Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

MEZŐFÖLDI HÍRLAP,

3

Szerdán „Crampton mester került szinre Ujházy Ede vendég szereplésével. A a modern színházi bravúrok egyik legnagyobbja Újházi művészete, mely ennek a tragédiának minden szavából kiórezteti, hogy ebben nincs semmi vig valami, ez egy szörnyű hanyatlás képe, az erkölcsi csőd, hova a kicsapongás vezet. E darab az atelier élet merész satirája, a bohémeké, a kik a züliöttség jogán tartják magukat kiváltságos embereknek és befonják, kifosztják azt a másik tisztességes társadalmat. Végtelenül sivár és ennek a darabnak egész hangulata, a mely temérdek illusion kát tépi össze. A herczeg látogatása, a ki elkerüli Cramptont, egy kétségbeesett embernek utolsó reményfoszlánya, midőn szétszakad és könyezésig elszomorít. Hogy játsza ezt Újházi. Nem játsza, végig zokokja, végig szenvedi, a könyek mit sir, igazi emberi könyek, a kétségbeesés az ember fájdalma, a mit ezer csalódásaink okoznak. A mi azután jön, a teljes sülyedés egy darab Zolái realizmussal megirt „élet“, a melyben néha megcsillan a ro- maíitika, a mint elmondja a Santa Lucziát, félig énekelve, félig sirva, talán a legmagaszto- sabb, a mit a színpadon valaha hallottunk. De nem kisérhetjük egész végig, minden szava megérdemelné a külön analisálást, mi csak áhitatos rajongással köszönjük, hogy eljött hozzánk legnagyebb mestere a színjátszásnak, a ki a declamatió poseja helyett az ember hangját, az ember szenvedélyét és fájdalmát viszi a színpadra. A többi közreműködőkről nem mondhatunk, azt hiszem nagyobb dicséretet mintha constatáljuk, hogy nem zavarták meg Újházi Cramptonjának élvezetét.

Csütörtökön „Constantin Abbé“ vígjáték került szinre: Ujházy Ede vendégszereplésével. Mikor a mester kilépett a színpadra, mintha ezt a kisszerű közönséges nivoju színpadot melynek legnagyobb sentatiója eddig egy czigarette csete-patá, legnagyobb sikere egy operett komédia volt, egy kis tiszta szabad szellő csapta volna meg. A gall húrom kaczagó derejü s provencie meleg kedély árad s/.ét, a melyet Halevi papja lehel ki magából. Az a naiv lelkesedés, a gyermekes tisztaság, az a szín költészet a leiekben, ilyen Ujházy Constaatinja. mikor látjuk örülünk neki, az egész lényünket lebilincseli az a varázsos szin- arany Optimismus, a mint ez az egyszerű ember látja a világot. Hiszünk az ő ideáljaiban, a melyeket a létért való küzdelem féktelenségében megtagadunk, hisszük mindazt a mit ö érez, pedig ezek olyan romantikus, olyan megvalósíthatatlanok. de a „mester“, ahogy mondja, igazság lesz minden. Ujházy Ede a magyar színpad legnagyobb büszkesége, egy olyan ge- nvéje az előadó művészetnek, kihez hasonlót a világ legelső színháza a „Comodie Francaise sem bír felmutatni. Az idősebb Coquvelin Paris legünnepeltebb jelemművósze, mikor Bpes- ten játszott, büszkén harsogták a magyar kritikusok, hogy Ujházink nagyobb, igazabb emberibb. Községünk és fürdővendégeink színe java töltötte meg ezen az előadáson a színházat, a mely meleg óvátiókban és kihívásokban részesítette a nagy művészt. Az ensemble ne- hózkés. döczögő, csak a kis Török Malvin és a mindig jó és distingvált Tóth Ilona találta el az igazi hangot.

Pénteken „A bűnös“ került szinre Újházi Edével. Yoss eme rémdrámája, mely halvány váza a Viktor Hugó Valjean Jánosának, hatalmas drámává fejlődött U j h á z i alakítása által. Az a megtépett börtön légkörében elfajult anyag, amit fokról-fokra visszanyerni emberi mivoltát, a mint eiernyedt idegeibe, visz- szatér a pezsgés . . . azt a phisiologiai mozzanatot, midőn végül erőt kap a bűnre, remekül adta vissza Újházi Ede. A telt ház minden jelenése után igazi extasisal hívta lámpák elé. Az epizód szereplők közül kitűnő volt Békés, mint Schmidt Vilmos és bájos költői, megható alakítása Tót h Ilonka — Júliája — az élet vágyának sóhaja megragadó volt. a mint ő elmondta. Benedek, (mint socialista) vitézül küzdött a nem egyéniséghez szabott szereppel. Igen jó volt Némethy Jolán Mártha szerepében.

hírek.

Petőfi mővészestélyünk. A Pusztai Béla által megindított mozgalom Petőfinek Pápán felállítandó szobrának alaptőkéjét egy elsőrendű orzzágos jellegű müvészestély tiszta jövedelmével szaporítani, kezd oly mérveket ölteni hogy méltán számíthatunk szép erkölcsi, mint fényes anyagi sikerre. A fáradhatatlan rendezőség mindent elkövetett, csakhogy minél fényesebb, minél ragyogóbb legyen az a művész- estély. Siófoknak most lesz alkalma először hogy egy nagyszabású elite hangversenyben gyönyörködjék. Azért tehát örömmel, határtalan lelkesedéssel üdvözöljük azt az embert, a ki ezt a gyönyörű eszmét felvetette s azt részünkr# beváltani Ígérte. Úgy hisszük, hogy fürdővendégeink valamint magyar községünk lakossága minden előzetes felkérés nélkül önkényt fül fogja ajánlani pártfogását s anyagi támogatásával lehetővé f'ágja tenni, hogy az egész ország kalapot emeljen áldozatkészségünk s a mi fő hazafiságunk előtt.

A müvészestély megtartása augusztus I re keddre van kitűzve s hisszük, hogy e napot a krónika arany hetükkel fogja feljegyezni S méltán, mert nemcsak Siófoknak, hanem * *

egész vármegyénknek sem volt szerencséje egy ilyen zsánerű nagyszabású müvészestólyhez. A rendezőség közül Pusztai Béla személyesen volt itt múlt vasárnap, hogy az előkészületeket Dobó színigazgatóval egyetembe megtegye Pusztai külünben jövő vasárnap ismét vendégünk s ekkor fejezi be az összes előkészületeket. A végleges műsort a rendezőség csak úgy egy kis miben keretébe tudatta velünk. Első számánál hallani fogjuk vármegyénk édesszavu poétájának Erdélyi Zoltán felséges alkalmi költemönyét, melyet egy istentől tehetséggel gazdagon megajándékozott művésznő Nagy Bella urhöly fog előadni. Nagy eseményszámba megy az, hogy a mi Pusztai Bélánk most először mutatkozik be, mint önn- álló dráma iró „A vetélytárs“ czimü vigjáté- kával. Nagy érdekességet kölcsönöz az estélynek V á r a d y Antal „Petőfi a Hortobágyon“ czimü remek melodrámája, melyet Kun László szép kísérettel látott el. Hallani fogjuk az operaház egy újonnan szerződtetett baritonistáját N á v a y Manót a ki rengeteg hang anyag felett rendelkezik. Zilahiné Singhoffer Vilma urhölgy művészetét diesérnünk a mi toliunk nagyon avatatlan, üt hallani kell és bámulni, mint egy csodát. ígéretét birjuk a rendező bizottságnak, hogy a mi dédelgetett kedvenczün- ket Felhő Rózsit szintén felléptetik. Zongora hangverseny szintén lesz. Dobó igazgató és társulata igen erősen buzgólkodik, hogy a rendezőknek minél jobban megkönnyítsék a feladatukat. E nagyszerű müvészestély daczára is igen mérsékelt helyárakat szabott a bizottság és pogig: Páholyok egyenkint 5 frtjval, elsőrendű zártszék 1.20 kr. másodrendű zártszók 80 kr. Azonkívül lehetővé tétetett, hogy a legszegényebb is megtekinthesse ezt a fényes előadást s ennek bizonyítéka a következő árak: földszinti állóhely 30 kr. karzati ülőhely 20 kr. állóhely 10 kr. lesz. Jegyeket a színházi pénztárnál lehet elő jegyezni. Felül- fizetések nagy köszönettel fogadtatnak s úgy a helyi, valamint a fővárosi sajtóban nyugtáztatnak. E gyönyörű estély védnökségét kiváló előszeretettel vállalta el vármegyénk népszerű főispánja ő Méltósága Dr. Fenyvessy Ferencz ur s a siker egyik része az ő buzgó közreműködésének köszönhető. A rendezőség elhatározta, hogy szeretett védnökét a megjelenés alkalmával nagy óváeziókban fogja részesíteni s üdvözölni azon alkalomból, hogy a védnökséget oly nagylelkűen el kegyeskedett

Serrené asszony dühösen, de éppenséggel meg nem lepetve az ezer csóktól, melyekről azt hitte, hogy a kapitány küldi neki, ezt távira tozza a férjének :

Bertral nekem sértő táviratot küldött,

Valentine.

Elképzelhető, hogy Serre erre mily dühös lett. Hogyan! Az a gaz Bertral újra megsértette az ő feleségét! Az elintézett eset után ! És ily nyilvánosan ! A sértés a hivatalnokok szemeláttára történt, kik Íróasztaluk mellett nagyokat röhögtek és a kik nyomban rá városszerte terjesztették a hirt azzal az okos leplezéssel, a mely semmit sem mondván, mindent sejtet. De nem, beszélniük sem kellett, Bertral kétség kívül csak azért irta azt a sértést, hogy eldicsckedhessék vele. A gyáva I Ily módon akart boszut állani sebesüléséért! Nos jó, ezúttal megöli!

Épp ott a kapitány a nagy Esplanade- kávéház terraszán, egy csomó katona tiszt közt és néhány más barátjával.

Hangosan beszél és nevet. . . nevet I. . .

Megpillantotta Seriet, ki feléje tart, gyorsan nagyon gyorsan és egyszerre megszűnt nevetni,

Bertral meglepetve, azon tűnődik, hogy mit akarhat tőle ma reggeli ellenfele, ki haragos szemekkel, izgatott arczczal közeledik feléje. Egyszerre érzi, hogy arczára egy nehéz kéz csap le. Felugrik, kiállt, szemei vérben forognak, balkezet ökölbe szorítja.

Az emberek közéjük rohannak. Kituszkolják Serret, a ki az általános megbotránkozás és kíváncsiság központjává lett.

Egy orvos hirtelen, megmagyarázhatatlan elmezavart emleget.

— Itt nem magyarázgatni, hanem megtorolni kell 1 — szól Bertral és összeszoritja fogait.

Egy ügyvéd azt mondja, hogy a támadót följelenti a büntetőbíróságnál.

—• Én inkább megölöm! — dörmög a kapitány.

*

Bajos volt segédeket találni erre a második párbajra, melynek tragikus eredményét előre látta mindenki.

Végre is néhány tulkiváncsiságtól és hiúságtól vezérelt fiatal ember önként jelentkezett. Az ellenfelek elfogadták őket.

Bertral már másnap akart megverekedni.

Sebe jelentéktelen volt, aztán pedig balkezével csak oly ügyes volt mint a jobbal. A párbaj pisztolyra ment, tizenöt lépésnyi távolból, tetszésszerinti lövési idővel.

A két fekete alak, kik szembe álltak egymással, egyazon mozdulattal czélzott és egy és ugyanazon pillanatban lőtt. Bertral a vállán sebesült meg. Öerrének a fejébe fúródott a golyó és egyszerre meghalt.

*

Másnap Valentine az ő csicsergő hangján beszélte el a rémes történetet. így fejezte be:

— Egy kicsit talán az én hibám is. De hát mit akarnak ? A tiszteséges asszony, a ki sértve érzi magát, nem habozhat.

Valaki megjegyezte;

— Az- egyedüli bűnös a távirati stilus. Ha Serre ur azt irta volna :

„Megsebesült Bertral. Én ölellek ezerszer“ nem lett volna újabb sérelem és nem történt volna meg a szerencsétlenség.

A szép és hideg Valentine gondolkozott pár pillanatig,, ujjain számlálgatott, újra gondolkozott. Végül igy szólt:

— Az igaz! ... De hát úgy drágább lett volna a távirat 1