Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
Budapest 1910. XXX. évfolyam, 62. szám. Kedd, március 15. Budape Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 3 kor. 40 SÍ. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fii. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: VIII. kér., Rökk Szilárd-utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: VIII. kér., József-körut 5. sz. A kiadóhivatal tolefonjal: Előfizetés 55-95. Kiárusítás 55-53- Apróhirdetós 65-95. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 61-04, Párhuzamok. Budapest, má'rc. í¥. Ma temette el Becs Lueger Károlyt fejedelminél pazarabb pompávak A népmillió tengerének hullámai fekete gályaként vitték vállukon a koporsót, a melyben a magyarfalás inkarnációjának testi maradványai várják a rothadást. És a gyászoló milliók szivében a veszteségen1 érzett fájdalom kisebb, közömbösebb, vértelenebb, mint a gyűlölet, a melyet Lueger Károly doktor oltott ellenünk szivébe. Holnap hatvankét éve lesz: a fölgerjedett bécsi nóptenger hullámai szintén meghordoztak valakit a vállukon. De nem egy halott demagógot, hanem egy élő államférfit; nem egy ügyesen alkalmazkodó szélvitorlát, hanem egy holtig hű, következetes vasoszlopát az elvekhez való ragaszkodásnak, nem egy Lueger Károlyt, hanem egy — Kossuth Lajost. Ötszáz éves, Alberttól kezdődő közösségünk történetében ez az egyetlen nap, a mikor egységbe forrott magyár és osztrák. Érdemes éppen ma, talán inkább, mint a le viharzott hatvankét év óta valaha elolvasni az egykorú történetiró jelentését a bécsi március tizenötről: „A bécsiek az alkotmány birtokának éppen legelső örömmámorában kéjelegnek vala, midőn a küldöttséget vivő hajók kikötöttek. A boldog nép az öröm tuláradásával üdvözölte a célban s törekvésben rokon magyarokat, kiknek különben is azon elismeréssel tallózóit, hogy alkotmányos szabadságát elébb sürgették, mintsem azt maga csak említeni is merte volna nyolvánosan. A főherceg nádor kocsiját, melyből a lovak kifogattak, magok a polgárok vonták be a császári lakba; a többi küldőiteket tömérdek népcsoportok kisérték szállásaikra. Ut- jokban ezer meg ezer éijenkiálfásokban tört ki a nép ajkain a viharos öröm. És midőn a küldöttek szállásaikra megérkeztek, beszédeket kívánt a néptömeg hallani a magyar szónokoktól. A tisztelet és hódolat különösen Kossuth személye iránt határtalan volt a polgárságban; mert Kossuth volt az, ki március 3-iki beszéde által, melyben a bécsiek számára is alkotmányt kérni indítványozott, az ő tetterejöket is fölvillanyozta. A bécsiek e zajos örömnyilvánitása s hódolata a magyar küldöttség iránt azonban nem annyira a személyeket, kiket egy-kettő kivételével névszerint is alig ismert, mint inkább amaz erkölcsi erőt illette, a melyet a szabadság magyar képviselőiben létezni megismertek. E nép, mely a politikai jog birtokának lélekemelő érzetét csak néhány nap óta ízlelte meg, mintegy fölbátorodva érezte magát a jogért és szabadságért rég küzdő s azt nagy mértékben is élvező magyar nemzet e maroknyi küldötteinek megjelenése által. E szép. e fölséges jelenetben, midőn igy a két szomszéd' nemzet testvéri szeretteiben s kölcsönös győzélemóliajíásban egyesült, világos tanúsága feküdt annak, hogy azon természetellenes viszony, mely egyik népnek a másik irányában való , alarendeltetésén alapult, nem magának a bécsi népnek, hanem csak az önkényes hatalom kezelőinek vágyaiban s érdekeiben gyökerezett. Érezte e pillanatokban a béési nép, hogy ama szerencsétlen viszony csak a bürokrácia kényuralmának müve, s csak annak javára szolgál, és hogy a külön népek Istentől rendelt hivatása: egymás melletti függetlenség, kölcsönös jogtisztelet, kölcsönös segély és vetélkedés a jóllét, miveltség és szabadság áldásainak kifejtésében.“ Es mig Becsben a szabadság és testvérülés ünnepe folyt, addig a pesti ifjúság megcsinálta egy nap alatt az újkori Magyarország történetét. Fiatalosan, tüzesen, nem sok meggondolással, annál égőbb lelkesedéssel. Figyelme kiterjedt mindenre, nemcsak a szabadság nagy kérdéseire, hanem a részletekre is. Levétette a középületekről a kétfejű sast és a gyűlölt feketesárga lobogót, bezáratta a dohány-trafikot és a bécsi lutrit. Törvényt hozott, holott nem volt törvényhozó testület. Sebes tempót követelt s mivel a pozsonyi országgyűlés nem járt elég gyorsan kívánalmai nyomában, szembe helyezkedett a rendi törvényhozással s követelte, hogy a népképviselet alapján választott országgyűlés mennél előbb gyűljön össze, de Pesten, nem Pozsonyban. Micsoda hatalmas napok voltak ezek! Mi, békében született, egyformaságban nevelkedett, szürke köznapokhoz szokott nemzedék, el sem tudjuk már gondolni, bogy volt idő, a mikor nálunk is egy közjóléti bizottság akarta ellenőrizni a konventet és rá oktrojálni a maga akaratát, hogy itt is megnyílt a harc a hatalmat magához ragadó Páris és a föderalizmusra törekvő Brissolinek közt. Március idusa nemcsak azért marad örökké nevezetes históriánkban, mert Uj ének. — Március 15-én. Irta és a Pclőft-társaság márciusi ünnepén fölovasta: Lampérth Géza. Föl ma, szabadság szent lobogói! . . . Csitt! ez óda lesz, avittas, ósdi, 3 divatja múlt már a régi dalnak. Költő, ha lantod zöngésre ajzod: Uj éneket mondj az uj magyarnak. Más idő volt rég: s más ez a mái. Botorság is azt visszakivánni. Ember az ember! — nem néz a rákra, á ki nem dóré, — robog előre S nem kúszik balga rák módján hátra! És mi emberek vagyunk egyszálig, ,,Előre!“ —- ez a jelszónk halálig. Szállunk túl földi s égi határon. Villámmal, tűzzel — benzinnel, bűzzel — A gépkocsin és a gépmadáron. S ha visszanézünk ma, mig igy szállunk, — Rád „fatengelyes“ régi világunk: Azt a márciust, büszkén vallhatjuk, S véle a múltat — Szent Pál pirulhat — Oly gyönyörűn a faképnél hagytuk! Szegény hazánk te, akkor hol voltál? — Gyertyafénynél vagy petróleumnál Valami füstös kis kár^házban Pár „firkonc" s holmi más jámbor „honfi“ összesereglett, égve „szent lázban“ . . . Ott a hazáról és szabadságról, Testvériségről . . . s más badarságról Fellengző verset tűzzel szavaltak . . . S a mit hirdettek' tűzbe is mentek Érte vért ontva még — meg is haltak. Ma: — villámfény ég „grand“ kávéházban, Es mi sem égünk ott „ósdi“ lázban.-T- Pikkolózunk elegáns-nyugodtan, És bakkarázunk . . . s botrányt vadászunk Versenyt rikoltó, bulvár-lapokban. A hazát ... no, hisz mi is szeretjük, A politikát meghányjuk-vetjük. Vérről — halálról ám nem beszélünk —. Az elveinkért — bort öntünk, nem vért...« S nem halunk értük, — belőlük élünk! Ha kell, a harctól ám mi se fázunk, Tanú rá fényes parlament-házunk: Akad ott sok nagyerejü harcos. Szó . . . szó . . . van bőven, minden időben. S mi kell más az uj szabadságharchoz?I Népünk! Sorsod is akkor de más volt, Teremtő munka, láz, vajúdás volt: Szülted, nevelted a nagy dicsőket. Ma — részint ércbe’, részint már élve Egymásután — leleplezzük őket . .. Akkor: tájiról idegen földnek Honért halni szép dandárok jöttek. Ma: — a határon áll bár a zsandár — Honát megvetve megy idegenbe Élni sok rongyos, éhező dandár! . . . Elcsuklik itt a csipkedő nóta. Ej-haj, haladtunk szörnyet azóta! Azt a márciust* büszkén vallhatjuk, S véle a múltat — orcánk pirulhat. Oly gyönyörűn a faképnél hagytuk! ________ A szabadság tavaszából. — Régi írások. — 1848. tavaszának üde, szabad fuvalma leng felénk ezekből a régi Írásokból, melyek március idusára szinte kikivánkoznajv. a leveles ládák dohos homályából, a hol eleddig pihentek. Tisztelt 'barátom! Ma hallottam Jókait Robespierreről szólni. Mondotta, hogy tiszteli azt a 'hazafit. Hiszem, hogy lassan-lassan az egész világ úgy gondolni fog; de eddig a többség inkább gyalázatosán beszél a conventi szónokokról. Láttam, hogy a mai hallgatók nem értették a Jókai gondolását. Azért bátor vagyok itt újra imi ezen érdekes, gyönyörű sorokat, mellyeket Danton szollá a nemzeti conventbe: „que m’ importé ma répu- tation, que mon nőm sóit fletri, appelez moi buveur de sang, que la posterité m’ execre, mais que la France sóit libre, que la France sóit heureuse! ...“ Úgy a nemzeti conventemberek tudtak' érezni és beszélni! Igaz, hogy soha sem a világon volt nagyobb, tisztább, szebb hazafiság! Hány ember mindent és a becsületet is a hazáért adni fogja? Mai szamunk 40 oldal.
