Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

^ * Petőfi Költőn.

Jókai Mór „Úti táskámból“ czimii rajzokból.

(Az „Életképek“ titán.)

Koltó műkincsei nagybecsttek a miiértőre nézve; gazdája kedves nekem, a régi jő barátnak; de a magyarra és az irodalmára nézve legnevezetesebb Költő, mint Petőfi legboldogabb napjainak fészke.

Közlendő rajzomon az a kinyitott redőnyt! ablak jelilli azt a szobát, melyben ő múzsájával és feleségével logédesebb napjait élte. Akkor még vadszőllő futotta be kfirösköriil ezeket a falakat egész a tetőig. A házi ur bujdosása alatt vetkőztették le a falakat is; a kik ellenségei minden költészetnek.

Ugyanabba a szobába szállásolt be engem is a közös jó barát; ott aludtam én is ubban az alkovenben, mely Petőfi szentélye volt egykor. A hosszú, mély szobának háttere altató árnyék, mig elől két szöglet-ablak vet kettős világot az asztalra, melynél a köjtő ábrándjai fény-alakját megörökité. A falakon fegyverek: Teleki Sándor valamennyi kardja, miket különböző országok hadseregében viselt — és művészi képek ; az alkoven-bolthajtás élén Delumonica ecsetjéből Teleki Sándor geniálisan tréfás torzképe. Az egyik ablakból n mórmarosi havasokra látni, hol a fernezelyi völgyből felszáll az érczolvasztók füstje, s a hegy lábánál Felsőbánya kettős tornya ragyog.

Petőfi két évben volt itt egymásután házassága előtt. A barátság, a vendégszeretet, s a politikai izgalom köté őt le e vidékhez.

Koltó körül őserdők terülnek gyönyörűn naivelve, (fájuk a legszebb dongáknak hasz- pólttttik félj, Nagy-Bánya leié regényes hegy.

v— “

lánczolat, megannyi dombordad hegy egy tömör csoporttá egymásfelé rakva. A hegyeket szelíd gesztenyeerdők fedik s ez erdőknek már medve és vadkan a lakója, s történeti múltja Dénes nádor elzüllött fiának: a Pintye Grligor rabló név alatt ismeretes kalandhősnek szikla-emlékeit mutogatja. Ez volt kedvencz mulatóhelye Petőfinek. A nagybányaiak most is a bálványozásig menő szeretettel emlékeznek a költőről, ki sokáig mulatott közöttük s minden ereklyéjét hiven őrzik.

A kői tói muzeum sok levelét tartogatja a költőnek, miket Teleki Sándorhoz irt Pestről, s aztán Bernát Gazsihoz Kohóról, (miket az agg humorista végrendeletében Telekinek hagyományozott) s e levelek némelyike édes világot vet a költő akkori éleményeire, miket egyes részletekkel én is ki tudok egészíteni : emlékszem a levelek keletkeztének okára s mihelyt Teleki Sándor barátom azon szeretetreméltó Ígéretét beváltja, hogy a Petófi-adatokat saját jegyzéseivel megvilágítva, megküldi nekem, igen érdekes járulékot fogok a Petőfi életirókuak nyújthatni azokban.

Már pedig, hogy Teleki Sándor menynyire teljesíteni szokta azt, a mit barátainak megigér, azt egy intermezzóval bebizonyítom. A Petőfi-szobában áll egy kályha, melynek a tetőzetén meglepett a genialis compositio. A majolica-mü alján a phönix lángot gyújt szárnyaival s a tetején jegesmedve mászik elő a barlangból kifütve. A nekem nagyon megtetszett müvet lerajzoltam albumomba ; Teleki Sándor rajta kapott : „soh se vesződjél vele, mondá : elküldöm én neked azt a tetőzetet“. Azt hittem, hogy tréfál ; hisz a vendége kedvéért csak nem szedi szét az ember a kályháját, ha még olyan szívesen látja is. Dehogy nem szedi szét I — Mire hazaértem, már itt volt a majolica párkány tuti. — Itt lesznek a Petőfi-adatok is!

/

meiyiyei szoigaiau niejoit reuuesen Kezdetet

KIKUSZOUOini.

Addig is, inig a leggeniáüsabb toll után közölhetném a Petőfire vonatkozó legérdekesebb epizódokat — csupán emlékül feljegyzem azoknak vázlatait.

Legelső idejövetelével megragadta Petőfit a baráti rokonszenv, a gyönyörű táj és a politikai izgalmas élei ; ahogy ezt minden levele tanúsítja.

„Ez a három hét, a mit itt töltöttem, testvérek között is megér három meiiyországot,“ azt irta hozzám egy levélben Nagy-Bányáról. — Egy más barátjához Nagy-Bányára irt levélben azt mondja: „minthogy megírtam, hogy ott legyek eltemetve, ahol születtem az alföldi rónán, ha úgy találnék elhalni, hogy oda uem vihetnének, hozzatok akkor ide: itt temessetek el.“

A politikai mozgalmak közepette rgy küzdelmes vármegye-gyűlés előtt a szathmúri caszinóban Teleki Sándor körtére mondott Petőfi egy toasztot, mely leirhatlan lelkesedésre ragadt mindenkit. Később egy hírre kapott költeménye vált e toasztból.

Egy más költeményt is hagyott itt, a minek a tárgya egy szegény czigány legény népballadai története.

A czigány kocsis volt egy falusi uzsorásnál, kit egyszer valamelyik adósa, a kit exequálni készült, agyon akart lőni. A kü cseled odavetette magát gazdája elé s a lövést aaját mellével fogta fel. Nem halt bele, kigyógyult. Mikor a kórházból kikerült, felkereste gazdáját, a kinek életét megmenté, hogy szolgálatát folytassa. A szívtelen uzsorás azt mondta neki, hogy ő beteges embert nem fogadhat házához ingyenélőnek s elkergette magától. Hol talált volna aztán a szegény czigány másutt menedéket, mint Teleki Sándornál ? Az befogadta őt felesleges lovásznak,

Ez a legény tanitotta Petőfit lovagolni. Véletlen baleset következtében a czigány legénynek régi sebe kiújult s belehalt. Petőfi nagyon szerette a fiút s balsorsáról egy szép románezot irt, s ezt ott hagyta Koltón. Ez a románcz Petőfi kiadatlan költeményei közé tartozik.

Ez időben Petőfi költői lelkesedése sokszor fellobbant a cigányokért. Azok közé tartozott a szép Pila Anikó is, a kinek lángoló fekete szemeiről, picziny kezeiről és lábairól sokat beszélhetnének azok a lepkék, melyek egy este a koltói ház szöglet-ablakából alá szállongtak.

Petőfi sajátszerü heves jellem volt: büszke és sértókeny, igazi népembere a magánál kisebbek előtt, fidel is czimbora azok közt, kiket a barátság vela egyarányuvá telt, azok gúnyolhatták még verseit is; de hajthatlan kevély satrapa volt mindenki irányában, a kiről azt gyanította, hogy magát nálánál jobbnak tartja. Egy levelében Teleki Sándorhoz azt Írja, „ön az egyetlen mágnás, a kit a világon tisztelek.w

Járt ő már akkor Erdődre is s költő szelleme már akkor meghódította részére a környék egyik legszebb és szellemdusabb leányának rokonszenvét.

S tudott bü lenni hozzá.

Jelen utazásom alatt Szathraárban ugyanazon úri család szives vendégszeretetét élveztem én is, a melynek házánál Petőfi jegyben- járása első évében gyakran szívesen látott vendég volt.

Ez úri családnak két leánya volt: Lilla és Berta.

0* i Lilla: (K. Ágostonná, még. most is kedves, szeretetreméltó hölgy, fiatal nagyanya) akkor ünnepelt szépség; derült- kedély, miveit lélek, gyakran tartott Petőfivel költői versenyt j versekben beszéltek együtt.-