Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
IV. évf. Devecser, 1899 julius 30. 31, szám. 'ARSaDALMI , TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI FÜGGETLEN HETILAP Megjeleli minden vasárnap. Jelige' Mindent az igazságért! Eli fizetési á,r : *—■£> Egy évre 4 fit, félévre 2 frt, negyedévre x fit, egyes szám ára 10 kr. <£- Felelős szerkesztő : Hiidetések és nyilt-terek árszabály szerint a kiadóhivatalban vétetnek fel. HUSS GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal Devecser Klapka-utcza. Ide intézendők a lapot érdeklő küldemények, levelek és előfizetések. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Névaláírás nélkül közlemények nem vétetnek figyelembe. Petőfi Sándor. Gyászünnepet ül ma Magyarország; ünnepi gyászzászlókat lenget a lanyha szellő Kárpátoktól az Adráig nagy költőnk. Petőfi emlékére, ki 50 évvel ezelőtt halt hősi halált a csatatéren hazája védelmében, a dicső magyar s/.abadságharczban. Ötven évvel ezelőtt e napon, a segesvári csata téren omlott ki Petőfi Sándor vére. a halhatatlan emlékű lánglelkü költőnek megszűnt nemes szive dobogni, az a nemes szív, kinek minden dobbanása a hazájáé volt. A lángoló hazaszeretet vitte a csatatérre s ott lelte hősi halálát, A segesvári csatatéren alussza örök álmát a hazáját forrón szerető költő, sirhalmát befedte a moha. begyepesedett, teste már elporladt, de emléke élni fog örökké, végtelen időkig, amig ez édes hazában magyar szó zeng. Petőfi Sándor a magyar nemzet költője volt. Lángleikével hangot és alakot adott nemzete érzésének. A szabadságért, szerelemért élt és halt s nemzetének dicsőségéért, hírnevéért küzdött egész életében. A magyar nemzet minden időkben megemlékezett nagyjairól, lerótta a kegyelet adóját nagyjai iránt mindenkoron és aki- pek emlékére ma a segesvári csatatéren gyászünnepet ül, egyike azok közül, kinek hazája boldogsága volt legfőbb vágya s igy a nemzet csak önmagát tiszteli meg, ha a legendaszerü alak emlékét méltóan ünnepli meg a mai nap'pn. Petőfi Sándor nincs több. Csak egy volt! Csak egygyel ajándékozta meg e nemzetet a nagy mindenség Ura. Ha valaki a nemzet nagyjai közül hálára és tiszteletre méltó nemzete részéről, úgy Petőfi Sándor minden körülmények között azok közé sorolható. Petőfi költészetével I rokonszenvet hódított a magyar géniusznak, forró hazaszeretetről, szabadság és szerelemről szóló dalai mindenütt meghódították a sziveket. Népköltő volt a szó teljes értelmében, népkölcő, kiért rajongott a nép, akiket megértett az ő nemes szive s akik megértették őt. Félszázad óta Petőn dalai hatása alatt áll a magyar nemzet. Félszázad óta az ő dalaiból lelkesedik a m, gyár ifjúság. Az ő gyújtó »Talpra Magyar« ját éneklik szerte e hazában márczius 15-ikén. Glóriás alakját a nép rajongó szeretető veszi körül és lángoló lelkesedés kél ma is dalai nyomán : Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem. így dalolt a költő. Mily magasztos fogalom ! Mily nemes szivre vall Petőfinek e dala. Szerette hazáját végtelenül. Lelke, szive, a szabadságért vágyott. Szabadnak, boldognak óhajtotta látni nemzetét. És a költő, ki perzselő dalaival lángra gyújtotta a honfi kebleket, ki a haza védelmére serkentette dalaival nemzetét — nem elégedett o meg a dalaival elért sikerrel, forró vére nem tudott nyugodni, félretette ő is a lantját, beállt szabadsághősnek és ott lelte hősi halát a csatatéren. Ott, h >1 a Kükül lő vize lolydogál kígyózó mederben, fűzfák árnyékában hömpölyög tova a Maros felé, ott esett el Petőfi. Ott ünnepel ma a magyar nemzet gyászünnepet, legnagyobb költőjének dicső emlékét tiszteli meg a mai napon. Lerója a há’a és kegyelet adóját nagy fia iránt. Legyen áldott emléke, mint igaz és el nem múló hódoló ragaszkodás és szeretet, melylyel a nagy költőt nemzete környezte. Áldás emlékére! Huss Gyula. Jogos panasz. Írták : Wolmuth E. és Molnár J. tanítók. A „Somlyóvidéki Hírlap“ egyik múlt számában figyelemre méltó tanügyi czikk jelent meg e lap agilis és mindenre gon dot fordító szei Ijesztőjétől Ámbár e czikk főleg és speczialiter Devecser városának iskolaügyi viszonyaival foglalkozott, néhány — a magyar népnevelést általánosan jellemző megjegyzései kell, hogy elmélkedésre f TARCZA.i Soha ki nem alvó lángok törnek az ég felé az ismeretlen sírból, melyben Petőfi Sándor aluszsza a halhatatlanság álmait. Vajon mit álmod- hatik odalent a költő, akinek lángelméjének tüzé- nél miliő ember érzése tisztult meg f Sokszor elgondolkodom a fölött; kinek énekelt ő inkább : a szerelmesének ? a hazafiaknak? vagy a forradalmároknak? Hajlandó vagyok ahhoz a nézethez csatlakozni, hogy a forradalmároknak. Ezeknek a világ teremtésével egy idős és minden históriai esemény alkalmával föl-föl tünedező szilaj apostoloknak, akik egyaránt hordozzák keblükben a világ megváltozását és megrontását. Nincs eszme, mely jobban magával tudná ragadni az embert, mint a forradalmi Nincs tűz, mely szivet és lelket jobban megperzsel, mint a forradalom. Petőfi, aki minden- . ben az abszolút érzések embere volt, a forradalomról dalolva, emelkedett ihletének zenithjéig. Egyébként azt hiszem, hogy a Petőfiről keletkezett irodalom egyetlen olyan művet sem produkált, melyből tisztába tudnánk jönni a költő egyinéségével. A legtöbb Petőfi-biografia csak arra alkalmas, hogy fogalmat tudjunk magunknak alkotni Petőfiről. Azt mondják, hogy az élét- és jellemrajz, melyet Gyulay Pál a jó költők elkeseredett ellensége irt Vörösmartyrói, ökéletes. Tagad hatatlanul igen tartalmas költő és nemes költői egyéniség volt Vörösmarty, de ő ugyanegy maradt minden művében. Ez persze nem Hiba. de Gyulay feladatát rendkívül megkönnyítette. Petőfi más a szerelmes verseiben, más a hazáról Írtakban és más ő egészen a forradalmiakban is. Annyira más, hogy csak az óregek iránti köteles tisztelet tart vissza annak fejtegetésétől, hogy Petőfi ha ma élne, interna- czionális költő lenne, solia meg nem békiilő harezosa a szoczialiámusnak Nos hát, ilyen egyéniségről a stilisztikai tankönyvekben tanított biográfiát Írni nem közönséges feladat- Aki tudni akarja, hogy hogyan élte belső világát és ki volt Petőfi Sándor, az ne tegyen mást, mint olvassa az ő költeményeit, olvassa, forgassa azt a megbecsülhetetlen értéket, melyet hét-nyolez keserves esztendő alatt szivével összeforrott lelkének kincsesbányájából kiaknázott és nemzetére hagyott. Amit Petőfi érzett és tudott, azt mind megírta költeményeiben, semmi sem maradt előttünk rejtély, ami gondolat benne meggyőződéssé vált. Az irodalom tudósai és tanítói ennek daczára sem tudnak róla olyan jellemrajzot alkotni, mely a Petőfi költeményeinek szellemébe behatolni tudó olvasót kielégítse. S én tudom, hogy ismét kihívom magam ellen a kritikát, ha ennek egyik nagy okául azt hozom fel, ha a kritikusok és életrajzírók nem foglalkoztak érdem szerint Petőfi legnagyobb és legnagyobbszeriibb költeményével, az „Apostollal*. Mintha nem is irta volna, olybá veszik. Hallottam olyan kijelentést, hogy Petőfi legjobb költeménye a „Falu végén kurta kocsma“. Ugyanez az ur, mikor az Apostolról kértem a véleményét, hidegen vallat vont. Igazán sajnos és felette bosszantó, hogy a magyar értelmiség között akadnak, kik a mi legnagyobb költőinket ennyire félreértik. Ebből látszik hogy sem az iskolában, sem az életben nincs alkalmuk Petőfivel helyesen foglalkozni. A mindenek által kicsinyitett apostol a világ legnagyszerűbb költeménye. Gyönyörűbb bibliája sohasem lesz a forradalmároknak. A sok rafogás közül, melyekkel az'Apostolt elhalmozzák a leghathatósabb az, hogy Petőfi még ifjú, kiforratlan korában irta s ehhez képest az Apostol is magán viseli a kiforratlanság jellegét Micsoda nevetséges vád ! Huszonötödik évében volt Petőfi, mikor e művet megterem- tette, húszon kilen czedik évében halt uiég. Ki meri azt állítani, hogy halála előtt négy esztendővel kiforratlan volt? Az Apostolban, mely a költő legremekebb alkotása — bocsánat, hogy véleményemet ily szabadon merem nyilvánítani — Petőfi minden képességét ragyogtatja. Megdalolja a nyomort, a legkeservesebbet és bevonja magasan szárnyaló költészetének sugárból szőtt fátyolával. Mc .'dalolja a szerelmet, mely miként az övé, végtelen és tuély, mint a tenger. Dalol a hazáról, melyet imádott Beszél a rabszolgaságról, beszél úgy, ahogy senki sem előtte, sem utána. Zeng a szabadságról, a szabadság vágyáról, mintha ihletet
