Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
2 BUDAPESTI HÍRLAP (62. sz.) 1910. március 15. egy évszázados nyomás alól fölszabadította a lelkeket, hanem a kísérlet okán is, mely úrrá akarta tenni a felelőtlen tömeget a felelős törvényhozáson. De a mi történelmünkön kegyesebb gondviselés őrködött, mint a franciákén s megkímélt bennünket temérdek testvérharcoktól, ha már meg nem óvhatott az idegen ármány idézte végső katasztrófától. A magyar konvent élén egy Kossuth Lajos állott, a ki a pesti népzsarnokságot, a névtelen tömegek presszióját le tudta verni roppant tekintélyével. A főváros küldöttségének kijelentette, hogy ő Pestet ugyan az ország szivének tartja, de mint törvényhozó utána nem induh a magyar nemzet közös szabadságot, közös jogot akar: és a nemzet az ország egésze, nem pedig akár egy város, akár egy kaszt.., Itt csak az egy nemzet az, melyet illet az ország sorsáról intézkedni s e nemzet elég erős és hatalmas eltiporni mindenkit, minden egyest, minden kasztot s egyes municipiumot. melynek eszébe juthatna az ellenszegülés. Mily hősies és történeti idők ezek! S mily szegényesek és jelentőség nélkül valók a miéink! S mégis a történelem megismétlődik, megújul az idő; de vájjon tanultunk-e a magunk múltjából, a saját kárunkon? Gyönyörű márciusi ifjúság! A mely magadhoz kívántad ragadni a nemzet sorsának intézését, mivel hogy elégedetlen voltál törvényhozása szellemével, akad noked is utódod: felelősség nélkül való, mint te, de hijjával annak a rajongó, nemes, eszményi lelkesedésnek s mindenekfölött annak a nemzeti érzésnek, a melyért tárgya maradsz örökös tiszteletünknek. Ez is jogot követel s a népmilliókra hivatkozik, miként te, de te imádtad és ő a gyűlölet sarával dobálja meg nemzetünket. Es van örököse az utolsó pozsonyi diétának is. Amaz is haldokolt, hogy átadja helyét a népképviseletnek. Emez is haldokol, hogy helyét uj foglalja el. De hol van belőle amannak fenséges lemon_i. ......mu i,i j ............. !■■■ N em mondom, hogy ezek emberek jól mindig cselekedtek: nem a kérdés. Mondani kell, hogy a terreur szörnyű rettenetes kormány- mód volt. És igen könnyű úgy beszélni mostan csendes, békés időben. De ezen tiszta szivek örökösen, mint a legnemesebb hazafiság példányai lesznek. Kérem, legyen olyan szives ezen Danton szavait Jókainak olvasni, talán elfeledték? Mert avval lehet jobban magyarázni a Convent nagylelkű szellemét, mint száz könyvvel. Voltam a gyűlésen, mikor tetszett szólni és néhányszor éljen kiabáltam. De arról nem illik röviden beszélni. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Ne lessék nagyon haragudni, ha magyarul írva sokat hibáztam. Tudja már, hogy ha (bár) magyarosan érzek, magyar-törökül vagy törökmagyarul beszélek. A magyarok istene áldja meg! Pest, április 13-án 1848. Gerando Ágost. Á márciusi szabadságmozgalmak egyik vezérének. Vasvári Pálnak irla ezt a levelet a derék Ge- randó Ágost dr., a franciából lelkes magyarrá lett pedagógus és iró. a ki bár francia-magyarul (inkább, mint a hogy 5 tréfásan említi — török-magyarul) beszélt és irt. de hogy csakugyan magyarosan érzett, azt fegyverrel a kezében is bebizonyította a győri csatában, a hol mint honvéd vitézül harcolt s ő mentette meg a. magyar zászlót. dása, az öngyilkosságig hevült önfeláldozása, hol van Kossuth ja és Deákja? Dicső olvasmány a magyarok története, de végtelenül szomorú is egyúttal. Kezünkből kihull a könyv, a mely hirdeti minden nagyság, szépség forgandóságát. Csak egv maradandó ebben a könyvben, a mely a „forgó viszontság járma alatt nyögő“ nemzet sorsáról beszél. A híres negyvennyolcaddá törvényeket március közepén elvben elfogadta V. Ferdinánd, április 11-én iinnepiesen szentesítette. A két dátum között adták a megbízást Jellasichnak a horvátok föliá- zitására és határozták el az ország letip- rását. Mig a magyarság az örömmámorban égett, Becsben Lajos főherceg, Zsófia főhercegnő és a kamarilla ácsolta az akasztófát. Minden megváltozik, csak Bécs marad a régi. A politikai helyzet. Budapest, máre. ií. A miniszterelnök ma délután Bécsbe utazott s holnap kihallgatáson jelenik meg a király előtt. Ezen az audiencián fog eldőlni végképpen a mai képviselöház sorsa, a mennyiben Héder- várg gróf holnap terjeszti ő felsége elé a képviselöház föloszlatására vonatkozó miniszter- tanácsi határozatot. A kormány, mint ismeretes, legutóbbi tanácskozása alkalmával abban állapodott meg, hogy március 24-ike helyett már március 21-ikére összehivatja — királyi kézirattal — a képviselőházat s március 22-én föloszlatja. Ily értelemben lesz holnap a miniszterelnök előterjesztést ő felségének a királyi jog gyakorlására s előrelátható, hogy ő felsége hozzá fog járulni Héderváry gróf javaslatához, úgy hogy a miniszterelnök holnap este már magával fogja hozni Budapestre a szükséges királyi kéziratokat. A képviselőház életének utolsó óráiban a Justh-párt tudvalévőén kísérletet fog tenni a kormány vád alá helyezésére, az erről szóló indítvány napirendre kerülését azonban a Ház föloszlatása meg fogja akadályozni. A politikai helyzet ziláltságára vall, hogy ámbár a Háznak exlexben való föloszlatását az ellenzéki pártok — II. Pest, tavaszutó 18-án 1848. Kedves Biriml Több évek repültek el az idő szárnyain, mióta utószor láttalak. — Ha ismeretségünk csak pillanatnyi benyomás lett volna: most hiába irom hozzád e baráti sorokat; mert az arcot könnyen letörölhetni az emlékezés táblájáról, ha lelki rokonság nincs hozzá csatolva. De a szellemi ismeretség végetlen! Csak egy szó kell, hogy tengerét idézze elő a megosztott gondolatoknak. Az ily barátok közel lehetnek egymáshoz eszmékben, bármily nagy anyagi távolság mellett is. Rád gondolva, kedves Birim, világosan áll előttem minden perce múltamnak, melyet lelkes társaságodban tölték s reményiem, hogy elvekben most sem változánk. Kis világban találkozánk először, a nagyot keblünkben hordva. Most mindketten fővárosi lakosok levénk a megszakasztott Magyarhazában. Nagy eseményeket láthatánk a történet jelen színpadán s örülheténk, mert gyermekvágyaink a szabadságról sokban teljesültek. Ti nem élveztetek annyit, mint mi; mert nem volt népgyüléstek s nem láthattátok a természet nagyszerű boltozata alatt az eszmét kifejlődni: nép szava, Isten szava. Ezen gyűlések égjük jeles szónokát mutatom most be néked, Vasvári Pált, kinek szelleme' egy pillanatra győzött a sötétségben lévők felelt. Azt mondá: „a nép gyermek s hogy megértsen, szükséges gyermekké lennünk.“ S azért tudományon alapult bölcselkedését könnyeden fölvirágzott képekben a képviselőház túlnyomó többsége — alkotmány- ellenesnek tartják, e pártok körében még a gondolata se merült föl eddig annak, hogy a kormány cselekedetével szemben egyöntetű megállapodásra jussanak. A kormánypárt és a Justh-tábor minden erejét megfeszítve agitál az országban, hogy a közvéleményt a maga részére bóditsa. A nemzeti munkapárt vasárnap Aradon tartott nagyszabású alakuló gyűlést Tisza István gróf részvételével, a Justh-párt pedig Zomborban ünnepelte a szerb radikálisokkal való politikai szövetség létrejöttét, Justh Gyula jelenlétében. Az aradi nap rendkívül mozgalmas és zajos volt. Országos vásár is volt ott tegnap s igen nagy sokaság sereglett össze a város utcáin. Tisza István grófot, a ki ötvenedmagával érkezett meg, a munkapártiak nagy dísszel akarták fogadni, a sokadalom azonban, a függetlenségiek és főként a szociáldemokraták Tisza éllen fordultak, bevonulásakor az egész útvonalon tüntettek ellene, abcugolták s záptojással is megdobálták. A zárt helyen megtartott gyűlés bőségesen kárpótolta Tiszát az utca ellenséges indulatáért; a munkapártiak kitörő lelkesedéssel ünnepelték s elhalmozták lelkesedésök minden jelével. / r ' Tisza Aradon nagyszabású beszédet mondott, a meggjTőződés izzó ékesszólásával és hévé vei. Teljes erővel vetette magát a két független-, ségi pártra; Kossuth, Apponyi és Justh minden argumentumát le akarta rombolni. Kossuth ceglédi nyilatkozatával szemben arra hivatkozott, hogy nem lehet egy pártnak külön gyakorlati és külön ideális programja; program az, a melynek megvalósításáért gyakorlatilag küzdünk, nem pedig az, a melyben „mint valami ködfátyolképben, méla mosollyal gyönyörködünk.“ Mélyrehatóan foglalkozott aztán Tisza a nemzetiségi kérdéssel, itt is Kossuthék és Justhék fölfogásával hadakozva. A nemzeti munkapárt vezére igen nagy veszedelemnek tartja a nemzetiségekkel való torzsalkodást; kétségtelen ugyan, úgymond — hogy a magyar nemzet, ha végső összecsapásra kerül a sor, a nemzetiségeket el fogja tiporni, de e belső harc elemésztené a nemzet erejét is. A megbotránkozás hangján szólt arról, hogy Justhék a szerb radikálisokkal formális választási szövetséget adá elő. Reményiem, kedves vendégetek leend, ha forradalom előtti eszmékkel nem birtok. Szeretnél tudni valamit rólam, nemde? — Halld tehát. — Én most Teleld Blanka nőnevelőintézetében vagyok, segédnevelőnö pár év óta. Oly dicső helyzet, minőt csak álmaimban gondolhat ék magamnak; hol erélyesség, munkásság, s a legnagyobb szellemi élvezet összpontosítva van, s minden csak nemzeti kifejlődésre célozva. Isten áldjon, kedves Biriml Még előttem ismeretlen férjedet üdvözlöm, azon reménnyel, hogy nemsokára a nagy Magyarhaza polgárát tisztelhetem s e nemzeti rokonság nagy és hatalmas leend, mert, mint Wesselényi mondá: „hol csak összekapcsolt részeket említünk, a2 elszakadásra is gondolhatunk.“" Barátilag ölellek. LcÖvci Klára, mp. „Öcsvai Honpolgár nejének Kolozsvárott“ (s úgy látszik, fiatal leánykori barátnőjének) irla c rendki. vül jellemző, gyönyörű levelet Leövci Klára, a nemes, szép emlékű honleány, a magyar nőnevelés egyik első apostola, a ki később, Teleki Blanka grófnővel együtt a Neugebäude és Kufstein börtönében mártir-szenvedéssel fizetett égő bonszerelméért. Érdekes e levélben egyebek közölt Vasvári Pálnak mint népszónoknak jellemzése. Vasvári ez időit szintén a Teleki Blanka-féle nőnevelő-inté- zetben működött, mint a történelem tanára s a levélből kiletszőleg ekkor Erdélybe készült agitációs útra. Hogy mennyire, szinte rajongással szerették és tisZ. telték Vasvárit tanítványai, kitűnik a következő le.
