Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
Harmadik évfolyam. 32. szám. Komárom, 1899. Julius 29. KOMAROMI HÍRLAP Társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági közlöny. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER SZOMBATON. Előfizetési ár : egész évre 5 frt — kr. — fél évre 2 frt 50 kr. negyed évre 1 frt 25 kr.—Egyes sz&ra Ara 10 kr. Főszerkesztő: Dr. KOLBE DEZSŐ. Szerkesztőség: Kom&rom, Jftkal ntcza, Sztanek ház. Kiadóhivatal: Freisinger Mór könyvkereskedésében, Nádor-utcza Előfizetési és hirdetési dijakat a kiadóhivatal vesz fel. — Kéziratokat nem adunk vissza. — Milliók szivében támad fel a kegyelet magasztos érzése, az emlékezet vissza-vissza szál a múltba; az ötvenév előtti eseményeket visszaidézi, megeleveníti a hazafias képzelet s mély gyászt ölt a magyar nemzet minden hű fia az emberi méltóság legönér- zetesebb, leghübb dalnokának, a világszabadság hatalmas hirdetőjének, a magyar nemzet legdicsőbb fiának, Petőfi Sándornak halála ötvenéves évfordulóján. Gyászba öltözik az egész ország, hő ima száll fel az ajkakról a Magyarok Istenéhez 1849. julius 31-ének ötvenéves évfordulóján, s hálás kegyelettel emlékezünk vissza a segesvári csatában elesett hősre, a kinek lángoló lelkesedése, véghetlen honszerelme s hatalmas szelleme örök dicsősége nemzetünknek. Emlékezete az idők végtelenségéig élni fog, lelkének ereje, szellemének soha kinem alvó lángja felgyújtja a szivekben a honszerelmet, s a társadalmi élet hullámverései között is csodálatos költeményeiből merítünk lelkesedést, dalai idealizmussal töltik be sziveinket, jóslatai reményt, bizalmat keltenek szenvedéseink között. Szellemi kincseit minden magyar ember úgy őrzi mint a szent bibliát. Petőfi költeményei és a szent könyv ott vannak egymás mellett s egyaránt nemesítik indulatainkat, szent érzelemmel töltik be keblünket. Az ő emlékezetén újra elénk tárulnak azok a nagy idők, a melyek dicsőséggel, fénnyel, ragyogással vannak telve, a melyekben a honszerelem lángja megvilágította az elméket, felmelegitette sziveinket. Ezek a csodálatos idők úgy állanak előttünk, mint az Ö szellemének bámulatos tüneményei. A szabadságszeretetnek rajongóbb apostola nem volt mint Ő, az idealizmusnak hűbb festője nem született és nem volt a hazaszeretetnek önfeláldozóbb bajnoka, mint Petőfi. Egy maga elég volt arra, hogy az ember szivét nemessé tegye, lelkét rajongó idealizmussal töltse be, s a honszerelem glóriájával övezze. Az imberi érzésnek, a szenvedélyeknek, a tudásnak, a mély bölcsességnek mindannyia egyesült 0 benne. Nemcsak mi magyarok, de bámulja az egész világ az emberi léleknek azt a nagyságát, a mely Petőfiben megnyilatkozott. De hát meg tudjuk-e becsülni azt a végtelen kincset, melyet általa a Magyarok Istene nekünk adott. Hiszen a nemzetek nagysága, dicsősége, fiainak emlékezetében él. Jövője csak annak a népnek van, nemzet csak úgy állhat fenn, ha kegyelettel őrzi azok emlékét, a kik neki nagy nevet vívtak ki, a kik megtanították miként kell a hazát szeretni, hogy kell azért meghalni. Most az egész ország kegyelettel ünnepli meg a világ leghatalmasabb szellemű költőjének, a haza legfeláldozóbb, legbámulatosabb fiának; Petőfi Sándor halálának ötvenéves évfordulóját, a városok vetélkedve tüntetik ki magukat az ünneplésnél s egyaránt betölti mindnyájukat a nap jelentőségének tudata, a mi hivatalos városunk azonban távol marad ettől, tétlenül visszavonultan, önmagába mélyedve nézi az ország kegyelet ünnepét. Szomorú jelenségei ezek a mi állapotainknak ; még mindég nem tud e város felemelkedni arra magaslatra, a melyben a nemzet minden fia kötelességét teljesiti. A fásultság és rideg közöny mindég szembeöltőbb mellyel a nagy nemzeti események iránt viseltetünk. A város és vármegye nagy ritkán vesz részt azokban a nemzeti mozgalmakban, a melyek a hazafias érzésből fakadnak, vagy ha résztvesz is csak immel- ámmal csatlakozik azokhoz, mintha fázna tőlük, mintha egészen kívül állana azokon s csak a külső kényszer nyomásának engedne. A belső érzés, a lelkesedés oly ritka, pedig hát tud ám ünnepelni; ha élő nagyságokról van szó, akkor bezzeg elfogja az érzelem, tüntetni, nagy parádékat rendezni tud ilyenkor, a dicsőítés hangja végig zúg az egész országon s öntetszelegve büszkén hirdetik^ í KOMÁROMI HÍRLAP TÁRCZÁJA. Petőd szerepe a magyar szabadságharczban. A „Komáromi Hírlap“ számára irta Alapi G. Károly. „A múlt megnőteti az alakokat, színes, ragyogó fényt hint egyik-másik alakra, csodálatot ébresztő hősök válnak néha olyanokból, a kiket a maguk kora hősnek talán nem ismert el, de ám hadd maradjanak azok, ha szándékuk nemes és tiszta volt, ha egy-egy mozgalmas időben az előrehaladásnak küzdő katonái, néha mártírjai voltak.“ A magyar szabadságharcz dicsőséges alakjai, fényes lapjai, nagy tettei megszámlál- hatatlaaok, de veszteségei is megmérhetetle- nek. Szabadságharczunk nagy alakjai között legfényesebban ragyog Petőfi dicsősége, de legnagyobb veszteségeinek egyike az ö korai halála. A szabadságharczot kardjával szolgálta, vitézeit csatadalaival lelkesítette és végül életét áldozta a szabadságért. Látom lelki szememmel a „Nemzeti dal“ költőjét, a mint óriási néptömeg előtt tűzzel, szilaj lelkesedéssel szavalja gyújtó hatású költeményét, látom, a mint a forradalom kitörése után 6 is kardot ragad, elhagyja családját és a csaták zajában rohan, látom, a mint Tyr- taeusként kipirult arczal buzdítja hazaszeretetre, vitézségre, kitartásra a katonákat, és látom mint ontja vérét a legszentebbért, a leg- magasztosabbért: a hazáért. És elborul a szivem, hogy hazám legnagyobb költőjének ily korán be kellett fejeznie ragyogó pályafu-. tasat ... * * * Petőfi nyilvános szereplése 1848. már- czius 15-dikén kezdődik. Nem szándékozom ez alkalommal tárgyalni, hogy minő szerepe volt Petőfinek a márcziusi napokban, hisz a már- czinsi napok története mindenki előtt ismeretes, hanem Petőfinek a szabadságharczban játszott szerepéről szándékozom egyet-mást röviden elmondani. Általánosan ismert dolog, hogy V. Fer- dinánd 1848. április Il dikén szentesítette az egész magyar nemzet örömére a márcziusi törvényeket. Megelégedésben, lelkesedésben úszott az egész ország. Azonban nem sokáig maradt igy. A bécsi kormány fondorlatai arra késztették nemzetünket, hogy fegyvert ragadjon jogai védelmére, öregek és ifjak, urak és parasztok, gazdagok és szegények vetekedve Bietnek, hogy megvédelmezzék a hazát. Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar, Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén. Fegyverben áll az egész ország. Petőfi öreg törődött atyja, a kinek Vállait egy kínos élet gondja, Betegség és ötvennyolcz év nyomja, elhagyja kórágyát, s „mankó helyett zászlót vön kezébe.“ Büszkén énekli a költő: „Édes apám, én voltam tenéked Ekkoráig a te büszkeséged ; Fordult a sor, megfordult végképen, Te vagy mostan az én büszkeségem. Szüksége van a hazának mindenkire, a ki csak elbírja a kardot. Ily körülmények közepette hogyan maradhatott volna Petőfi otthon! az a Petőfi, a ki Kossuthtal egyetemben az egész országot talpra állította és a ki ebben az időben oly fanatikusan hitt a szabadságharcz sikeres kimenetelében. Elhagyja elaggott édes anyját, elhagyja forrón szeretett fiatal feleségét. Megható szavakban búcsúzik tőle: A Kárpátoktól le az Al-DuDáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar, Isten veled, szép ifjú hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, életem ! Komárom vidéki takarékpénztár r. t. vesznek és eladnak mindennemű sorsjegyet, értékpapírt kűföldi pénzeket s ugyanott szelvényeket beváltanak Tőzsdei megbízásokat elfogadnak.
