Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
VI, évfolyam Kaposvár, 1899, augusztus hó 1 31. szám. Kiadóhivatal: Kaposvár, Irányi D.-u. 14. Ide czimzendök %z előfizetési pénzek. Hirdetések és nyílttéri közlemények : ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre . 4 frt Félévre . . 2 » Negyedévre . 1 » Egy«* szám ára: 10 kr. Szerkesztőség: Kapoivár, Irány D.-n. H. Ide küMendS a kp szellemi réstét illető minden köt'tmény. Bérmente tien ktlde- ményt nem fogadnak el. Kéziratokat vissza nem adunk. ÜiíGYF.1 és HELYI-EKDEKÜ VEGYES TARTALMÚ HETILAP A »Kaposvári Iparoskor« hivatalos közlönye. Megjelenik heíenkint egyszer : KEDDEN. Felelős szerkesztő és kiadó : Poór Sándor. Főmunkatárs: Dr. Obetkő Károly. Petőfi Sándor. Ötven évve! ezelőtt a lángész csillagrendszerében kihun t egy nap. Petőfi Sándor meghalt. Meghalt ? . .. Eltűnt a segesvári csatasíkon, nem látta azután senki, de meghalt-e ? . . , Hilt-e valaha ez a nemzet az ő halálában ? Nem várla-e törhetetlen hit'el, örök bizakodással, hogy visszajő ? Legendás ködbe burkolt alakja nem tünt-e fel majd itt. majd ott, és a székely havasok között, nem látják-e most is bolyongani ót ? S mesevirágokkal átszőtt története szájról-szájra száll s alakja mindegyre tisztábban tündököl a mithikus fényes ködben és átragyog ezredévek homályán i|* Ötven éve annak, hogy utoljára látták őt. Amikor a magyar szabadság egét elfedte, gyászba boritotla az északi felleg, akkor eltűnt ő is. És azóta folyton növekvő szeretettel veszi T Ä R Q Ä. Petőfi.*) (Irta : Herczeg János:) A csillagokból csillagokba Tüzszárnyakon nyilait a dal, Harsogta völgy s a szikla orma A szent igét : .Talpra magyar !« S lángot lehelt a levegőbe, Uj nemzedék támadt belőle, Félistenek egy regekorbá Amint a költő megálmodta. Mikéntha kardok csengenének S az ágyú mennydörögne még És visszazengenék a bércek A költő gyújtó énekét, Patakba foly a hősök vére, Ó Hagy eszméknek nagy a bére És Tyrtaeusunk homlokára Glóriát fon a nap sugára. Az enyhe, édes nyári éjjel Pompázó kék ege ragyog, *) Szavalta Kovács Sándor Kaposvárott, a »fis- és közép'cereskedök« által rendezett Petőfi ünnepen. Szerk. körül őt ez a nemzet. Mert hiszen vannak poétáink, nagyok és nagyobbak. De Petőfi Sándor a mi lelkűnknek, a mi szivünknek az igazi egyetlen költője Ö benne szinte testet öltött a magyarság géniusza és az ő költészete igazán onnan való »az alföld tengersik vidékéről.« És az ő élete, az ő pályafutása oly egész, oly hatalmasan tökéletes volt, hogy sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet. Petőfi. Sándornak úgy kellett eltűnnie, amint eltűnt. Zengő csatadala végig kisérte szabad- ságharezünk egész íelséges tusáját. ö már akkor »véres napokról« álmodott, mikor még senki sem sejtette a forradalmai. És olt volt mindvégig a harcban. A márciusi nagy nanon is, de ekkor is amikor »három nap'g dörgött az ágyú Vízakna és Déva között.« És az utolsó ágyudörgéssel elnémult ő is. Ótven esztendő elmúltával ime ünnepeljük őt. Jól esik ünnepelnünk, mert Ah soha-soha tisztább fénynyel Nem égtek még a csillagok. Mintha a költő szeileme A csatatéren lengene, Fejét a vadvirág lehajtja S a szellő is nevét sóhajtja. Szilajszavu, csapongó ének Lázas akkordja szárnyal át Varázslat félig és költészet : Elbűvölő melódiák, Csodás, sóvárgó álmok álma, Megreszket tőle a virág, fa, Ének, minőt nem zengett senki, Petőfi hattyúdalát zengi. A honszerelem tüze, fénye Lobog e dalban mint a nap S a csüggedők fáradt szivébe Hint, úgy m;nt hajdan, sugarat. Dalol egy szebb kor hajnaláról, Mi távol ég alján világol, Feltűnik hírünk szivárványa, De küzdelem, vér lesz az ára. Viharos ütemek hulláma A méla bubán elsimul, Édes. szerelmi vallomásra A vadrózsa szirma lehull. Mély és rejtelmes, mint a tenger, E bánat tele szerelemmel És visszasirhatatlan vágygyal, Talányos, elzárt, örök gyászszal. hiszen önönmagunkat, a magyar faj diadalmas géniuszát ünnejjeljük benne. Ünnepli őt az egész ország. Ennek a magyar földnek a szive rezdül talán meg egy bánatosan szerelmes dobbanásban, amikor ezrek összegyűlnek a segesvári mezőn és az ő nagyságát ünnepük. A segesvári mezőre elzarándokol az országgyűlés küldöttsége ; annak a népképviseletnek a küldötsége, amelyet ő segített megteremteni. Elzarándokol a kormány képviselője, azé a parlamentáris kormányé, amelyet ő segített megalkotni. Elzarándokol az az irodalmi társaság, amelynek az ő neve ad létjogosultságot. És mindenekfelett elzarándokolnak ezrei a magyar népnek, amelynek ő dicsőséget szerzett, amely őt a szivébe fogadta Nem érdemelnők mag Petőfi Sándort, ha mélt'n nem ünnepelnénk őt. »Az a nemzet nagy, amely megbecsüli nagyjait.« Ö úgy szerette volna nemzetét nagynak és egységesnek . . . Szivünben él örök emléked Ó töltő, mig lesz egy magyar, Tiéd, tiéd az örök élet A legsugárzóbb diadal ! Lángész az Isten homlokából, Amely kipattan és világol, Magasztos szív az Ur szivéből, Élmulhatatlan dicsőségül. A pásztor síró tilinkója Ne háborítsa álmodat, Téged dicsőített e nóta Az elszállt ötven év alatt. Tiéd a nép s fényes álmod Dalod tüzével még bevál od : Mi leborulunk ünnepelve Áldást lebegünk szent nevedre. Petőfi Sándor emlékezete.*) — A »Somogyi Újság« eredeti tárcája — Félszázad múlt el azóta, hogy a nemzet egéről letűnt a legragyogóbb csillag, mely valaha ott fénylett, századokig tartó, tündöklő világosságot hagyva maga után. Félszázad múlt el azóta, hogy a nemzet *) A kis- "és középkereskedők által rendezett Petőfi ünnepélyen tartott emlékbeszéd.
