Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
Székesfehérvár, 1899. XXVII. évfolyam. 84. sz. Szombat julius 29. SZEIESFEHERHR bVIDEKE POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: — Nádor-utcza 11. — Telefon sz. 47. Kiadó kiVHtal : a hova a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők: Klökner Péfer cs. és kir. udv. könyvkereskedése — Telefon sz. 11. — Felelős jzerkesztő: í RÁBAI LAJOS.- Előfizetési őrak : — Egy évre 8 frt. — Fél evre 4 trt. — Negyedévre 2 frt. Egyes szám ára 6 kr. Hirdetések zórlatsi : a megjelenési nap déli 12 órája. A lap megjelenik kedd, csütörtök és szombaton __________________ _________mindig este 6 órakor. P etőfi. te. i.) És ismét emlékünnepet ül a magyar! A legnagyobb magyar költő hősi halálának félszázados fordulóját ünnepli meg őt megillető fénynyel, nemes lelkesedéssel. A csendes kis erdélyi városban, hol ma egy orosz tábornok emlékoszlopa áll: ott lesz a magyar nemzet szine-java, hogy áldozzon hálatelt szívvel, kegyeletes érzülettel a nemzet lánglelkü dalosa emlékezetének. A dicsőséges fénynyel megünnepelt 48-as idők legmeg- ragadóbb ünnepsége holnap leszen a Küküllö-szególyezte síkságon, melyen a gyászos segesvári csata folyt le. Annak ünneplésére gyűlnek össze hazafiak, kik nemzetünk nagyjai között a legnagyobb volt. Mert nagy költői, nyelvünk kiváló mesterei és művészei voltak nemzetünknek, de magyarabb, nemzetibb költője nem volt ez árva nemzetnek évezer folyamán, mint Ő volt. . . . S talán nem is születik soha, ki mint ő a lyrájával s hősi kardjával együtt szolgálta az ő bálványozott, rajongással imádott hazáját — az ő szentegyházát. S a miért ifjúi lelke imádkozott, —jnit óhajtott elragadó költői nyelven: megadatott neki a Gondviseléstől. Ott eshetett el a haza védelmében a segesvári síkon, s mint a többi névtelen hős por- ladozik teteme a segesvári csoport-sirban azokkal, kik a haza védelmében haltak hősi halált. Áldozzunk Petőfi emlékezetének! Nevének és nagyságának dicshymnusza remegtesse meg a levegőt a zordon Kárpátoktól, a méltóságosan tova hömpölygő Adriáig. Időzzünk kegyeletes érzéssel az ő megszentelt emlékezeténél s egyúttal mondjunk hálát a Gondviselésnek, hogy egy Petőfivel ajándékozta meg a nemzetet. Az ifjúság pedig nőjjön fel az ő szeretetóben! Legyen mindenek előtt és mindenek fölött magyar, szeresse és becsülje meg azt a kincset, melyet értékmérővel megbecsülni nem lehet s mit Petőfi is segített a legjobbak szabadságot. Azt a szabadságot, melyet mi, — kik bár nem lehetünk személyesen jelen a magasztos ünnepen — esküvel ígérjük a jelen ünnepies órában, csak fejleszteni, de békóba verni nem engedjük többé soha. között kivívni Petőfi Sándor. Ötven évvel ezelőtt a íángész csillagrendszerében kihunyt egy nap. Petőfi Sándor meghalt. Meghalt? . . . Eltűnt a segesvári csatasikon, nem látta azután senki. De meghalt-e? . . . Hitt-e valaha ez a nemzet az ő halálában ? Nem várta-e törhetetlen hitte), örök bizakodással, hogy visszajő ? Legendás ködbe burkolt alakja nem tttnt-e fel majd itt, majd ott, és a székely havasok között nem látják-e most is kolyongani őt ? S mesevirágokkal átszőtt története szájról-szájra száll. S alakja mindegyre tisztábban tündököl a mythikug fényes ködben és átragyog ezredévek homályán is. Ötven éve annak, hogy utoljára látták őt. Amikor a magyar szabadság egét elfedte, ^yáfzijft borította az északi felleg, akkor eltűnt ő is. És azóta folyton nöwdsiiiííéretettel veszi körül őt ez a nemzet. Mert hiszen vannak poétáink, nagyok és nagyobbak. De Petőfi Sándor a mi lelkűnknek, a mi szivünknek az igazi egyetlen költője. Ö benne szinte testet öltött a magyarság géniusza és az ő költészete igazán onnan való „az alföld tengersik vidékéről.“ És az ő élete, az ő pályafutása oly egész, oly hatalmasan tökéletes volt, hogy sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet. Petőfi Sándornak úgy kellett élnie, a mint élt, és úgy kellett eltűnnie, a mint eltűnt. Zsngő csatadala végig kisérte szabadságharczunk egész felséges tusáját. Ő már akkor .véres napokról“ álmodott, mikor még S9nki sem sejtette a forradalmat. És ott volt mindvégig a harezban. A márcziusi nagy napon is, de akkor is, a mikor .három napig dőrgött az ágyú Vízakna és Déva között.“ És az utolsó ágyudörgéssel elnémult ő is. Ötven.,esztendő elmúltával ime ünnepeljük őt. Jól esik ünnepelnünk, mert hiszen önönmagunkat, a magyar faj diadalmas gén uszát ünnepeljük benne. Ünnepli őt az egész ország. Ennek a magyar földnek a szive rtzdül talán meg egy bánatosan szerelmes dobbanásban, a mikor ezrek összegyűlnek a segesvári mezőn és az ő nagyságát ünnepük. A segesvári mezőre elzarándokol az országgyűlés küldöttsége; annak a népképviseletnek a küldöttsége, a melyet 5 segített megteremteni. Elzarándokol a kormány képviselője, azé a parlamentáris kormányé, a melyet ő segített megalkotni. Elzarándokol az az irodalmi társaság, amelynek az ő neve ad létjogosultságot. És mindenekfelett elzarándokolnak ezrei a magyar népnek, a melynek 5 dicsőséget szerzett, amely őt a szivébe fogadta. Nem érdemelnők meg Petőfi Sándort, ha méltón nem ünnepelnénk őt. »Az a nemzet nagy, a mely megbecsüli nagyjait.* 0 úgy szerette volna nemzetét nagynak és egységesnek látni. Öt ünnepelvén ime, nagy és egységes ez a nemzet. Az ő neve egyesit és kibékit mindenkit, aki magyarnak vallja magát, az ő reá való emlékezés belopja a lelkesedés tüzét a hideg szivekbe. Ötveu év óta a Petőfi Sándor hatása alatt áll a magyar nemzet. Ötven év óta az ő dalaiból tanai lelkesedni a magyar ifjúság és ötven év óta az ő „Talpra magyar“-ja lángol márczius idusán az ajkakról. Ó benne találta meg a magyar irodalom a magyar népet és ő általa hódította meg a magyar nép Magyarországot. A magyar népnek nemzetté levése az ő diadala. A Petőfi Sándor hatása nagy és örökkévaló. Hatása nemcsak a korára volt, hanem'mi reánk is, és azokra is, a kik utánnunk jönnek. Petőfi Sándor azok közül való, akik örökké fiatalok, soha túl nem baladoltak. Petőfi Sándor nem egy párté, nem néhány emberé. Hiszen az ő nagy szivének még az a szeretet is kevés volt, a melylyel nemzetét körülövezte. Hiszen ő a világszaoadságért, az egész emberiség üdvéért harczolt. Azért esett el ott a segesvári csatasikon, a hová most őt ünnepelni megy nemzete. A millióké immár ő. A ki visszatér az istenségbe, a melynek része volt. Lapunk mai száma 8 oldal.
