Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

2

SZEGEDI HÍRADÓ

Vasárnap, 1899. julius 30

Megmondta csodaszép dalokban, a melyek bűbájosán szóltak, mint a madárdal, vagy úgy harsantak, mint a tárogató. Ezek a dalok meghatották a nemzetet és megijesztették, buzdították, tettre serkentették, bátorságot és erőt öntöttek a leikébe. A gyereknek mesemondas volt, a férfinak agyuszó. A melódiának nincs annyi hangarnyalata, a hangnak olyan hullámzása, amilyen volt az ő dalainak. A gyáva, a csüggedő, a bátor és vitéz, mindegyik megérezte dalainak azt a hur-rezgesét, amely rokon volt az ő érzésének a vibrációjával.

Amikor Petőfi visszadanolta nekünk a szabadságot, volt akkor más nemzeteknek is nemzeti dalnoka. De olyan nagy, olyan hatalmas egy se volt. Nem is kellett ilyen ezeknek az országoknak. Érettebbek voltak ezek, mint mi voltunk és megértették azuj igéket, hanem is istentől való igazi próféták hirdették. Mi csak az isten megnyilatkozásában értettük m g, ha csodasagos jelenések között tüzes felhőből szólt mi hozzánk.

Ötven esztendeje éppen, hogy meghalt — isten csókjától ismeretlen helyen. Ember-szem nem látta a halálát. Azt mondják, mint egy üstökös, úgy tűnt el. Csillag-hullás után sötétség lesz, ő utana világosság maradt. Mintha sugarakra oszlott volna az ő napvilágos lelke.

Hol a sirja? Ki tudja? Talán nem is földbevaló volt az ő teste, amelynek isteni rész . volt minden porcikája. Tarán a délibáb takarja csak, amelyet ő any- nyira szeretett, amelynek tündef-birodal- mában annyiszor csatangolt az ő költő lelke.

Mit keressük, hol van. Köztünk van halhatatlan eszméivel mindörökre.

És testi halálának ezen ötvenedik évfordulóján ünnepet ülünk az emlékezetére. Ha minden hegyünk tűzhányó hegy volna és lövelné langoszlopait eg

felé, kicsiny volna ez ahoz a lánghoz kepest, amelyet a nemzet gyújt az ő emlékezetének szentelésére. És ha gyászposztóval vonnák be ennek a magyar földnek minden rogét és még az ég is fekete felhővel takarná el az orcáját, kevés volna ez annak a nagy gyásznak a példázására, amelylyel mi még ötvem év muitán is a halálát siratjuk.

Mert nem egy vesztességünk volt ő nekünk. A költőt vesztettük el benne, aki, mint Dante, visszaadta nekünk az édes anyanyelvűnket, a prófétát, aki visszaadta nekünk a hazaszeretet szent vallását, a hőst, aki visszaadta a földet nekünk és a vértanút, aki a maga kínszenvedésével visszaadta nekünk a szabadságot.

u. p.

Címadományozás. A király Farkas Sándor erdőszámvizsgálónak az erdőszámtanácsosi címet adományozta.

Szeged és az országos kiállítás.

Szeged, julius 29.

A mezőgazdasági egyesületek országos szövetsége tudvalevőleg országos mezőgazda- sági kiállítást rendez Szegeden. A kiállítást Szeged város közönsége 5000 forinttal támogatja és ezenkívül átengedte a kiállítás céjai- nak szükséges területet a rendezőségnek.

A rendező fővárosi központ kérelmére alakult Szegeden is eby kiállítási nagybizottság, mely tartott ugyan már néhány ülést, ezeken az üléseken azonban abszolúte semmiféle aktiv ténykedést ki nem fejtett, ilyet kifejteni módjában sem állott, mert a mezőgazdasági egyesüle ek országos szövetségének központi i tisztviselői maguk végeztek el mindent, ami ; eddig elvégezni való volt.

Úgy tudjuk, hogy a nyolc napra tervezett országos kiállítás költségére 100 ezer ' forint volt előirányozva és ezt a cél szolgálatára kétségtelenül el is költi majd a rendezőség.

Akkor, midőn a legelső szó esett erről a kiállításról, mikor még a kiállítási terv még csak embrióban volt, sokat vitakoztak afölött a hatóság tagjai, hogy Szeged város közönsége rendezen-e országos mezőgazdasági kiállítást, avagy nem ?

A hatóság megállapodása az volt, hogy Szeged közönsége nevében kiá litást nem rendez.

így azután a mezőgazdasági egyesületek országos szövetsége vállalkozott egy országos mezőgrzdasági kiállítás rendezésére és igy állott elő az a meglehetősen ferde helyzet, hogy lesz Szegeden egy nyolc napig tartó, szegedinek elkeresztelt mezőgazdasági kiállítás, melyhez Szeged hatóságának, Szeged közönségének éppen annyi köze van, mint famennyi köze lehet a Majna melletti Frankfurt hatóságának vagy közönségének.

A legilletékesebb helyen kaptuk ma azt az értesítést, hogy Szeged hatósága semmiféle kiállítási programmot nem készített; fyen prog- rammot késziftni nem is szándékszik: a kiál - litásra érkező közönség fogadtatásáról és elszállásolásáról gondoskodni nem tartozik az ő kötelességeinek körébe, — mert éppen azért nem akart eredetileg sem kiállítást rendezni, mivel a vendégek fogadtatásának és elszállásolásának, egyszóval a kiállítás rendezésének ezerféle költségeit magára vállalni nem akarta.

Ezért engedte át a kiállításnak minden jövedelmét a rend;ző központnak és ezért nem törődött azzal, hoay a kiállításra szánt 100 ezer forintnyi költségét hol, mikor és hogyan költi el a rende:Őség?

Ez a szegedi hatóság felfogása és amidőn mi ezen felfogásnak itt nyilvánosan kifejezést adunk, nem hallgathatjuk el azon véleményünket sem, hogy az a viszony, amely igy Szeged város közönsége, hatósága és a szegedi országos mezőgazdasági kiállítás között van, a legsajnála raméltóbb következményeket fogja létre hozni.

Mert, ha a kiállítás nagy sikerű lesz és

Lobogó lelked e vad bokorba oltá A szabadság égi, nemesebb virágát,

Műhelyed rejtélyit, mely szem is nyomozná, Fényes szövevényén van-e, aki átlát ?

De miként az égbolt, alól csillagtalan, Megfordítva ennek a te pályád tükre,

Mely megszakadt ott fenn, s szebb folytatása van, Tetőtlen, hogy rajta belássunk az űrbe.

Kisteleki Bde.

Az első bírálat.

B. Eötvös József Petőfiről.*)

B rálatot Ígértem Petőfi Sándor összes költeményeiről. Most, midőn e’ szavam beváltásához ké-zülök; érzem, hogy olly valamit vállaltam magamra, minek megfelelni nem tudok. — A lyrai költészet, melly nem fára-ztó munkának, hanem pillanatnyi feketedésnek gyermeke, mellyben a’ k >ltő nem aestheticai, hanem legbensőbb érzelmeit fejezi ki. ’s mellv csaknem öntudatlanul árad el ajkairól, hasonlóan ama kis patakokhoz, melye- hegyes vidékeken a’ sziklak alól néha erőszakkal kitörnek, mert a’ bérc nem zárhatj többé magasba ga dag forr sát, — a’ lyrai költészet érdemei, a’ kritika bonckésével méltányolni, fe fogásom szerint, nem lehet. — ’s főkép én nem érzek e műtétéire semmi hivat atást magamban. — Egyit-e vagyunk a oknak, kik a’csalogánynak

*)Megjelent a „Pesti Hirlap“-ban 1847. május 14-én, mint Petőfinek első, igen helyes szempontból való méltánylása.

énekétől elbájolva, nem igen kérdik : mennyire szabályos rithmus szerint zengé el énekét, — kik, ha a’ v rág színein s ’illatán örültek, hogy bo a ikai nevét feltalálják, kelyhét száttépni nem szokták : ki várhat tőlem szabályos aesthetikai bírálatot, főkép miután Pét1 fi költeményeiről szólva, még elfogulatlannak sem mondhatom magamat, kevés költői mü lévén, mellynek több keoves benyomást, több élvezetet köszönnék, m nt épen Petőfi dalainak ? — Legfö’ebb egyes gondolattöredékek t mondhatok el, mellyek most, midőn Petőfi verseit a’ nemrég kijött gyűjteményben újra elolvasnám, bennem támadtak.

Nem emlékszem irodalmunkban senkire, ki első föllépése után olly röyid idő alatt aí közfigyelmet magára vonta volna, mint Petőfi. — Alig jelentek meg első dalai, ’s Vörösmarti, kinek e’ részbeni tekintélyét talán senki nem vonhaja kétségbe, öröm-ragyogó arcokkal hir- deté fényes reményeit; alig múlt néhány hét s a’ dalokhoz zene készült, ’s a’ költő már a’ népek ajkairól hallá szavait. — Honnan ez á.talános hatás ? — Nincs senki, ki az irodalmi hir elnyerésére olly hatalmas pajtáskodás mesterségéhez Petőfinél kevesebbet értene; nem szegődött bizonyos iskolához ’s első fö'lépésénél mesterein k magasztalásira nem sámol- hatott; dalaiban nem ala semmi, mi egyes, épen divatos eszméknek vagy érzelmeknek hi- zelge ie. ’S mi szerzett hát müveinek ily rend kívüli hatást ? — Ha Petőfi költeményeinek gyűjteményét végig nézzük, nem nehéz ennek okát feltalálni. — Kétségkívül sok van e’ gyűjteményben, mi művészi belbecse által a’ dicséretet, mellyel e költemények nagy része fogadtatott,

teljes mertékoen igazolj i; azonban, nézetem szerint, nem csupán e k hői érdemek azok, miknek Petőfi népszerűségét köszöni, — a’ varázs, mellyet közönségére gyakor >it, másban is keresendő. Petőfi kitünőleg magyar, legkisebb müve a’ nemzetiség bélyegét hordja nugán,— s’ ez ok, miért nemcsaz, mint sok köl-őnknél, szavai, de az érzés is minden magyar által megértetik, mellyet dalaiban kifejez. Távoi vagyok at ól, hogy minden költeményt, melly e’ nagy gyűjteményben foglaltatik remeknek h r- dessek, — vannak egyesek, mU kö etetéseimet nem e égitik ki, mi et, épen me t a’ költő tehetségeit ismerem, ez uj kiadásban szívesen nélkülöznek : de bátran merem állítani, az egész vast ig kötetben nincs egy dal, melly ne lenne kezde.től végig magyar, gondola-ában, érzéseiben, minden szavában, a’ költőnek hibái s tökélyei mintegy n mzetiségünk kifolyásának lát- s anak ; bámulhaijuk-e. ha midőn dala a’ leg- fellengzőb en emelkedik, az egyszerűbb olvasó is könnyen követi reptét? ha a’ 1 -gpajkosaob i tréfa, mely előli a finom mü ú áló elborzadva aljasságról, senkit nem sért, ’s a’ kisebb művészi becsű munkák is legalább kedvesen hatnak majdnem mindenkire ? — Petőfi a szó legszorosabb értelmében magyar költő, — ’s ez az, mi valamint a nagy hatásnak, mellyet müvei gyakoroltak, magyarnzatu szolgál: úgy egyszersmind irodalmi érdemeinek legfőbbiké; képezi

De honnan van, hogy a kritikának egy része, mely nálunk dicséreteiben fukar lenni nem szokot, ’s annyi nevet ’s álnevet egekig emelt, a’ közvéleménynyel épen Petőfire nézve egyenes ellentétben helyezé magát? Egyes ki-