Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
Polgártársaim ! ti ellenséges kezet emeltetek reám, én baráti kezet nyújtok tinektek ; követem a szentirást, mely azt mondja : „a ki követ hajit utánad, hajits te vissza kenyeret.“ Istenemre mondom, akkor sem haragudtam rátok, mikor engem vadállatok módjára megrohantatok, hogy széttépjetek : annál kevésbé haragszom most; de haragszom azokra, a kik annyira elámítottak benneteket, hogy ellenem fordultatok, mint ellenségtek ellen, a ki legjobb barátotok vagyok széles e világon ! . . . titeket csak sajnálni tudlak, sajnállak szivemből. Ha még át nem láttátok, majd át fogjátok látni, hogy vétkeztetek, nagyot vétkeztetek ellenem és magatok ellen, és akkor pirulni fogtok, szégyenleni fogjátok magatokat és sokért nem adnátok, ha nem történt volna meg az, a mi megtörtént. Az egész magyar nemzet ujjal fog reátok mutatni, hogy ti vagytok azok, a kik engem kikergettetek várostokból, — és nektek az az ujjmuta- tás jobban fáj majd a pofoncsapásnál. Polgártársaim ! ha azok az urak, a kik engem becstelenitettek előttetek, igaz útban jártak : miért nem hagytak engem szóhoz jutni ? ... én azt akartam, hogy ha majd minden választó együtt lesz, fölállok előttetek és azt mondom : most jöjjön ide, a kinek vádja van ellenem, itt szemtől- Szembe mondja el vádjait, majd megfelelek rá !“ Ekkor kisült volna, ki a becsületes ember, ki nem? ... de épen ezért nem hagytak engem beszélni, mert nagyon jól tudták ők, hogy ha szót emelek, ők vesztenek . . . kimutattam volna, hogy minden vádjuk csak rágalom, hazugság, gyaláza tos hazugság. Hiszen, ha igazat beszéltek volna, szemembe is merték volna mondani, — de mindig csak a hátam mögött piszkoltak, a gyávák! Első felindulásomban azt határoztam, hogy törvény elébe állítom becsületem megsértőit ; "de most már máskép gondolkozom . . azzal csak magamat szennyezném be, ha egy sorompó elébe ál- lanékTolyan piszok fajjal, mint azok. Ez csak any- nyi volna, mintha a hold bepörölné azokat a ku tyákat, a melyek ötét megugatják. Hadd ugassa nak, a holdnak az nem árt. Nincs Magyarországon egyetlen egy becsületes ember, ki az én be csületemben kétkedhetnék s ennél többet az isten törvényszéke előtt sem nyerhetnék. Petőfi a szabadszállásiakhoz.
