Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

Budapest ,1897 vasárnap augusztus !,

MAGHfARORSZAG

17

A segesvári ünnep.

' — A Magyarország kiküldött tudósítójától. —

t Budapest, jul. 81.

? A kegyelet legnemesebb érzelmével ünnepelt ma Fehéregyházán és Segesvárit a magyar nemzet. Az a sok ezer főnyi közönség, mely a legnagyobb magyar poéta emlékszobra előtt megjelent, milliók érzelmeinek adott oly ünnepélyes formában kifejezést, a“melynél magasz- tosabbról az utóbbi évek hazafias ünnepeinek sorozatában alig fog majdan megemlékezni a történelem. Képviselve volt ezen a nagy ünnepen az egész ország, s megjelent rajta mintegy nyolczezer főre tehető, hatalmas ünneplő tömegével Ugrón Gábor vezérlete alatt a székelység is, Petőfi választott népe, a melyről leggyönyörűbb versei egyikében emlékezett meg lelkesedése lángoló szavaival a költő. A képviselöház, a tudományos társaságok, megyék és városok nagyszámú küldöttsége teljessé tette a hazafias ünnep fényét, a melynek arányai, komolysága, lefolyásának nemes méltósága méltó volt a költő emlékezetéhez és méltó az országhoz is, a mely ezzel a fényes , ünnepélylyel legelső sorban önmagát becsülte meg.

Kiküldött tudósítónk jelentését az alábbiakban adjuk :

Azok az ünnepélyek, melyeket Petőfi emlékének I eltér egyháza mellett és Segesvárit rendeztek, méltó volt a nagy költő emlékéhez és méltó az országhoz. Ugrón Gábor vezérlete alatt a székelység 200 kocsin érkezett, s ezenkívül képviseltették magukat a következő testületek:

Az Országos Nemzeti Szövetség hatalmas babérkoszorúját Katona Béla főjegyző helyezte el lelkes beszéddel a szoborra. A Nemzeti Szövetség képviseletében ott vannak még az aradi N Sz. elnöke, Institorisz Kálmán polgármester é a Brassói N. Sz. elnöke, Moór Gyula főesperes; Szekelyuüvarhely rendezett tanácsa város küldöttsége, vezető Sebesi Ákos; Erzsébetváros szab. kir. város, vezető Trajanovics János; E. M. K. E. küldötte Sándor József; E. K. E. küldötte Radnóti Dezső.

A kormányt képviseli Sándor László főispán; az erzsébetvárosi ev. ref. egyház küldötte Zayzon János lelkész. Az 1848—49-es honvédegylet központi elnöksége nevében Mikár Zsigmond; a székely- keresztúri állami iskola tantestülete és a tanítóképző intézet tanári kara; Pozsony város képviseletében Brolly Tivadar; a pozsonyi Toldi-kör és jogakadémia képviseletében Vutkovics jogakadé- miai tanár; Gyergyó-Szent-Miklós képviseletében

Köllö Ignácz; Kolozsvár város képviseletében Albach Géza polgármester és Esterházy László főjegyző; a kolozsvári 48-as honvédegylet Szabó Sámuel vezetése alatt ; Toida-Aranyosmegyei 4b-as honvéd egylet képviseletében Veres Károly; a budapesti újságírók egyesülete; Sziklai Lajos; országos történeti ercklye-muzeum képviselője Deáky Albert; Arad szab. királyi város; Szalacz Gyula; országos középiskolai tanáregyesület; dr. Szuppán Vilmos; Udvarhely vármegye .képviseletében Jakab Gyula; Arad vármegye ; Szatmáry Gyula; Petőfi-önképző- kör (ev. ref. koll. önk. köre); Székely-Udvarhely Fejes Áron; Marosszéki houvédegylet, Bihari Sándor; Magy. kir. tud. Akadémia, Szili Kálmán és Gyulai Pál, ki egyszersmind a Kisfaludy-társaságot is képviseli; erdélyi ev. ref. egyházkerület, Szász Domokos püspök ; Fogarasmegye, Bocskor Ádám; magyar történelmi társulat, dr, Szádeczki Lajos ; Nagy-Enyed város, Zsombory Sándor; Budapest székesfőváros, Rózsavölgyi Gyula tanácsos; országos függetlenségi párt, Ilyés Bálint; brassói magyar kaszinó, Orbán Ferenez; Torda-Aranyosmegye, Beteg Miklós; Gyulafehérvár, Issekutz János; Alsó-Fehér- megye, Csathó János ; Szatmár város, Körösmezey Antal; marosvásárhelyi Kemény-Zsigmond-társulnt, Bedőházv János ; Háromszék vármegye, Deési Zoltán ; Aradi 48-as honvédegylet; Csik megye, Mihály Ferenez; Otthon Írók és hírlapírók köre, Rákosi Viktor ; Debreczen város, Oláh Károly és a marosvásárhelyi kollégiumot Horváth József képviselte. Tordáról körülbelül 50 főnyi küldöttség jött.

A százas rendező-bizottság, mely egy szükebb- körü végrehajtó-bizottságot alakított az ünnepélyek rendezésére, minden b:itelhetőt megtett a siker érdekében s az nem is maradt el.

A szükebbkörü végrehajtó-bizottság tagjai ezek voltak :

Sándor László elnök, Alpár Ignácz, Balázs Imre titkár, Bocskor Árpád, Bartha Miklós, Benedek Mihály, Fodor Lázár, Horváth László alelnök, Imess Jenő, Kedves István pénzlárnok, dr. Krausz Frigyes, Nagy Elek, Sebesi Ákos, Somogyi Albert, Somogyi István alispán, Szoboszlai Károly alispán, báró Szentkereszli Pál, Tibád Antal, Török Albert, Ugrón Gábor, Ugrón Zoltán.

A tulajdonképpeni ünnepélyek ma reggel 8 órakor vették kezdelüket.

Annyian érkeztek az ország minden részéből, hogy azok egy részét a közeli Erzsébetvárosban kellett elszállásolni.

Az erzsébetvárosiak reggel, 8 óra 6 perczkor érkeztek, s 8 óra 20 perczkor indult az ünneplő közönség Fehéregyházára, az emlékoszlop felavatásához. — Itt bevárta a Székely-földről és Brassóból érkező vendégeket, kik ily sorban érkeztek: Első székely-vonat: 8 óra 40 perez ; második székelyvonat : 9 óra ; Brassó felől vegyes vonat: 9 óra 20 perez; rendes székely-vonat: 9 óra 38 perczkor. Pontban 10 órakor kezdődött az emlékoszlop felavatása.

Fehéregyháza, jul. 31. f A fehéregyházi honvédemlék leleplezési ünnepélyét a rendezőbizottság elnöke, Sándor László főispán a következő szavak kíséretében nyitotta meg: Hazafiui örömmel tekintek körül a mostan ünneplők ezreivel megtelt, ezelőtt 48 évvel csatazajtól visszhangzó térségen. Büszke vagyok, hogy nemzetemből nem halt ki a haza védelmében elesettek iránti kegyelet. Közeli és távoli vidékről jöttek, hogy a mai napon tartandó nemzeti ünnepségben részt vegyenek. Az ünnepet rendező bizottság nevében is megjelenésükért hálámat nyilvánítva, az ünnepélyt megnyitom.

A főispán ezután a szobor-bizottság megalakulását és a szobor felállításának történetét ismertette.

A perczekig tartó éljenzés és taps lecsillapultá- val a székely-udvarhelyi dalárda Vajda. Emil karnagy vezetése alatt a himnuszt énekelte, melyet a lelkesült közönség vele énekelt.

Az ének után Szász Gerő volt 48-as honvéd, kolozsvári ev. ref. főesperes tartotta nagyhatású beszédét, melyből a következő szép részleteket köA mi édes hazánk, Magyarország megalapítása második ezer esztendejének elsőjét nem ünnepel- nők méltóbb helyen, mint itt, ezen a téren, melynek minden porszeme, minden göröngye, a levegőég, melyet beszivunk, az illat, mely gyönyörbe ringat, a fölöttünk kiterjesztett mennyboltozat, a múlt idők megszentelt emléke és a hálás kegyelet élő bizonysága a mi édes hazánk, Magyarország függetlenségének, önállóságának, szabadságának kiontott vérének, annak vértanuságának, mely eget kér, követel.

Ezen a téren, ebben a pillanatban, Magyarország szive dobog. Magyarország nem geográfiái fogalom. Magyarország halárait nem a Kárpátok égbe- nyuló bérczei, nem Erdély sziklái teszik. Nem a fejedelmi Duna, nem a szilaj Tisza, nem a mi Marosunk, Szamosunk völgyei, nem a magyar Alföld rónasága. Szépek ezek, fölségesek. Irigyli tőlünk a szomszéd, a barát és ellenség, irigyli egész Európa. Ezeket elveszi tőlünk a tatárjárás, elseperkeli a felhőszakadás, vihar bömbö- lése, romokba söpri a földindulás. Országok születése, országok fennállása, öröklése, más világrend törvényei alatt állanak. Ezekef a törvényeket világi hatalom nem adhatja, nem korlátozhatja, el nem veheti. El nem vehetik, mert ezek népünk szivében, lelkében, erkölcsében, jellemében, léteA befolyásos ember.

— A Magyarország eredeti tárezája. — Irta: Vértesi Arnold.

S?-év

Múlt évben néhány napig valami dolgom volt egy alföldi városban. Este, mikor megérkeztem, bementem a vendégfogadó éttermébe vacsorálni. Kevés ember üldögélt ott. A vidéki ember otthon vacsorái. Egy asztalnál néhá- nyan söröztek s föltűnt nekem köztük egy csontos arczu, dölyfös tekintetű, kissé már őszbevegyült úriember, a ki iránt mindenki kölönös figyelmet tanúsított. Ha ö intett, ugrott a pinezér s még a vendéglős maga is, ez az elhízott, lassan biczegö, egykedvű magyar ember, a ki különben nem sokat törődött a vendégeivel, odament, hogy alázatosan megkérdezze :

— Mit méltóztatik parancsolni ?

Mikor elment az ur, azt kérdezem az én vendéglősömtől, kit már Debreczenbül ismertem :

— Mondja csak, kérem, ki volt az ?

A jó ember szinte csodálkozva nézett rám :

— Nem tetszik ismerni ? Kaczor János.

— Valami nagyon előkelő úri ember lehet, — jegyeztem meg csak úgy találomra.

— Nagy gazember, kérem aíásan, — súgta az én vendéglősöm bizalmasan.

Kissé megrökönyödtem. Furcsa, gondoltam magamban ; hát azért tisztelik olyan nagyon ? De az én jó öreg vendéglősömmel hiába kezdtem volna vitatkozást erről a tárgyról. A vendéglősnek végre is tisztelni kell minden vendégét, neki nem lehet válogatni- Neki csak

az a dolga, hogy ha libapecsenyét kérnek, libapecsenyét adjon; ha sört akar valaui, hát sörrel szolgáljon.

Egy kis bővebb fölvilágositást mégis szerettem volna. Legalább annyit, hogy tulajdonképp kicsoda-micsoda hát az a Kaczor János ?

— Tulajdonképp . . .

A vendéglős igazán nem tudta megmondani, hogy tulajdonképp kicsoda-micsoda, Ügyvédnek nem ügyvéd, gazdának nem gazda, de bent van mindenütt . . . tetszik tudni . . .

Másnap fölkerestem a polgármestert. Nagyon szívesen fogadott. Már a meghivókat íratta abban az ügyben, fnelyben jártam.

— Tessék nézni — mutatta, itt a névsor. A város legtekintélyesebb férfiai mind meg lesznek hiva arra az értekezletre.

Nem titkolhattam el meghökkenésemet, a mint a névsorban legfölül a Kaczor János nevét pillantottam meg.

Az öreg polgármester észrevehette, mert elkezdett mentegetőzni:

— Nagyon befolyásos ember, bent van mindenütt . . . nem lehet, kérem, kihagyni.

— Hiszen én nem mondom — viszonzám — nem is ismerem.

Az öreg polgármester figyelmesen reám nézett. Nyilván nem hitte, a mit mondok s csak folytatta a mentegetőzését :

— Kérem, igy magunk közt szólva, én is tudom, hogy némely tekintetben . . .

Erősen törülgette a homlokát. Nem találta meg a kellő szót, a mivel csinján kifejezhetné véleményét, mely nem igen lehetett kedvező a nagvbefolyásu férfiúra nézve. De egy polgár- mester mégsem beszélhet oly nyíltan, mint egy jó magyar kocsmáros s ámbár lényegében, úgy látszott, a polgármester sem igen vélekedik máskép Kaczor János úrról, mint az én vendéglősöm, a szavak mégis válogatot- tabbak voltak.

Nem mondta, hogy nagy gazember, csak azt, hogy némely tekintetben . . . igenis, némely tekintetben nem nevezhető teljesen kifogástalannak.

De kérem, bent van mindenütt. Nem lehet kihagyni. Igazán nem lehet.

Csodálkozva néztem a jó öreg polgármesterre, de nem akartam zavarát növelni s abbahagytam ezt a beszélgetést.

Az értekezletre eljött maga a főispán is, és láthattam, milyen nyájasan beszélget Kaczor Jánossal s hogy iparkodik neki megmagyarázni a vasúti tervet, mely miatt az értekezlet összegyűlt :

— Remélem, hogy szintén támogatni méltóztatik ... i

Kaczor János ur dünnyögött valamit, a miből nem lehetett világosan megtudni, hogy támogatni vagy ellenezni méltóztatik-e neki ezt az ügyet. Nagy óvatossággal nyilatkozott, úgy, hogy ki-ki tetszése szerint magyarázhatta a szavait.

— Csak meg ne csaljon a vén gazember — súgta a főispán a polgármesternek kimenés- közben.

Aztán még egyszer visszafordult Kaczor János felé :

— Lesz szerencsém holnap ebédre, ugy-e bár?

Hogyne lett volna ? Kaczor János nem

mulasztja el a föispáni ebédeket, hol a legnagyobb tisztelettel bánnak vele, kiváló helyre ültetik az asztalnál s ő méltósága sajátkezü- leg töltöget vörös bort a poharába, mert tudja, hogy Kaczor János ur á vörös bornak kedvelője.