyok széles e világon ! . . . titeket csak sajnálni tudlak, sajnállak szivemből.

Ha még át nem láttátok, majd át fogjátok látni, hogy vétkeztetek, nagyot vétkeztetek ellenem és magatok ellen, és akkor pirulni fogtok, szégyetileni fogjátok magatokat és sokért nem adnátok, ha nem történt volna meg az, a mi megtörtént. Az egész magyar nemzet ujjal fog reátok mutatni, hogy ti vagytok azok, a kik engem kikergettetek várostokból, — és nektek az az ujjmuta- tás jobban fáj majd a pofoncsapásnál.

Polgártársaim ! ha azok az urak, a kik engem becstelenitettek előttetek, igaz útban jártak : miért nem hagytak engem szóhoz jutni ? ... én azt akartam, hogy ha majd ininden választó együtt lesz, fölállok előttetek és 'azt mondom i most jö}- jöjj ide. a kinek vádja vain ellenem, itt .szemtiilPetőfi a szabadszállásiakhoz.