Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

PETŐFI ISTVÁN.

írtam a rózsámnak Két hosszú levelet,

De nem jött még vissza Egyre sem felelet.

Mi az oka — mi nem ? —

Azt én nem tudhatom.

Tán meghűlt irántam Imádott angyalom.

Sok megtörtént, igaz.

Amit nem reméltem,

Ez is megtörténhet,

Nem épen lehetlen.

S ha ez való lenne,

Akkor több nincs hátra:

Megfogamzott rajtam Az ég minden átka !

Kinek fülében ne csendülnének visz- sza e versek olvasásakor Petőfi Sándor egyszerűségükben oly bájos dalai, s ki i ne érezné mégis, hogy a költemény j töprengő, panaszkodó soraiból igaz és ■ őszinte érzelmek szóknak hozzánk, j Ha a technika kissé szabatosabb, a rímelés tisztább volna, ez a vers egyikévé válnék legszebb müdalainknak. I Hasonló hiányok mellett igazi lendület, | a kifejezések bája s olykor szellemes j fordulatok jelenkeznek népdalaiban :

Hej! galambom korcsmárosné, gyöngyvirág, Kóstoltassa meg csak vélem a borát.

.Sohsetn voltam én még itten, jól tudja,

A javából adjon hát szoktatóba’.

Ott kinn szél fúj, esik eső javába’,

Jó helyem van nekem itt a korcsmába’.

Mi a patvar, úgy hevülök borától,

Talán bizony üdvözülnék csókjától.

Földerült már, megszűnt a szél s fergeteg, Kincsem, lelkem korcsmárosné én megyek, Nincsen pénzem kifizetni a borom;

Itt egy pár csók, ezt zálogba’ itt hagyom.

Megjelenik nála koronkint az az enyelgő, tréfás hang is, mely annyi eredetiséget és sajátságos bájt kölcsönöz bátyja költészetének. A költő egy ízben azzal kecsegteti, hogy lovakat vásárol neki. A tizenkilencz éves fiú

kap az Ígéreten s versekben figyelmezteti szavának beváltását ra:

ígérsz nékem paripát,

Még pedig párjával;

Legyenek bármily drágák,

Nem gondolsz árával.

Csakhogy Pista öcsédnek Nagyobb kedve legyen,

Mert aztán vásárokra Csak lóháton megyen.

Jól meggondold éd’s bátyám,

Amit ajánlottál;

Jól tudod: az Ígéret Adomány után vár.

Igyekezz hát, hogy gazdag Mentül előbb legyél;

Istók öcséd számára Paripákat vegyél.

Attól tartok, hogy ha majd Gazdagságod várom,

A vásárokra mindig Gyalog kell sétálnom!

Nem tudom: teljesült-e az ígéret, annyi azonban bizonyos, hogy a Pista fiúból igen jó lovas vált. Följegyezték róla, hogy egyszer Jászberényben, a József nádor félszázados ünnepe alkalmával rendezett lóversenyen ezüst érmet is nyert jutalom gyanánt. A költő elkérte tőle a medáliát és évekig magánál hordozta azt, büszkén mutogatva ismerőseinek, hogy az ő Pista öcscse minő jó lovas.

Hogy az ilyen ifjúra nagy hatással lehettek az 1848-iki lázas mozgalmak, mondani is felesleges. Alig perdült meg az első dob, alig szólalt meg az első harczi trombita, fölhagy a szerelmi epekedéssel, s önérzetes hangon dalolja:

Szerettem én s szeretem a rózsámat,

De még jobban szeretem a hazámat.

Bátran néztem én a rózsám szemébe,

Még bátrabban nézek az ellenségre.

Szállhat ezer halál szembe én velem,

Reám, tudom, nem fog szállni félelem;

Bátor voltam, bátor leszek halálig,

Ha meghalok : becsületemre válik.