Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

Ill, évfolyam. 31. szám. Siófok. 1899. Julius 30. ElfifiwtMl árak: Egész érre . . 4 frt. Fél érré ... 2 frt. Negyed érre . 1 frt. Egyes százn 10 kr. Megjeienik minden vasárnap. HirdeU»i bél/egiliar.^k 30 kr. ________;___ rr ii _ _ _ Szerkesztőség ás kiadtlú* ▼atal Siófok, Siá-uteza SiS. tiniden a lap szellemi ré­szét illető közlemények a szerkepatőséghez, hirdeté­sek. előfizetési és hirdetési dijak a kiadóhivatalhoz cziraaendßk. TÁRSADALMI. KÖZGAZDASÁGI ÉS' SZÉPIRODALMI LAP. i Balatoníidékl Takarékpénztár és a Balatonvidéki Takarékpénztár önsegélyző-egylet biíatalos közlönye. főszerkesztő: Felelős szerkesztő : Demeter Dénes. Ifj. Kohn Gyula. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések mérsékelt hton számíttatnak. Petőfi Sáridon. Siófok, juliui 30. ötven évvel ezelőtt a láng-ész csillagrendszerében kihunyt egy nap. Petőfi Sándor meghalt. Meghalt? . . . Eltűnt a segesvári esatasikon, nem látta azután senki, de meghalt-e? . . . Hitt-e valaha ez a nemzet az ő halálában? Nem várta-e törhetetlen hittel, örök bizakodással, hogy vissza jő ? Legendás ködbe bur­kolt alakja nem tűnt e fel majd itt, majd ott, és a székely havasok között nem látják-e most is bolyongani őt? ts mese virágok kai átszőtt története szájról-szájra száll. S alakja mind­egyre tisztábban tündököl a mythikus fényes ködben és átragyog’ezredévek homályán is. Ötven éve annak, hogy utoljára látták őt Amikor, a magyar szabad­ság égéi elfedte..gyászba bontotta az -északi feileg, akkor eltűnt ő is. És azóta folyton növekvő szeretettel veszi körül őt ez a nemzet. Mert hiszen vannak poétáink, nagyok és nagyob­bak. De Petőfi Sándor a mi lelkűnk­nek, a mi szivünknek az igazi egyet­len költője. 0 benne szinte testet öl­tött a magyarság géniusza és az ő költészete igazán onnan való „az al­föld tengersik vidékéről.“ Es az ő élete, az ő pályafutása oly egész, oly hatalmasan tökéletes volt, hogy sem hozzátenni, sem el­venni belőle nem lehet. Petőfi Sán­dornak úgy kellett élnie, mint élt és ügy kellett eltűnnie, amint eltűnt. Zengő csatadala végig kisérte szabad­ságharczunk egész felséges íusáját. Ö már akkor „véres napokról“ álmo­dott, mikor még séliki sem sejtette a forradalmat. És ott volt mindvégig a harczbau, A ínárcziiisi nagy napon is, de akkor is, amikor „három napig dörgött az ágyú Vízakna és Dóval között.“ És az .utolsó ágyudörgéssel! elnémult ő is. Ötven esztendő elmúltával irne ünnepeljük őt. Jól esik ünnepelnünk, mert hiszen ünörnnaguakat, a magyar faj diadalmas géniuszát ünnepeljük benne. rándokol az országgyűlés küldöttsége; annak a népképviseletnek a küldött­sége, amelyet ő segített megteremteni. Elzarándokol a kormány képviselője, azé a parlamentáris kormányé, ame­lyet o seeitett megalkotni. Elzarán­dokol az az irodalmi társaság, amely­nek az ő neve ad létjogosultságot. És mindenek felett elzarándokolnak ezrei a magyar népnek, amelynek ő dicső­séget szerzett, amely őt a szivébe '— . C' fogadta. Nem érdemelnék meg Petőfi Sán­dort, ha méltón nem ünnepelnénk őt. „Az a nemzet nagy, amely megbe­csüli nagyjait.“ Ó úgy szerette volna nemzetét nagynak és egységesnek látni. Őt ünnepelvén irne, nagy és egységes ez a nemzet. — Az ő neve egyesit és kibékít mindenkit, aki ma­gyarnak vallja magát, az ő reá való emlékezés belopja a lelkesedés tüzet a hideg szivekbe. Ötven év óta a Petőfi Sándor ha­Ünnepli őt az egész ország. Ennek a magyar földnek, a szive rezdiil ta­lán meg egy bánatosan szerelmes dob-! CT O bánásban, amikor ezrek összegyűlnek ; a segesvári mezőn és az ő nagyságát: ünnepük. A segesvári mezőre elza-l tása alatt áll a magyar nemzet. Ölvén év óta az ő dalaiból tanul lelkesedni a magyar ifjúság és ötven év óta az ő „Talpra magyar “-ja lángol márezius* idusán az ajkakról. Ő benne találta meg a magyar irodalom a magyar PETŐFI Maghalt volna f . ki mondja azt ? Bár ha elhalt drága vére. Az a szív: még most is dobban A szabadság szent nevére! Mert én hallom iüktetésit . . Avagy ez, csak lázas álom ? Meghalt volna ? összetörve, Eltiporva Segesváron ? ? •Meghalt volna az a költő: Ki örökké halhatatlan? 1 Kinek nevét zengi a bérez Es a rejtett völgyi katlan . . Az I kinek dalától ittas A nyílt, dólibábos róna, Amidőn fel sir, zokog a Pásztor tüzek tilinkója . . Azt a kardot, azt a zászlót Nem ej tó el, nem ejtő el: Ott ragyog a hadak utján. Ott látom én minden éjjel . . Az a koboz ; nőm lett, néma ; Ott zeng az most, mint itt hajdan . . Menydörgése bele csattog Minden zúgó zivatarban. Ott van ő a hadak utján Csaba fényes táborában, Onnét vigyáz nemzetére, Szerelmének sugarával . . S ha a kürtök megriadnak Leszáll — midőn nem is várták Hanem akkor — reszket a föld Lángot szór a büszke Kárpát! Soós Lajos. Nem halt ö meg, csak fel-vissza Repül ismét Istenéhez : Lelke itt len — itt közöttünk Velünk él és velünk érez . . Nem halt ő meg —- a halottak Közt u véres csatatéren : Felszállt, mint Illés próféta Robogó, tűse* szekéren! EGY SZÓ MIATT. Irta: Han Byner. A mikor Serre Valentine asszony a férje karján végigsétált a fasoron, magas, karcsú termetével, arczán közömbös mosolygással, a kis város fiatal emberei hosszasan néztek utána. i í gy nézték, mint egy járó szobrot. Szépnek találták körvonalainak merevsége ellenére is, néma bámulatuk pedig iiykép állandó kísérő­jévé léit. A szép asszony pedig mitsera tudott a nyomaiba szegődő ábrándokról. Ha ezt a ki­st rietet csal; sejtette volna is, komoly sértés­nek vette volna. Ő megmaradt annak a piruló, felénk intézeti leánynak, a ki társnőinek leg- árlalanabb. tréfáit sem értette meg és a kit a legkisebb szó Js, bántott. Mivel mindig „kis , csacsinak'' tartották, gyermekkorában nem so­kat foglalkoztak vele. Vad és érzékeny nő lett belőle. Volt egy kis leánya. Ezt eleinto úgy sze­rette, mint egy bábut, a kivel tetszése szerint incselkedhetett. A mint a kicsike két éves lett, a húsz éves Valetiuo már barátnőjét látta benne, a min senki sem csodálkozott. A két gyermek úgy együtt játszót egész nap, mint két kisma­dár, a kiknek nincs semmi mondani valójuk, csak énekelgetnek. Pedig Valentine asszonynak volt egy szen­vedélye. Hideg szenvedély volt ez: a fukarság. Szűkkeblű, gyermekes fukarság, mint min­den, a mi a gyermekes aszonyban lakozott;

Next

/
Thumbnails
Contents