Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
vau cs uj uquijv— C> tf f által port Lint a világ szemébe s ha meghal, j Szathmár vidéken ez megszokott társalgási tréfa. Az urak egymás közt versekben leveleznek, adomáikat versekben örökítik meg s áldomásaikat versekben mondják el; s Petőfi kititnő volt a rögtönzésben: 0* i Lilia a tárgy feladásában. Berta ellenben még alig tizennégy éves, ábrándos szelíd szőke szépség, a gyermek naivság vonásaival arczán: valódi kis angyal volt akkor. (£ naiv vonások még most is ein- i Jékeztetnek a hajdani eszményi alakra.) Petőfi ezt mondá e szőke angyalnak: — „H a Júliámat oly nagyon nem szeretném, önnek a lábaihoz borulnék, hogy imádjam.“ —■ „Engem bizony ne imádjon; monda neki a szőke gyemnek; mert én nekem maga úgy se kellene; hanem ha maga olyan nagy költő, hát írjon nekem egy verset, de mingy árt: hadd látom, hogy csinálja?“ Petőfi rögtön írószereket adatott magának s csak arra kérte a szép felszólitót, hogy üljön ott előtte, a inig költeményét megirja, hogy arczárói gyújthassa meg költői fellángolását. S aztán úgy irta meg e költeményét, mint egy arczképfestő, az előtte ülő mintáról: Szép mulitság téged néznem Szőke kis lány. A két kedves hölgy igy mondta el nekem e szép epizódot Petőfi életéből, mikor harminez év után szerencsés voltam vendégük lehetni. Mind a kéziratot, mind a tollat, mely azt meg irta, mind ez idő óta ei’eklyéül őrzik. Ugyanazzal a tollal irta meg Petőfi Tornyának és nekem a meghívást, hogy legyünk násznagyai, Júliával való egybekelésénél. S néhány hét múlva már össze volt tépve a rózsaláncz. Petőfi azt irta nekem. tudva voltak. De másként ütött ki a dolog. „Nem veszem eJ már; mert megtudtam, hogy egy német katonatiszt gróf udvarolt neki! Német! Katonatiszt, és gróf! Háromszoros ellenség!“ Pedig csak azt beszélték neki, hogy „udvarolt“ ; s lehet, hogy az is csak mendemonda volt. Kis városban elég valakivel egy fordulót tánczolni a bálban; már kész a pletyka. De ő neki az is elviselbetlen volt. E 'ész tündérvára összeomlott. E korszakra emlékeztetnek ez időben irt költeményeinek egyes részletei: a Lemondás. „Most már egyéb sincs hátra, Mint őt felejteni, Ki innen, ki szivemből Emlékem kincsei “ Majd a könnyüvérüséget hazudó daczolás : „Mi most nekem A szerelem? Rózsafán kis madár fészek, S ha földulja a fergeteg, Odább szállók, mást építek.“ S utóbb az önvallomás, mikor Ju'iát kiengeszteli. „Könynyelmtiség szárnyát Válláimra vettem, És a csapodárság Pillangója lettem.“ E pillangó hajnalka-virága volt a Pila Anikó. Lelke bálványát meg nem tagadta volna a szűke angyalért; hanem a mikor azt a bálványt detronálta, akkor oda ültette helyébe a puszták szülöttét, »rongyos sátor leányát, a kóbor czigányvajda prin- cessét. Az idő múlt aztán ; a szív felejtett j egy napon ismét vendégül állt Petőfi a kohói kastélyhoz. Szívesen látott, üdtözölt jó barát, mint azelőtt. De kedve nem \ olt ; látszott, hogy valami nehéz feladaton töri a fejét. Estenden még is csak előadta a baját Teleki Sándornak : „V alamit szeretnék tőled kérni: de azigen nagydolog,“ „A mi emberileg 1 e h e t ő, telje s i t e m.“ „E n h á z a s o d o in. N ő m e t nem tudom hová vinni. Utazásra pénzünk nincs; engedd meg, hogy mézes heteinket itt t öltbe s s U k Koltón. „A legnagyobb örömmel.“ „Még ez nem minden. Tovább is megy a kívánságom. Arra kérlek, hogy az alatt te tűnj el a házadtól, hadd légy U n k mi itt egyedül.“ „A z i s m e g 1 e s z.“ „Még többet is kérek, Küldj elettőlaliáztul minden cselédet, hogy ne maradjon itt kívülünk egy élő lélek se m.“ „A PilaAnikót is?“ „Azt legelébb!“ S Teleki Sándor rögtön intézkedett, hogy minden cselédje elköltözzék a kastélyból ki ide, ki amoda : a gazdatiszt lett meg bizva, hogy az érkezendő vendégek életéről s felszolgáltatásáról gondoskodjék, míg itt lesznek ; ő maga átadta Petőfinek a kulcsokat s elment Kolozsvárra ő is. A Pila Anikó pedig Petőfi Sándortól kilencz szép uj máriás húszast kapott s azzal vette a vándorbotot és ment a nagy világnak. — A kohói ház szöglet-ablakából pedig széttépett papirron- gyok lepkéi szállongtak szét a levegőbe kiszórva. E^ek azok e, 1 o p k é k, amik a szép czigány leányról tudának beszélői, ha valaki összeszedte volna őket! Harminez esztendeje bizony már enne!:... Fa sem maradt már meg azokból, a miknek kérgébe a költői és szép neje neveik előbetüit vésték a költő parkban. A szőllőlu- gas is elveszett, mely forró sóhajtásaiktól rengett egykor. Uj ültetés van a helyén. Hun em a czigányleány még most is él, s őrzi a fájó emléket lelkében. Teleki felkerestette őt s én beszéltem vele. Az az, hogy én csak hallgattam, hogy mit beszél. Egy kedves barátom, a megye főorvosa kérdezé az árvát testi betegsége felől. Azt mondta a leány, hogy itt fájj nagyon a baloldalon valami. Azt talán a czigány leánynál is szívnek híják. — Panaszolta, mikor Teleki Sándor kérdezte, hogy éli világát? begy eok rész időt megért, kivált a inig a nagyságos ur nem volt a hazában: de most már jobb idő jár; mióta haza jött: ő jó ur, nem hagyja elveszni a régi cselédjét; segíti, ha nagy az inség. Nem régen is, szegény Anikó más kóbor atyafiak miatt a csendbiztos elé került, megtudta ezt Teleki, csak e szót mondá a csend- biztosnak : „Petőfié volt“ s rögtön szabadon bocsáták Anikót. Egy sugára ennek a csillagnak, oly varázszsal bir e földön, hogy rabokat kiszabadit! En is adtam szegény Anikónak három forintot s Írtam róla egy verset, biz az csak bankópénz volt, nem fényes huszas; s csak uz én versem, nem Petőfié; — de hát az ember olyan pénzzel is törleszti a maga és barátjai tartozásait,-a milyen van. Mikor Petőfiről kérdezték, hogy emlékszik-e még rá? sietett ki a gyertyavilágról a sötétbe. Azt mondják, sokszor elkóborol „oda“ Segesvárhoz, a hol hir szerint a költő nyugszik,
