Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
Budapest, 1910 XXX. évfolyam, 30. szám Szombat, február 5, Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fii. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fii. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő é6 laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: VIII. kér., Sokk Szilárd-utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: VIII. kér., lózsef-körut 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95. Elárusíts» 85-63- Apróhirdetés 65-95. Hirdetés 65-53. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 61-04. Pártalakulás és gazdasági kérdések. Irta Bálint Imre. Budapest, febr. 4. Ä félrevezetett magyar nemzettel meg kell végre értetni, hogy a hatvan- hetes törvényekben világosan biztosított önállósági jogok gyakorlati megvalósításához csak a gazdasági fejlődés és vagyo- nosodás szárnyain juthatunk el, mert még a negyvennyolcas program győzelmét is csak a hatvanhetes program alapján váló kormányzás készítheti elő. A fellegek közül, a honnan a merész aviatikusok tört szárnyakkal hullottak alá, vissza kell térnünk a gyakorlati élethez, a melyet a politikai fejlődéstan megélhetésünk utjának irányául jelezett ki. Mert számot kell vetnünk azzal, hogy az eddigi pártjelszók alatt folyt harc nemcsak mulasztásoknak lett okozója és nemcsak megakasztotta gazdaságpolitikai kifejlődésünket, hanem pozitív károkat is okozott. 11 károk politikaiak és gazdaságiak egyaránt. A jegybankért való harc politikai gyümölcse a hátvanhetés kiegyezésben letett jogaink elhomályösitásaV Deák Ferenc törvényeinek szabatos szövege ellenére a gazdasági önállósághoz, az önálló magyar jegybankhoz való jogaink vita tárgya lettek, sőt részben ez idő szerint kivihetetleneknek bizonyultak, s a törvény szavára rásüttetett egy bizonyos mértékű devalváció kellemetlen stigmája. De a politikai következmények ezzel nem merültek ki. Petőfi németül. Épp azokban a napokban, a mikor Schnitzer Ignác Petőfi-forditásaival foglalkoztam, jelent meg a Budapesti Hírlapban a hírneves és Nobel-koszorus norvég írónőnek, La- gerlöff Zelmának egy kis elbeszélése. Cime volt A nászinduló. Tartalma egy falusi muzsikus esete, a kinek egész életén át zsongott valami muzsika a fejében, de soha se tudta a dallamot megfogni. Szegény ördög volt az istenadta s mikor egy nagy megalázásból hirtelen a legnagyobb elismerés fényébe hágott, megoldódtak talentumának nyomorult kötelékei, fogta a hegedűjét és diadalmasan elhúzta az indulót, melynek hangjai eladdig összefüggéstelenül hevertek zsenije mellében. Nekem mintha csak Sehnitzerről, Petőfi fordítójáról irlák volna ezt a mesét. Csodálatos egy ember nekem .ez a Schnitzer. Születésére nézve magyar. Ismertem őt, mikor fiatal ember volt s feletulajdonosa egy akkor itthon kapós német újságnak. A hetvenes években eladta a részét társtulajdonosának és Bécsbe költözött s ott is, féllábbal az irodalomban, féllel a napi sajtóban, nem nagynevű, de tiszteletreméltó sikerrel munkálkodott. Én azóta, hogy innen elA többséggel rendelkező koalíciónak nem adta meg a kisebbségi ellenzék az indemnitást, és belekergette az exlexbe. A rákövetkező kormány már párt nélkül áll a parlamenttel szemben és azt hiszi, hogy az exlexet nyugodtan letörülheti a lélkiismeretéről, mert hiszen nem ő okozta; s kitűnik, hogy többséggel nem lehetett indemnitást. kapni, s másrészről párt nélkül is lehet exlexben kormányozni. A mi pedig a legszégyenletesebb és a parlamentarizmus barátainak egyszersmind legfájdalmasabb, a világ még csak ki sem fordul a sarkából, értékpapírjaink nem özönlenek vissza a külföldről, mint az előző exlex alatt, s a börze, a mely a politikai mozgalmak ideges tükre, alig veszi figyelembe a változást. Ez azt jelenti, hogy a külföld véleménye szerint exlexben és párt nélkül is lehet kormányozni. Közjogi alapfogalmaink e veszedelmes elhomályositására nem lett volna szükségünk. De a politikai kárnál nem sokkal kisebb az, a melynek a jclszókért való harcban a nemzet gazdasága adta meg az árát. külsőbben azzal kell tisztában lennünk,' hogy minden magyar honpolgár gazdasági ideálja az Ausztriától való teljes gazdasági függetlenség. Ennek első és legfontosabb eleme az önálló vámterület, a melyre a magyar ipari termelésnek vitathatatlanul feltétlen szüksége van, s a mi az agrárius érdekek méltányos kielégítését pedig szintén lehetővé tenné. Mégis azzal a nagyhangú propagandával, a mellyel az önálló vámterületet származóit, nem láttam öt. Csak most látom viszont, hat kötetnek nevezett három gyönyörű kötetbe foglalt Petőfi-forditása képében s megvallom, hogy igazán is csak most látom őt, majdnem azt mondanám, most látom egyáltalában először. Nem a testi képét, hanem a lelki ábrázatát. ' t Meg van áldva mindenféle jó tulajdonsággal, a nii írókra, újságírókra, költőikre fontos és teljes értékükhöz szinte elengedhetetlen. Meg van ezekkel áldva ritka mértékben. Egy azonban, a mi e tulajdonságokat az idővel dacoló értékké bélyegzi, hiányzik belőle: az eredeti invenció, az alkotásra alkalmas anyag. Formálni tud elsőrendű művészettel. Művészi anyagot termelni nem adatott meg neki. Adj a kezébe egy darab nemes ércet és ő megformálja tökéletes, a világ végéig becses éremmé. Ha nem adsz neki, csak múlandó becsű termék telik tőle, az ideig-óráig való forgalom számára. Nem tud leszállói a hegyek méhébe, hogy aranyat hozzon magának. Ha valaki fölhozta neki, azt káprázatosán föl tudja dolgozni. Tele van Ízléssel, megérzéssel, sejtéssel és látással, ha szemben áll egy műalkotással, mely iránt érdeklődik. Tele van virtuóz formai készséggel, a nyelvnek ama hozzáférhetetlen érzékiségével, melynek ha csak teknikáját tanuljuk Mai számunk 28 oldal. és a gazdasági és pénzügyi szempontból a mai napon még kétséges értékű önálló bank-eszmét az országban előkészítették, már eddig is jelentékenyen megkárosították gazdasági érdekeinket . Mert a mig minálunk e tervezett változásokat csak szóval és írásban kiáltották világgá s e közben elhanyagolták a reális gazdasági előkészítés nehezebb föladatát, addig a külföld és nevezetesen Ausztria, már jó- elöre megtették minket károsító ellenintézkedéseiket. Minálunk a jelszavak röpködtek, s politikai következményeikkel megakadályozták a magángazdaság fejlődését, vasutaink fejlesztését, csatornáink kiépítését, egészséges iparpolitika és agrárpolitika megvitatását és életbeléptetését, a magyar kereskedelmi flotta kifejlesztését és mindazt, a mi az önálló vámterület fejlődési és megélhetési föltétele, s a minek az önállóság megvalósítása előtt már nemcsak életben kell lenni, de be is kell válnia. Ellenben Ausztria éppen e jelszók és mozgalom hatása alatt majdnem teljesen befejezte vasutainak államositását és egységes rendszerbe olvasztását, a melynek célja Magyarországnak gazdasági téren való megfojtása, uj tarifákat létesített, a melyeknek káros hatását érezni fogjuk, még mielőtt az önállóság jelszava csak egy lépéssel is közeledett volna megvalósulásához, s végül minden téren, kormányintézkedésekkel és magángazdasági mozgalmakkal üldözőbe vette a magyar gazdasági termelést, közlekedést és forgalmat, azokért a jelszókért, a melyek egyelőre csak szónoklatokban és írásban vannak letéve, de a el, émelygős Ízléstelenséget csinálunk; ha bennünk él, lélekzik és él, a mit leírunk. De nem az élet ihleti meg őt, hanem a művészet. Nem látja meg a költészetet az életben, vagy ha látja, nem tudja a maga számára kivenni; hanem meglátja az életet a költőkben és csodás tökéletességgel tudja átvinni a saját világába. Egyszóval, mikor Petőfire bukkant, akkor Schnitzer Ignác megtalálta, mint Lagerlöff Zelma szegény muzsikusa, a maga halhatatlanságának a nászindulóját. Schnitzer Petőfi sasszárnyain röpköd szinte elérhetetlen magasságokban. Petőfi nagysága messze kinő egy nemzet nagyságából. Bármilyen specifikus magyar lélek is ő, sőt mentül magyarabb, annál mesz- szebb száll világszerte, az ég minden tája felé, és mindenütt otthont talál. Hiába angol Shakespeare, hiába német a Fauszt szerzője, hiába norvég Ibsen: a miénk és az egész müveit világé mindenik, valamint hiába zsidó a biblia és hiába magyar Petőfi: csak kongeniális fordító kell hozzá, minő Schnitzer Ignác, hogy bekebe- leztessék minden nemzeti irodalomba. Úgy érzem, hogy igen nagyokat mondottam Petőfi szerencsés fordítójáról, de én a magam benyomásáról és a saját gondolataimról adok számot. Olvasgatom, olvasgatom ezt a német Petőfit, szakadatlanul, izgalommal és gyöf
