Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

sorolt helyek a jelen gyűjteményből kimaradtak, még azért se megsemmisítve nincsenek, se nem hozzáférhetetlenek. Az irodalom búvárai használhatják a hiteles kéziratokat, melyeken e kiadás alapszik, mert az Athenaeum azokat a nemzeti muzeum birtokába bocsátja, s úgy tudom, a költő testvéröcscse, Petőfy István ur, a maga nagy kózirattömegét szintén oda szánta.

Fölösleges azt is megjegyeznem, de talán még Bem fölösleges, hogy a szöveget sehol meg nem változtattam : a mi közőlhetetetlennek mutatkozott, egészen kihagytam, de nem módositgattam : holott az ötvenes és hatvanas években megjelent Petőfik nem csak hézagosak, hanem bennök számos hely meg is van hamisítva, a különben lelkiismeretes javitó Kecs- keméthy Csapó Dániel által. Nem igazolható eljárás, de az akkori sajtóviszonyok között menthető.

A megjelölt elhagyások kivételével a gyűjtemény teljesnek mondható, a mennyiben igyekeztem fölvenni bele minden verset, a mi csak Petőfi után fönmaradt. Az olvasó meg fogja benne találni a mi a Gyulai Pál kiadta Petőfi Sándor vegyes müveiben található, meg a mi az eddigi gyűjteményekben, akár a költő saját akarata folytán, akár kényszerűségből, hiányzott, meg a mi szerte kallódott vagy a mit a család tagjai rejtegettek, fog tehát benne találni sokat, a mi most először jut nyilvánosságra. S itt a helye köszönetét mondanom a buzgóknak, kik magánúton vagy hirlapi föl- szólalással, e kiadás gyarapításához hozzájárultak, egy-egy elfeledett költemínyre rámutatva, egyet- egyet saját birtokukból átengedve.

Hogy egy és más, akaratlanul, még igy is kimaradhatott, minden emberi munka tökéletlen voltánál fogva meg kell engednem: a netáni hiányok földerítése s betöltése a további kritika tiszte lesz. Ugyan az ő tiszte lesz megigazítani azt is, ha valamely költemény nem a maga esztendejébe volna sorózva. Hogy a költemények sora, az illető év keretén belül, nincs mindenütt úgy megtartva, mint a költő rendezte, vagy a müvek kelte kívánná, szíveskedjék a kegyes olvasó a nyomdai kiállítás tekinteteinek betudni: néha egy-egy rajz elkészülése oly sokáig húzódott, hogy kisebb bajnak látszott a megfelelő költeményt hátrább tenni, mint az egész munkát hónapokig feltartóztatni; általában pedig a költemények helyét a rajzoknak, de magoknak a költeményeknek is körvonala és terjedelme jelölte ki:

kétszeresen döntő szempont oly kiadásnál, mely díszre, azonban egyúttal tömöttségre, törekszik.

Egyébiránt a gyűjtemény elrendezésében a szerző szándokának hódoltam, ki verseit kisebbekre és nagyobbakra (elbeszélőkre) osztotta, e két kereten belül pedig az iJő sorát követte volt: ehhez a két fő osztályhoz, ez első teljes kiadásban, a dolog természete szerint, még egy harmadiknak kellett járulni mint toldaléknak, mely a szerző által föl nem vett darabokat foglalja magában. Szigorúan ide kellett volna sorozni a Helység kalapácsát is, mert Petőfi ezt is kihagyta volt 1847 ik évi gyűjteményéből ; minthogy azonban e kihagyás nem az ő akarata, hanem egyik kiadójával kötött alkuja folytán történt, inkább hittem a szerző szán- dokát megközeliteni az által, ha a müvet a nagyobb költemények közé igtatom megillető helyére.

Csak Petőfit akarván adni, a költeményeket magyarázatokkal nem tarkáztam, bár néha fölvilá- goeitásra szorulnak ; a mi jegyzet van egyik-másik költeményhez csatolva, magától a költőtől származik.

A ki magyarázó adatokat kíván Petőfiről s jellemét s költészetét igazi világában óhajtja látni, azt még ma sem utasíthatni máshova, mint Gyulai Pál ezelőtt hu z évvel megjelent kitűnő értekezéséhez *) s ez értekezését kiegészítő két bíráló ismertetéséhez.**) A kik ezenkivül Írtak róla, részint keveset nyújtanak, mint Szeberényi Lajos, ***) részint meg nem bizhatót, mint Zilahy Károly. V S még kétesebb hitelüek az időnkint ittamott fölmerült homályos emlékezések s regényes ad 'mák, melyek nem hogy fölismerhetőbbó tennék a költő képét : nagyobbára eltorzítják. Zavaros források vizét előbb a lelkiismeretes bírált t szűrőjén kell átazivárogtatni , hogy hasznos italul szolgálhasson a közönségnek.

Budapesten, 1874. évi márcziusban.

Greguss Ágost.

*) Petőfi Sándor és lyrai költészetünk. Toldy Fe- renez Uj Magyar Múzeumában. 1754. I. 24. 97. 1.)

**) Szeberényi Lajos könyve bírálata : Néhány év Petőfi életéből. (Szépirodalmi Figyelő. 1862. II. 4. 20,

3 6 1.) — Zilahy Károly könyve bírálata: Petőfi életrajza. ■ (Budapesti Szemle. 1866. Y. 465 1.)

***) Néhány év Petőfi életéből. 1861.

*) Petőfi Sándor életrajza. 1864.

kolatanácsi mandátumokról lemondván, helyükbe F i 1 o Lajos, Elefanti József és Muraközy József választattak.

A folyó ügyek közt első helyen a domonvölgyi iskolaépítés ügye tárgyaltatott; ezután a közoktatási miniszter által kibocsátott és lapunkban egész terjedelmében közölt leiratok olvastattak fel. A tanítónők alkalmazását ajánló rendelet tudomásul vétetett, valamint a váltakozó rendszerre vonatkozó is; az utóbbinál azonban Dalmady indítványára azon óhaj fejeztetett ki, hogy e rendelet általánosítása csak törvény utján mondassák ki.

Az iskolatanács megyei tagjainak mandátuma September havában lejár, miért is a bizottsági közgyűlés uj tagok választására fog főlszóllittatui; a felekezeti -tatóságokat a tanfelügyelő fogja erre felhívni.

Ifj. gr. R á d a y Gedeon felvilágosítást kára dunakeszi iskolára nézve, mely állítólag négy éven át községi iskola volt, és most mint felekezeti iskola szerepel. A tanfelügyelő megjegyzi, hogy a kérdéses iskola eredetileg felekezeti iskola volt; hosszabb időn át tárgyalások folytak, melyek czélja az volt, hogy községivé váljék; azonban a tárgyalások eddig nem vezettek eredményre.

Ezek után kisebb érdekű adminisztratív ügyek intéztettek el.

BELFÖLD.

Székesfehérvár, jun. 8.

(Az Iskolaszék.)

A »Székesfehérvári Figyelő« czimü közlöny részletes tudósítást közöl a székesfehérvári iskolaszék folyó hó 1-én tartott gyűléséről. Nevezett lap ugyanezen alkalommal egy vezérczikket is tartalmaz, melyben igen élesen szól az iskolaszék többségének viselt dolgairól.

Ezen tanácskozmány nézetünk szerint is megérdemli a figyelmet, élénk színekkel ecsetelt, hü képét adja az tanügyünk szomorú állapotának. Mindenki meg van győződve, hogy a nevelés első és legszükségesebb kellék, és mégis oly nagy a rész- vét'enség ez ügyben, hogy e részvétlenség miatt a kevesek legszentebb akarata és buzgalma sem képes azt kellőleg előmozdítani. Úgy látszik a székesfehérvári iskolaszék tagjainak legnagy obb részében sincs meg azon erény, hogy kellő buzgósággal járjanak el a reájok bízott szép kötelesség teljesítésében. Es épgenre egy sün csmet muauu l> UIJVUIS^UK

(Gróf Zichy József közlekedési miniszter) állapotára nézve arról értesülünk, hogy azon fokozott csuz-baj, mely őt egy hétnél tovább beteg-ágyba késztette , megszűnt ugyan, de annak következményekép a hallási tehetség oly bántalma mutatkozott, hogy a miniszter ennek orvoslásáig hivatásszerű teendőivel alig képes foglalkozni. A miniszter ma Bécsbe utazik, hogy olt egyik kiváló specialista-orvostól tanácsot nyerjen.

(Magyarország legrégibbböl- csészettudora), Katona Dénes, a kegyes tanitórend Nestora, a »M. A.« távirata szerint ma élete 92. évében Sátoralja-Ujhelyen meghalt. Katona Dénes ifjabb éveiben matbemathikával foglalkozott és latin nyelven több értekezést tett közzé, nevezetesen egyet a szögnek három részre való osztásáról, melyben szép mathematbikai ismeretekről tön tanúságot. Számos éven át Nyitrán a kegyestan itórendi növendékeknek a theologiát adta elő, és a rendnek idősebb egyénei mindnyájan az ö tanítványai voltak. Körülbelől 30 éye annak, hogy Sátoralja-Ujhelyen nyugalomban élt, azaz nem tanított, de a legnagyobb buzgalommal a növények honosításán fáradozott, még pedig jó eredménynyel, — i g y egyebek között sikerült neki az indigót meghonositani. Nö- vényhonositási kísérleteiről a hatvanas években rendes tudósításokat közölt a lapokban, az utóbbi években azonban azok elmaradtak ; úgy látszik a 90 éves aggastyán többé nem volt képes kedvencz foglalkozását űzni. Nyugodjék békében!

(A nemzeti szinház) rácsozatát és előépitményét a tegnapi árlejtésen Temesváry vállalkozó vette meg 1100 frtért. Lendvay szobra szintén eltávolíttatott már és ideiglenesen a szinház könyvtárában lett elhelyezve. A színház előtt álló két gyönyörű gesztenyefa a szünidőig helyén marad, és akkor szakértőket fognak meghallgatni az iránt, vájjon kiemelhetők és átültethetők-e, ellenkező esetben ki fognak vágatni.

(Jótékony alapítvány.) Horváth J. nagy-becskereki őrmester 12000 frtot tevő vagyona felét az aradi lutheránus egyházközségnek hagyta. Horváthnak nehány hét előtt meghalt a leánya Uj-Aradon és e veszteséget annyira szivére vette, hogy bánatában agyonlőtte magát.

(A koloszsvárj orsz. dalárün- n e p é 1 y) költségeire a városi közgyűlés 2000 ftot szavazott meg. Az ünnepélyt rendező bizottság el- ,

ünnepeltessék. Az igaz, hogy az epsomí lóversenyeit épen nem hasonlítanak Görögország lovagjátékaihoz, de azért e nap még is »the day of the days,« a »napok napja,« mint Angliában mondják s Epsom az újkori Corinthus s rövid idő múlva az angolok, ép úgy mint hajdan a görögök nem fognak határozottabban megjelölhetni va'amely fontos eseményt, pl. a Gladstone kormány bukását, vagy az ashantik ellen folytatott háborút, mintha azt mondják : »azon évben történt, midőn »Georges-Friderec« megverte a »Couronne de Fert.«Mindkét név két hires paripának neve, s a tér, hol e vereség történt, az epsomi versenytér vala. Az epsom i lóverseny tehát valóságos népünnep, melyen nem szokott hiányozni senki, ha csak lábát bírja. Hetekkel azelőtt készülődik mindenki, s ha valaki véletlenül e napon érkezik Londonba, okvetlenül azt kell hinnie, hogy London lakói megszökni készülnek saját városukból. S a mi még sajátságosabb, senki sem használja a vasutat, hanem vagy gyalog, vagy tömegekben, vagy nyitott kocsikban siet Epsom regényes helysége felé, mely körülbelül két mértföldre fekszik Londontól. Hegyes völgyes fekvése a versenytért kényelmes amphithe- atrummá teszi; a versenytér a völgyben fekszik, a dombokat, melyek közvetlenül egymást uralják, ezernyi ezer nép foglalja el. Midőn a közönség ekkép elhelyezkedett, kényelmesen, angol módra, megebédel Mindenki eszik és iszik, — az asszonyokat épen nem véve ki. A »hamper«, az angol családnak ezen elmaradhat'an utitársa, csodálatos dolgokat tartalmaz a konyhamesterség minden neméből, s az italok minden fajából. Roast beef óriási mennyiségben emésztetik el champagner, vagy sherry kíséretében. — Ott, a hol tizen vannak egy csoportban, negyven ember számára tartalmaz étket a hamper. Mindenki kap az élelemből; a koldus sorra járja az ebédlő publicumot; őt követi a köiéltánczos s mindenféle komédiás népség, s mégis nagynehezen ürül ki az éléskamra. Ez a nyomorult néposztálynak egyedüli ünnepnapja, máskor kihajtják a házakból, elkergetik a kastélyokból; ezen az egy napon megvendégeli a legutolsó koldust künn az epsomi mezőn a legnagyobb ur. Az ebéd végeztével azután megkezdődik a verseny; a lovakat elő vezetik. Mindenki tudja, hogy hívják őket s ki a gazdájuk. Járja azután a fogadás; mesés összegek forognak szóban. Végre a lovak elindulnak. Húsz ló küzd a hosszú pályán a diadalért. A közönség szive hangosan dobog. Georges Friderec, ki ezúttal a legutolsók kö.