Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

A magyar költészet Francziaországban.

Sokan azt gondolják : Magyarország — volt; én azt szeretem hinni: lesz!

(Gr. Széchenyi István „Hitel“ 270. 1.)

Ha a magyar nemzetről, annak anyagi, s szellemi fejlődéséről gondolkodom, lehetlen nem gondolkodnom gróf Széchenyi Istvánról. 0 kedves, egyetlen nemzetét hordá szivében , melynek minden dobogása, minden öröme s fájdalma e nemzetért volt! 0, mért oly kegyetlen a sors, hogy ritka ,,Nagy“nak engedi meg fáradhatlan munkássága gyümölcsei fölött örülni! Vagy tán ez jele annak, hogy az ember nem önnönmagáért, hanem embertársai, honsorsosai boldogságának előmozdításáért született, s legnagyobb, legtisztább öröme abban áll, ha mondhatja : teljesítettem életkötelességemet, áldani fognak az unokák ! De az ily jutalommal csak a ,,nagy férfiú“ elégszik meg, s ily munkát csak csüggedetlen s hő kebel, meg lángész vihet véghez. És ki bírta nagyobb fönségben e tulajdonokat mint Széchenynk? 0 munkáinak gyümölcseit fölismerte a nemzete keblébe elvetett magban ; csak igy lehetett alapos bizalma ö neki, ki a magyart hibáiban úgy, mint erényeiben ismerte, ahoz, hogy: Magyarország lesz.

Ha életünknek a közel lefolyt múlt évi tevékenységére fordítjuk figyelmünket, méltán elhiszszük e jövendölést. Nem ábránd, nem tarka üvegen kérész- : tül csalogató hiú remény ébreszti föl bennünk a hitet, hanem a való szól mellette, mely nem csal. Iro- ; dalműnk, mely a nemzet üterének lüktetése, soha nem hozott létre annyi terményt, mint a múlt 1855-iki i évben. Azonban korunkban nem elég előretörekvő nemzetnek, hogy csak legyen irodalma; szükséges, hogy szellemével kifelé hasson, ismerjék meg öt tevékenységében , érzésében, s életerejében a többi nemzetek is. Ebben sem maradtunk hátra. E téren is annyit haladott nemzetünk múlt évvel, mennyit még nem.

Jelen értekezésünkben néhány adatot hozunk föl irodalmunknak terjedéséről a külföldön, elörebo- csátván röviden az irodalom közvetítő ágát, hogyan eszközölhető nálunk e közvetítés, s ki szorgalmatos- kodik leginkább e téren.