Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
A pápai reformált főiskola növendékei, tanáraik fölügyelete alatt 1837 körül, maguk között úgynevezett képzőtársulatot alko- tának, melynek czelja volt, a magyar nyelv és irodalom művelése; elméletileg s gyakorlatilag. — Ezért a társulat tehetséges!) tagjai, eredeti, leginkább költői dolgozatokkal is fog- lalkozának, — azokat egymásközt fölolvasák, birálgaták, s a sikerültebbeket maradandó emlékül, az érdemkönyvbe beirák. A tanárok egy évben néhány aranyból álló jutalmat is tűztek ki az ifjú munkás nép buzdítására. Én akkor már Győrött mint gyakorló orvos működéin, — tisztelt barátom Czuczo r Gergely pedig ugyan az itteni királyi akadémiában volt a költészet r. tanára. — Minket kettőnket tiszteiének meg hát a szomszédságból a pápai főiskolai tanárok nehány jutalomra irt s beadott eredeti ballada megbirálá- sával. — Egy ezek közöl csakugyan kitűnt pályatársai fölött, — s mi mindketten habozás nélkül ennek Ítéltük oda a kitűzött 2 arany jutalmat, — mit az, pápai harmadik colle- gánk is — ha nem csalódom — Tarczi Lajos tanár ur — velünk egyetértvén, meg is kapott. Az iró nevét rejtő pecsétes levél föl- bontatván, kitűnt: hogy a megjutalmazott ballada Írója bizonyos Petro vies Sándor, pápai főiskolai növendék! Én az egész ügyet egészen el is felejtém már; midőn egy reggel igénytelen külsejű fiatal ember lép be hozzám, — s magát Petro- vics Sándornak, a két aranynyal jutalmazott ballada Írójának mutatá be. Csupán látni akart — mint első müvének egyik bírálóját; különben addig megjelent munkáimból ösmervén már bennem egyikét a magyar irodalom, még akkor nem igen számos — közvitézeinek. — A szerény fiatal ember nekem igen megtetszett , bár külseje bizony nem sokat mutatott; csak sötét ragyogásu szemei liagyák sejteni azon rendkívüli szellemet, mely később nem
