Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

csak a magyar irodalom egén vált első rangú csillaggá; de külföldön is a legműveltebb nem­zetek tekintélyesb tudósai-, s költőinek voná magára méltán figyelmét. — Mondanom sem kell, bogy a két aranyat nyert igénytelen Pe- trovics Sándorból lön utóbb felejthetlen nagy költőnk, Petőfi Sándor; valamint az is igen valószínű, hogy az általuuk neki ítélt ju­talom volt az ő első két aranyja! Később szorosabb s őszinte baráti viszony fejlődött ki köztünk, — s midőn az akkori­ban egyetlen vidéki magyar lapnak, a ,H a- z á n k'-nak szerkesztését magamra vállalám, Petőfi Sándorral, mint rendes és igen szorgal­mas munkatársammal dicsekedhetém. — Ér­dekes lehet ma tudni az ő verseivel vitt gaz­dálkodását. — Egyszerre egy évnegyedre ren­desen 6 darabot szokott küldeni, melyeket az ő általa meghatározott időben s kijelölt rend szerint kelle közölni. Ennek megtartásában ő a pedántságig szigorú volt, annyira, hogy egy ízben komolyan megdorgált azért; mert egy versét nem az általa kijelelt sorban közlém. Erre vonatkozólag következő levelet irá akkor hozzám: Pest, Febr. 16. 1847. ,Édes Palim! Nagy meglepetéssel pillan­tottam meg épen most a Kutyakaparót a Hazánkban, miután én a küldött verseket megszámoztam, s kértem önt, hogy a szerint adja őket. Megvallom, ilyesekhez én nem va­gyok hozzászokva. Ez egy kis szerkesztői ön­kényt azonban elnézem; de jövőre határozot­tan nyilatkoztatom, hogyha önök előleges tu­dósítás nélkül ilyesmit tesznek verseimmel; kénytelen leszek magamat a Hazánk irótár- sainak sorából kitöröltetni, először azért: mert én nem ok nélkül számozom verseimet, mulat­ságból vagy gyermekségből, másodszor és ki­váltképen pedig azért, mert én halálos, irtóz- tató ellensége vagyok mindennek, mi az ön­kény árnyékának árnyékát viseli is! — Isten önnel. Őszinte barátja, — Petőfi Sándor.'

Next

/
Thumbnails
Contents