Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

TI. évfolyam.

»SOMOGYI ÚJSÁG«

1899. augusztus hó 1.

látni, öt ünnepelvén ime, nagy és egységes ez a nemzet. Az ő neve egyesit és kibékit mindenkit, aki magyarnak vallja magát, az ő reá való emlékezés belopja a lelkesedés tüzét a hideg szivekbe.

Ötven év óta a Petőfi Sándor hatása alatt áll a magyar nemzet. Ötven év óta az ő dalaiból tanul lelkesedni a magyar ifjúság és ötven év óta az ő »Talpra magyar«-ja lángol március idusán az ajkakról, ö benne találta meg a magyar irodalom a magyar népet és ő általa hódította meg a magyar nép Magyarországot.

A magyar népnek nemzetté levésé az <5 diadala. A Petőfi Sándor hatása nagy és örrökkévaló. Hatása nemcsak a korára volt, hanem mi reánk is, és azokra is, akik utánunk jönnek. Petőfi Sándor azok közül való, akik örökké fiatalok, soha túl nem haladottak.

Petőfi Sándor nem egy párté, nem néhány emberé. Hiszen az ő nagy szivének még az a szeretet is kevés volt, amelylyel nemzetét körülövezte. Hiszen ő a világszabadságért, az egész emberiség üdvéért harcolt. Azért esett el ott a segesvári csatasikon, ahová most őt ünnepelni megy nemzete. A millióké immár ő. Aki visszatért az istenségbe, amelynek része volt.

Glóriás alakja egyre nő. Glóriás alakját mesevirágokkal fonja át a nép szeretete. Hatása nagy és örökkévaló és lángoló lelkesedés kel most is dalai nyomán.

Petőfi Sándort most ünnepli a magyar nemzet és szivében hordja örökké. Mert amig magyar nemzet él, addig önönmagát, a magyar géniusz diadalmas hódítását ünnepli minden idők legynagyobb magyar költőjében, Petőfi Sándorban.

elvesztette legnagyobb költőjét, leglelkesebb fiát ; s ma ötven év után ünnepe van a magyarnak. Petőfi Sándor emlékezete vonul keresztül a hazán. A lelkesedés betölti minden honfiú szivét, s a nemzet minden egyes tagja egyesült a legnagyobb magyar költő ünneplésében. E napon ledőlnek a korlátok, melyek benünket egymástól elválasztanak, hogy semmi se zavarja meg az emlékezet ünnepét, melylyel a nemzet hálás akar lenni legnagyobb dalnoka iránt. Elzarándokolt a mai napon Petőfi Sándor sírjához a nemzet szine, java. Ma az emberek egymással vetélkednek, hogy ki tud nemesebbet tenni, ki tud méltóbb lenni a legnagyobb magyar költő emlékezetéhez. A kegyelet, a költő nagy neve iránti feltétlen hódolat egyesíti ma a paloták és szalmaviskók lakóit. Illatozó kertek pompás virágai, suttogó babérerdők zöldelő lombjai indulnak el, hogy díszessé tegyék a helyet, hol az emlékezet oltárán áldozatot hoz a nemzet Petőfi Sándornak. S vájjon mindaz, mi széles a hazában történik, méltő-e Petőfi Sándor emlékezetéhez ? vájjon a beszéd, a mely az ő dicsőségét hirdeti, méltó-e az ő lángszavához, mely varázshatalmával csodákat müveit. Vá jjon ahimnus, mely róla zeng, méltó-e az ő költészetéhez, melyet gyönyörködve olvas mindenki, de utánozni még senki sem volt képes ? Hiszen, ha Petőfi Sándor emlékét az ő nagy szivéhez méltó módon akarnók dicsőíteni, akkor birnunk

hírek.

— Eljegyzés. Kotsi Horváth Endre megyei tiszti ügyegészségi hivatalnok eljegyezte Matégka Aranka kisasszonyt— Az llj bűnvádi eljárás a jövő évben lép életbe. Az uj törvény szerint ezentúl a járásbíróságok előtt is képviselve lesz az államhatalom, a menny ben ezentúl ott a kir. ügyészségek a közvádat fogják képviselni. Ezzel természetesen igen megszaporodik az ügyészségek dolga, sőt el sem bírnák azt, ha az uj törvény nem gondoskodnék elegendő segédeszközről. Behozza ugyanis az ügyészi megbízottak intézményét, kik a járásbíróságok előtt lefolyó bűnügyekben . a kir. ügyészek helyetteseiként járnak el Ilyen ügyészi megbízottakká kine- vezhetők ügyvédek és általában j »gvégzett egyének. A törvény intenIjójának ellenére az igazságügyi kormány pusztán az ügyvédeket szándékozik ügyészi megbízottakká kirendelni, a mely intézkedés már csak azért sem lenne helyes, mert a saját teendőikkel elfoglalt ügyvédek nem nagy gondot fordítanának erre a mellékes foglalkozásra, mely sok munkával és kevés fizett- séggel jár, míg a fiatal jog végzett, egyének a legnagyobb buzgalommal látnák el ezt a mindenesetre megtisztelő hivatalt.

— Petőfi emlékezete. Julius 31 én volt

5O éve annak, hogy a legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor a segesvári csatasikon elvérzett, Országos ünnepet ült e napon az egész magyar nemzet; tömegesen zarándokoltak a segesvári síkra és a budapesti Petőfi szobor elé, hogy halhatatlan költője iránt lerójják a kegyelet adóját. Ünnepelt a szegény, ünnepelt a gazdag, a munkás, a hivatalnok, még a bőrziáner is. Városunkban csaknem agyonhallgatták e nagy napot, pusztán a kereskedőknek jutott eszébe megemlékezni Petőfi halálának 5O éves évfordulójáról. Ugyanis ebból az alkalomból a kaposvári kis- és középkereskedők egve- sü'ete saját helyiségében emlékünnepet rendezett, melynek műsora a következő volt: 1. »Talpra magyar.« Ének. Előadta az ezen ünnepre alakult férfinégyes kar.

2. »Apotheozis.« Pelöfi Sándor halálának

felszázados évfordulójára irta : Jókai Mór. Szavalta : Nuwelt Simon ur. 3. »Emlékbeszéd.« 1 ártotta : Oszmann Aurél ur joghallgató. 4. »Honfi dal.« Az Énekkar. 5. »Petőfi«

kellene azt az édesen csengő, majd hatalmasan dörgő hangot, mely majd sírva kért, majd tanítva buzdított, bennünket.

Ütvén év múlt el azóta, hogy Petőfi Sándor költeményei napvilágot láttak. Ha most, a midőn a nemzet életében nem viharos idők, hanem békés napok járnak, ha most olvassuk az ő költeményeit, akkor is ép úgy tudunk lelkesedni, ép úgy tudunk tettekre készek lenni, mint voltak apáink akkoron, mikor ő itt járt közöttünk, mikor kobzának varázshangjával ép úgy, mint karjának pengéjével küzdött a honért. Nem is csoda ! Petőfi Sándor a nép fia volt. Ott született, hol legtisztább a magyar szó, hol leg üdébben cseng az édes magyar nóta, a nagy alföldi rőnaságon. Innét születése helyéről elvezet, ő maga életének majdnem utolsó napjáig, költeményeiben Írva le ama ragyogó pályának, egyes pontjait melyet megfutott. Ott iátjuk a rakoncátlan diákot, ki az iskolai fegyelmet nem ismeri, ott a kóborgó vándor színészt, majd látjuk a költőt mind magasabbra emelkedni, mig nem eléri a niveaut, honnét nemzete fülébe dörögte hatalmas szózatát. Én még látom lelki szemeimmel eme csodálatos alakot, midőn szemeiben lulvilági tűz ragyogásával szavalja a »Talpra magyart«. Látom a tomboló lelkesedést, mely a dalnak minden egyes szavát követi, hallom a nép nagyszerű fogadalmát, »A magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk«.

Ünnepi óda, irta Herczeg János ur, szavalta Kovács Sándor ur, a sziniakadémia hallgatója. 6. »Születésem napján.« Az énekkar. A nagy számban jelen volt közönség élénken megtapsolta az ünnepély mindegyik résztvevőjét, különösen Oszmann Aurél emlékbeszédét, melyet különben egész terjedelmében mai tárcarovatunkban közlünk és Kovács Sándor szavalatát. Elismerés illeti a helybeli kereskedőket azért, hogy minden egyes esetben megmula'ják, hogy tudnak lelkesedni a szépéri, a nemesért és nem mulasztanak el e^y alkalmat sem, hogy hazafias érzületüket kimutathassák. Sokan tanulhatnának tőlük I

— A kaposvári iparos ifjak önképző egylete ábal július hó 16-án rendezel! jóté- konyczélu nyári mulatságon a következő felülfizetések folytak be : Weisz Jakab 1 frl, Bucsinszky Kálmán, Golobics Pál, Hudecz József, Károlyi Gusztáv, N. N. Papp Mihály, Szarka János 50—50 kr., Czapintzky Sándor, özv. Csulag Józsefné, Horvath István 30—30 kr., Golobics Márton 20 kr., Heim Sebestyén 10 kr. Összesen : 5 frt 70 kr. Fogadják a szives felütfizetők ez utón is a rendezőség hálás köszönetét.

— Őszinte szó az antiszemitákhoz. Ily címen egy röpiratot adott ki Kaposvárolt id. Kájdi János nyugalmazott jegyző. A kis füzeikében a következő kérdésekre kíván felelni: 1. Meg volt-e a sémifajban s igy a zsidófajban ős korban a szabadság iránti szeretet? 2. A zsidóság melyik tanaiból merilhető az emberi véráldozalnak szüksége? 3 Mely időtől származik a zsidó faj élelmessége s mi volt annak okozója ? 4. Él-e vagy meg van-e a zsidófaj lelkében a honszeretet? Láthatjuk, hogy a szerző igen érdekes társadalmi problémák fejtegetésébe bocsátkozott. Szerény 13 oldalon azonban aligha lehet erre kimerítő feleletet adni. Az érdekes füzet a szerzőnél 25 krért kapható.

— Letartóztatott kereskedő. A kaposvári kir. törvényszék vizsgálóbirája Babócsai Ignác kaposvári vas- és gép-kereskedőt julius hó 29-én a pécsi kir. ítélőtábla határozata folytán vizsgálati fogságba helyezte, A letartóztatás előzményei a következők: Babócsainak volt egy Lackenbecher nevű ügynöke, ki a parasztoknak mezőgazdasági gépeket adogatott el. A megrendelő leveleket azonban az ügynök igen sokszor meghamisította, úgy, hogy abba olyan gépeket is beirt, melyeket a vevő soha meg nem

Látom az örömtől ittas népet ujjongani a szabadsajtó első példányainak. Halvány lelkes ifjú rövid 24 óra alatt többet tett, mint az előttük letűnt kor oly sok évtizedeken keresztül. E derék ifjaknak vezére volt Petőfi Sándor. E nap az ő dicsőségének legfényesebb napja. A sajtó felszabadult, a gondolat lerázta a cenzúra lenyűgöző terhét, mely reá lidércnyomásként nehezedett. E nap jelentőségében domborodik ki Petőfi Sándor politikai jelentősége leginkább. Nem eszményi politikus volt, hanem tudott küzdeni gondolataiért, képes volt megvalósítani az eszméket, melyek lánglel- két betöltötték. Ezen eszmék között első helyen a szabadság szent eszméje állt. A szabadság szeretete, a szabadságért való tulvilági rajongás képesítette őt rendkívüli dolgokra, ez adott lantjának bűvös hatalmat, mely talán akkor zengett legszebben mikor a szabadságról énekelt, mert hiszen : »Kerestünk mi égen földön téged, Egyetlen igaz istenséget,

Te vagy örök, a többi mind bálvány Mely leroskad, egyideig állván.« Egyenlőnek óhajtotta ő e haza minden egyes gyermekét ; külömbséget csupán abban látott, hogy ki tud szebbet, nagyobbat és nemesebbet tenni a hazáért. A szabadság mellett a haza csodálatos rendkívüli szeretete az, mely végigvonul az ő költészetén, szabadnak, függetlennek óhajtotta ó e hazát, mert csak szabad hazában terjed-