Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
MEZŐFÖLDI HÍRLAP. Vasárnap a „Gyimesi vadvirágból adták Géczy István pályád íjjal koszoruzott müvét. Különösen kitűnt e darabban Dobó Sándor igazgató szinészi tehetsége, (Törpe Csura) harangozó szerepében. A részeges falusi haran- gozót a maga különös életfilozófiájával s érdekes székely kiejtésével talán jobban alakítani nem lehet. Akár részegen, akár józanon oly művészileg volt ez alak reprodukálva, hogy azt hisszük, a közönség nagyon jó néven venné, ha Dobó maga is minél gyakrabban fellépne. Sorakozott mellé siker dolgában Heltay Jenő, (Marczi fia) szerelmetes magzatja. A falusi suhanczot, kit részeges apja feltétlen engedelmességre s az írásra betanít, élethűen alakitá úgy kiejtésével, mint arczjátókával. A férfiak közül főszerepe volt Tarján Aladárnak és Csáky Ferencznek. Tarján Balánka gazdag csángó fia hűen adta a gazdag falusi legényt, ki e mellett igazszivű jó barát is s ép ezért rokonszenves alak. Különösen kitűnt tehetsége a drámai jelenetnél, midőn késsel ront megrontójára s feleségét elűzi. Arczán hűen visszatükröződött a lélek küzdelme. Ugyancsak kitünően alakított Csáky Ferencz (Fábián Gyurka) ki a részeges, mulatozó, de belül tisz- talelkü falusi legényt adta. Benedek Gyula (Rab Prézsmer Péter) méltóságosan játszotta a megtért, igaz embert, kinek egyetlen kinese, leánya van még e földön, kiért életét áldozni kész. Jól játszottak még a férfiak közül B a- 1 á z s i Sándor (plébános), Miklóssy Gyula (kisbiró), M a d a s Pista, Irmai Béla, K ö- v e s y Lajos és C s ö r e g h. A nők közül: Gergely Giza, (Prézsmer Magdolna) volt a főszereplő, ki ez alkalommal elsőrendű erőnek bizonyult a népszínművekben. Dalait sokszor kellett ismételnie. Török Malvin (Balánka Mária) szokott ügyességgel játszott. Igen jó volt B. Német h y Jolán (Fábián Júlia) ki főleg a drámai jelenetekben látszik kitűnő erőnek. Jól játszott még Pozsonyi Julia (Csuráné). Egyáltalán az egész előadás jól sikerült. Hétfőn Keltái és Makai szerzőknek „a k i- rályné apródja" cimü egyfelvonásos vígjátékéval kezdődött a színházi est. A finom kidolgozású darab a szereplők jó fölfogása s ügyes játéka folytán igen sikerült Ezt követte Sió Aladár fiatal művészünknek érdekes számokból összeállított hangversenye. Azt hittük, hogy ezen művészi elő* adás a kissé fölemelt helyárak mellett is ide- vonzza a zene iránt érdeklődő közönséget, de ebben nagyon csalódtunk: az ifjú hegedűs ügyes játékát visszatetszőén kevés hallgató élvezte végig. Élvezetesnek mondhatjuk az estet, mert a ki figyelemmel kisérte végig a bámulatos inventióval s technikai gyakorlottsággal rendelkező elfogulatban műrészt, az valóban csak annak találhatta. A csekély számú közönség, közte F e n y- v e s s y főispánnal, ki szintén megjelent a hangverseny hallgatására, lelkes tapasolással fejezte ki elragadtatását. Sió Aladár egyes számai közt Má- nyai Aranka énekelte a Bűvös vadász „nagy áriáját s Csáky Ferencz Lococ „szerelmi estjét nagy hatással. ^j* Kedden újdonságot láttunk, még pedig Henberger kitűnő operettjét az »Operabált. Pikáns párisi farsangi mulatság játszódik le e darabban, melynek egyes részletei a néző szemeiáttára történnek, diszkrétebb mozzanatai és eseményei pedig az operaház külön fülkéiben (no ezt nem látni), A vig darabot közepes számú néző hallgatta és nézte végig s tapsait bőven osztogatta a jó összhangban játszó szereplőknek, kik közül ki kell emelnünk M á r i á n Miczit, ki daczára, hogy még csak néhány hónapja, hogy a szini pályán van, igen ügyesen játszotta a reá bizott Margaréta szerepet előadásából kitűnik szorgalma és igyekvése, tisztelői ez alkalommal két szép csokorral lepték meg melyek bizonyára buzdítani fogják további szorgalomra az ifjú színésznőt. Ki kell emelnünk továbbá Miklósit (Beanbisson Teophile). unoka öcsesét (Henry), Gergely Gízátki kedves s elegáns kis tengerész volt, Csáky jFerenezet (aubier) Mányai Arankát s Csöregk Jenőt. Török Malvin megfelelő érdekességgel játszotta a szobalány szerepét, mig Tóth Ilonka pikáns kinézésű s kedves feodora volt. Némi kihagyással az előadás 7*11 órakor . véget ért. s a közönség megelégedéssel tá- i vozwtt. —j. 2 népet és ő általa hódította meg“ a magyar nép Magyarországot. A magyar népnek nemzetté levése az ő diadala. A Petőfi Sándor hatása nagy és örökkévaló. Hatása nemcsak a korára volt, hanem mi reánk is, és azokra is, akik utánunk jönnek. Petőfi Sándor azok közül való, akik örökké fiatalok, soha túl nem haladottak. Petőfi Sándor nem egy párté, nem néhány emberé. Hiszen az ő nagy szivének még a szeretet is kevés volt, amelylyel nemzetét körülövezte. Hiszen ő a világszabadságért, az egész emberiség üdvéért harczolt. Azért esett el ott a segesvári csatasikon, ahová most őt ünnepelni megy nemzete. A millióké immár ő. Aki visszatért az istenségbe, amelynek része volt. Glóriás alakja egyre nő. Glóriás alakját mesevirágokkal fonja át a nép szeretető. Hatása nagy és örökkévaló és lángoló lelkesedés kél most is dalai nyomán. Petőfi Sándort most ünnepli a magyar nemzet és szivében hordja örökké. Mert amig magyarnemzetéi, addig önönmagát, a magyar géniusz diadalmas hódítását ünnepli minden idők legnagyobb magyar költőjében, Petőfi Sándorban. — SZÍNHÁZ. (i. k. jjy.) Színtársulatunk e héten is kitűnő darabokat hozott színre, igen jó előadásokban. A lefolyt hét előadásairól egyébként a következőkben számolhatunk be. „ Szombaton „Lili* került színre Felhő Rózsival. Igazi sikert csak Felhő Rózsi birt elérni. Jók voltak még Dobó, Miklósy és Benedek. hirtelen gondolatai nem támadtak, hirtelen érzések nem hevitették; fukarsága csak takaró koskodott, de nem nyert, mert sohasem mert játszani, még biztos kilátásra sem. Olyan fu karság volt ez mely nem vet, mert az aratás messze van még, mert zivatarok is vannak nyáron és mert a mag elvetése igen fárasztó munka volna. * Egy napon, valami hirtelen föllángoló úri ember — egy kapitány, kit vagyona és párbajai tették híressé — őt elvonulni látván, izgató nyugalmával igy szólt: •— Én majd fölmelegitlek. Te szép jégbaba 1 Az asszony nem értette, de mert a hang sértette, pirulva fordult a férjéhez: — Pál, én azt hiszem, hogy engem megbántottak ! A férj visszafordult, odamegy ahhoz az emberhez, a kire az asszony keztyüs ujjával mutatott és a megrémült sétálók szemeiáttára pofonverte Bertral Pált, a hires kapitányt. * Mialatt a segédek az elintézés módja fölött tanácskoztak, Serre Pál kikisérte feleségét a vasútra. Falura küldte szüleihez, hogy a nagy izgalomtól megkímélje, mert úgy vélte, hogy most esetleg fölmelegedhetnék, miután egy pillanatig úgy látta, hogy szeme a haragtól villant föl. Ámde az asszony már teljesen visszanyerte nyugalmát. És mielőtt a vasúti kocsiba szállt, mig férje hevesen csókolta, az esetleges örökre való válás érzetétől áthatva, az érzékiden asszony, ki komoly gondolatokba merülve egy szót sem szólt a viharos jelenetek óta, most, édes hangján, a következőkre figyelmeztette : — Pál: a szobád ruhaszekrényének bal felében, a harmadik fogason egy szürke nadrágot fogsz találni. Mikor párbajozni mész, ezt vedd föl. . . Hiszen tudod, a szürke mosható ... * Az ellenfelek, vitőreiket összemérve, pár niásodpcrczig nézik egymást. Aztán ugyanazon habozó mozdulattal egymás felé indulnak. A tőrhegyek összeérnek, megrezzennek. A segé dek nyakukat előrenyujtva figyelnek, felelősségükre gondolnak. Elhalványodtak mind a négyen, mert Bertral Pál villámszerű gyorsasággal védekezik. A vágást elhárította, épp idejekorán. Épp úgy az igen veszedelmes visszavágást is. Mos( összecsapnak a vitőrük, keresztezik egymást, jönnek, visszapattannak, majdnem érnek, támadnak, visszavágnak, pihenés, számítás nélkül, hevesen, ügyetlennül, mintha részegek lettek volna. A segédek még mindig nyugtalanul néznek, szemük káprázik, ez a különös vívás minden pillanatban halálthozó lehet. A felhőt, mely elfedte a napot, elűzte a szél és a fény hirtelen el vakítja, a kapitányt. Épp ebben a pillanatban Serre Pál támadott. Bertral Pált karouszurta. „A becsületnek eleget tettek.“ * Mialatt a segédek a jegyzőkönyvet írták, Valentiné férje a táviróhivatalba rohan és iiröHi- teijes, lázas sietséggel megírja a következő táviratot : Megsebesült Bertral, ölel ezerszer Pál. Szerencsétlenségre a központozási jeleket nem szokták megtáviratozni és a hivatalnok, a ki az átírást végezte, egy mondatot csinált a kettőből. Megsebesült, Bertral ölel ezerszer Pál.
