Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
1899. julius 30. PANNÓNIA 3. oldal. el, — hogy sohase lássa őket többé vi- I szont. A segesvári ütközet — a melytől Bem csodálatos előérzettöl vezettetve távol akará tartani Petőfit — búcsútlanul szakitá el e két egymáshoz méltó nagy szellemet. Felkérjük lapunk tisztelt vidéki előfizetőit, hogy eddig tanúsított jóindulatukat a jövendőién is megtartva részünkre, hátralékos előfizetési dijaikat mielőbb szíveskedjenek kiadóhivatalunkhoz beküldeni, nehogy a lap pontos szétküldésében fennakadás történjék. Fürdőre utazó előfizetőinket pedig arra kérjük, hogy elutazásukról legyenek kegyesek bennünket azonnal értesíteni, hogy a lapot minden külön díj nélkül a fürdőre is pontosan megkiildhessük. — A kir. Ítélőtábla értesítője lapunk keddi számában fog megjelenni. — Miniszterek a Felvidéken. Darányi Ignácz és Hegedűs Sándor miniszterek vannak most országos érdekű ügyekben utón. Darányi föld- mivelésügyi miniszter a felső megyékben a nemzetiségek felsegélyezése érdekében tett körutat, Hegedűs Sándor útjáról a következő tudósításokat kaptuk: Igló, julius 29. Hegedűs miniszter kíséretével tegnap érkezett Csorbatóra. Onnan ma délelőtt kocsin Tátra-Lomniczra ment. Mindenütt ünnepiesen fogadták. Este különvonattal Poprádra jött. A pályaházban nagyszámú közönség fogadta lelkes éljenzéssel a népszerű minisztert, a ki az éjt Ráth Péter vezérigazgatónál tölti és holnap reggel Késmárkra megy az ottani gyárakat megnéznigrófnál, Ráth Péter országgyűlési képviselő, a Kassa-oderbergi vasút vezérigazgatója kíséretében a tátralomniczi vasútvonalat szemlélte meg, részletesen informáltatva magát a helyszinén tervezett tátravidéki vasút ügye felől. Estére a társaság Ráth Péter vezérigazgató vendégszerető házába Virágvölgyre megy. — Szepesvármegye közgyűlése. Lőcséről írják : Szepesvármegye törvényhatósága tegnap tartotta rendes nyári közgyűlését Csáky Jenő gróf főispán elnöklésével, melyen a késmárki járásban megüresedett szolgabirói állásra Máriássy Tibor bárót választották. Fölolvasták a kereskedelemügyi miniszter leiratát, melyben jóváhagyja a megyének azt a határozatát, hogy a közutak helyreállítása czéljából 317.000 forintnyi kölcsönt szándékozik fölvenni. Elhatározták, hogy négy segédjegyzői állást fognak szervezni. Tudomásul vették Achácz Adolf megyei alszámvevőnek nyugdíjazására vonatkozó kérelmét. — Uj ügyvéd. Az eperjesi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Ráth Ágoston ügyvédet Rózsahegy székhtlylyel és dr. Fried Mór ügyvédet Lőcse szék- helylyel a kamara ügyvédjegyzékébe bevezette. — Áthelyezés. Márton Lajos körösbányai kir. járásbirósági írnokot a mező- csáthi kir. járásbírósághoz helyezték át. — Uj joggyakornok. Kiss Gusztáv máramaros- szigeti lakos végzett joghallgató a temesvári kir. Ítélő tábla területére díjas joggyakornoká neveztetett ki — Miniszteri megbízás. A kereskedelemügyi miniszter Hinsenkamp Bernátot és I ukács Jánost, a kassai állami felsőipariskola tanárait az iparfelügyelői teendők végzésével megbízta. mindég a magyar legdicsőbb emberei közé számitá. A mi érthető és természetes. Bem mint idegen hadvezér jött és ajánlá fel hadvezéri tehetségeit annak a népnek, a melyet nem ismert, a melynek nyelvét nem — de szabadság és hazaszeretetét jól ismerte. Jött, hogy felsegítse a szabadság ügyét, a melyet otthon lengyel hazájában nem sikerült megvédenie. Eljött hozzánk, lelkében magával hozva a szent gyűlöletet a népelnyomók ellen s a szentebb lelkesedést a szabadságszeretet iránt s a legszentebb vágyat: felszabadítani a szabadságszeretöket az elnyomók erőszakától. És Petőfi — természetesen — megtudta érteni, — ki volt Bem. Megértette, hisz az ő lelke ugyanattól volt viselős, a mitől Bem-é. Az ő zászlójára az volt felírva : »Talpra magyar!« Bem zászlójára pedig: »Előre I« Petőfi aztán, mikor a maga zászlójával talpra állította a magyarokat — felragadta Bem zászlóját. Petőfi, és Bem együtt járták a csatatereket. Petőfi mint őrnagy Bem segédtisztje volt. Közöttük erősebb kötelék fűződött. Az, hogy az egyik tábornok, hadvezér volt e s a másik őrnagy, alárendelt segédtiszt — az külső függést árult el. A belső közösséget az a viszony áruiá el, a melyben Bem Petőfi egymással éltek. Petőfi, »a ki atyját épen 49-ben veszité el, Bemet „második atyjának' mondta s lelkesült ragaszkodásában, nyíltan vallá, hogy Bem nagyobb hadvezér, mint a nagy Napoleon volt s hozzá egyedül a kartha- góiak nagy hadvezetője, Hannibal fogható. Bem nem kevesebb lelkesedéssel csüngött lánglelkü költőnkön. Valóban apai szeretettel vette körül őt, a ki a szabadságért, egy imádott hitvest s egy imádott csecsemőt — véréből való vért — hagyott nyei, s ezek közt mindenek felett az, mely a világszabadsággal azonos, mely oly természetesen és magasztosan fejti meg, hogy »Nincsen többé szeretett király«. Felkerestem dohány-utczai szállásán. Hon találtam nejével, s mint barátok váltunk el, hű barátokul szövetkezve a nép- szabadság küzdelmeiben, hazánk s nemzetünk szabadságának kivívásában. Petőfivel egyik barátom ismertetett meg, az utczán találkoztam vele, kijelentettem, hogy szállásán is felkeresem, bizonyos általunk megállapított időben mentem hozzá s igen jókedvűnek találtam. Ha emlékezetem nem csal, egy nagyobb szobán át mentünk egy másikba, hol egy fiatal csinos nőben nejét megismertetve, majdnem egy óra hosszat társalogtunk a családi élet kedvessége, örömei, azután a reám annyira kedves hatású költeményei s a népszabadságnak ellenállhatatlan kivívása fölött s meg is ígértük, hogy e czélból az országgyűlés alatt is közösen vállvetve müködendünk. Az országgyűlésen leendő együtt mü- ködhetésünk reményében csalatkoztam, mert a szabadszállási választóközönség Petőfi ellen felizgattatva, másnak szolgáltatott ki a választási jegyzőkönyv és az országgyűlésnek az e választás megvizsgálására kiküldött bizottsága közbejött események folytán nem működhetvén, Petőfi nem lett képviselőtársunkká. Tátralomnicz, julius 29. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter az éjszakát a Csorbatónál töltvén, ma délelőtt családjával és kíséretével Tátrafüreden át kocsin Tátra-Lomniczra érkezett, hogy megismerje e fürdőhely viszonyait. Itt látogatást téve, Pejacsevich ügy tapasztaltam, hogy ez őt igen elkeserítette és inkább csakis mint költő működött néhány hónapon át, később a honvédség szerveztetvén, ő is e téren kívánt hazájának szolgálni. * November közepe táján ismerkedtem meg Bemmel. O felajánlotta hazánknak szolgálatát. Fölkereste a honvédelmi bizottság tagjai közt László testvérbátyámat is és ez őt minél előbb óhajtotta hadseregünkben működő tábornokká. Az utczán egy szintén lengyel merényletet kísérlett meg ellene. E merénylet miatt, melyet egy lengyel intézett, sokakban megingott a Bem iránti bizalom. Fivérem azonban a merénylőben az orosz hatalom eszközét gyanította s elkövetett mindent mielőbbi alkalmaztatása végett és bemutatta őt nálunk, a ki ezután idejét sokszor töltötte körünkben, törve velünk a német nyelvet s mi törve vele a fan- cziát. Fivérem többször étkezésre is meghívta, de ebéd után fekete kávéra, ha csak lehetett, hozzánk jött. Ilyenkor jött el rendesen Bem is, úgy, hogy családunk barátjává vált és negyedféléves Jenő fiamat kis adjutánsává (segédévé) avatta. Végre alkalmaztatott s én többé vele nem találkoztam. A Királyhágón túli győzelmes csatái után azonban fivérem, kivel — Honvéd póttartalékosok fegyvergyakorlata. Honvédelmi miniszteri rendelet szerint a honvéd póttartalékosok fegyvergyakorlata szeptember 24-én veszi kezdetét és 35 napig tart. E gyakorlatra ez- redenkint 460 póttartalékost idéznek be az 1896. 1894. és 1892-ik évben besorozottakból. Az említett rendelet szerint a gyafolyton levelezett, Debreczenbe egy hosz- szucsövü puskát és kis segédének egy csinos nemzeti szinü zászlót küldött, melyek családunknak becses ereklyéi voltak. * November közepe után Pesten az utczán egyszerre találkoztam Petőfivel. A régóta egymást nem látottak, meleg barátsággal üdvözöltük egymást. Azonnal meghívtam hozzánk, hogy Bemmel, a szabadság kitűnő hős tábornokával, megismertessem. Eljött a szabadság bajnoka és legszabadabb költője találkoztak és rokonul éreztek hazánk megmentésének és szabadságunk kivívásának küzdelmében. Pár órai társalgásunk perczekként tűnt el. Jellemző Petőfire a gyermekek iránti szeretete, mert midőn értesült, hogy Bem fiamat kis segédévé avatta, ez neki any- nyira tetszett, hogy őt fel-fel kapta és azt meg átölelte. A végzet úgy akarta, a mint emlékszem reá, többé vele nem találkozhattam. És ma, midőn a nemzet elestének 50-ik évfordulóját készül megünnepelni, most is szerető nagyrabecsüléssel emlékezem reá s óhajtom, hogy áldja őt örökre a magyar nemzet és minden magyar örökölje szabadságszeretetét. Madarász József.
