Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
6 Z E N E L A P 1907 Nem nagy, de kellemes hangja van, mellyel most is megnyerte a sziveket. Legzajosabb sikere azonban Fráter Lóránd- nak volt. Sajátságos tünemény ez a rokonszenves, zömök, szőke férfi a magyar dal és daléneklés történetében. Tűz és képzelet sok van benne, találékonysága meglepő, hangja erős és kifejező, szóejtése a parlandókban a legjobb drámai színészekével vetekszik: mindene van, a mivel nagygyá lehetni, csak ízlése fogyatékos. Népszerűsége akkora, hogy kellő tudás birtokában úgyszólván egymaga megcsinálhatná a magyar dal renaizance-át, különösen mint előadó. Első dala: «Rég elhúzták az esteli harangot» (verse Petőfitől, dallama Székács Aladártól) valóságos kabinet-alakítás, parasztos, de izről-izre az, a minek lennie kell: esti kép egy magyar falun. Az a nyers naturalizmus, melybe e népszerű énekes elég gyakran belé esik s mely a közönségnek is csak ideig-óráig szokott tetszeni, ez estén is erőt vett rajta. A viharos ráadáskövetelő tapsokra egy egész czigánybanda kíséretében vonult fel, hegedült ő maga is, ahogy tudott és így hegedülés közben énekelt ugyanannak a közönségnek, mely tíz perczczel előbb Erkel Ferencz Hunyadi-nyitányát az opera zenekarától hallotta, azokkal a czigányokkal, a kik az imént maguk is elképedve és irigykedve hallgatták azt a «fenséges bándát». Ilyet nem szabad merni, mert árt vele önmagának és a magyar dal ügyének egyaránt. Maga az is, hogy valaki hegedül és énekel, nem hat művészileg, sőt kellemetlen és zavaró, hogy folyton arcza előtt jártatja a vonót. Soha sehol, mióta olasz hegedű van a világon, senki sem próbálkozott meg vele, hogy a maga énekléséhez hegedüljön is, mert ez a hegedű nem arra való. A régi magyar hegedősök is vagy kobzot, vagy lantot, vagy térdhegedűt használtak, szóval olyan hangszert, a mely messze van az arcztól. El lehet képzelni, hogy arról a színpadról, melyről a legjobb magyar és (sajnos) főképen külföldi zeneszerzők legjava operáit szoktuk hallani, ez a produkczió, itt megismételve, nem találkozott épen köztetszéssel. Szerencsére a «Száz szál gyertya» hatalmas befejezése megint viharos tapsot aratott és így a veszedelmes kísérlet eléggé szerencsésen végződött és a mi kis keserűség itt-ott maradt is a szivekben, azt megédesítette Blaháné a következő felvonásban felséges játékával és csodás ütemzésű két dalával: «Hejh! piros kendő a ládafiában!» — Csak nincs is neked párod a magyar ég alatt. (—) A «Protestáns Zeneközlöny» a «II. orsz. zenekongresszus» érdekében így ir: «Zenészeti kongresszus Pécsett Laptársunk, Ságh József, a «Zenelap» szerkesztője Pécs szab. kir. város tanácsának meghívására a pécsi országos kiállítás alkalmával a «II. országos zenészeti kongresszus» megtartásán fáradozik. A kongresszus iránti érdeklődés az egész országban nagy visszhangra talált, hiszen ha valamikor, úgy a jelenben van meg az alkalom, hogy zenészembereink rámutassanak azokra az ázsiai állapotokra, a melyek a zeneművészet terén az egész vonalon észlelhetők. Fölkérjük lapunk olvasóit a kongresszuson való részvételre, főleg szakbeli zenészembereink figyelmét tereljük erre a nagyszabású gyűlésre. Magyarország művészi életének irányítása Apponyi Albert kultuszminiszter resszortjába tartozik. Az ő művészi lelke, a magyar zene iránt is fokozódott érdeklődése biztosítékot nyújtanak arra, hogy a magyar zenészemberek kívánságai felsőbb helyen is kellő méltánylásra találnak. A kongresszus megtartását julius havára tervezik». Itt megjegyezzük, hogy a kongresszus julius hó 5., 6. és 7-én lesz. Jelentkezések lapunk felelős szerkesztőjéhez intézendők. (—) A II. orsz. zenészeti kongresszus előkészítő bizottsága látogatott és életrevaló indítványokban gazdag ülést tartott május 31-én. Az ülésen Halács János kir. tanácsos, zeneszerző elnökölt. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Ságh József intéző-igazgató jelentést tett a jegykedvezmények ügyében. A kedvezmény Pécsre, oda és vissza 50 százalék. Hogyha 78-an jelentkeznek, külön fellobogózott hajót és még 10 százalék kedvezményt lehet élvezni. Bárány Dezső a kongresszusi jelvények dolgában referált. 1000 darabon felül,egy 40 fillérbekerül. Jelvényalaknak egy violinkulcsot fogadtak el, az öt hangjegyvonallal. Meissner Imre igen életrevaló indítványt tett arra nézve, hogy a kongresszust teljesen szervezni kell, hogy már a kész dolgot fogadtassák el en bloc. Eszméje, hogy alakítsák meg végre a zenei kamarát. A mai tűrhetetlen és megszégyenítő állapotnak véget kell vetni. A zenekamarát szervezzék Németország mintájára és inkább a Zeneakadémiával karöltve, mint ellene dolgozzanak. Diplomát csupán kamarai tag kapjon és a kamara még a tanóra-díjakat is határozza meg. Ennek az eszmének a kongresszust készen kell találnia, hogy hozzászokhassanak. Ságh ügyvezető-igazgató szerint már az első kongresszuson Sommer Endre tett ehhez némileg hasonló indítványt, mely azonban a kamara kérdését nem érintette. Ságh József felkérte az előkészítő bizottságot, bízzák meg Meissner Imre urat, aki az első kongresszuson is a legtevékenyebben részt vett, hogy foglalja össze az első kongresszus történetét és életrevaló eszméjét dolgozza ki. Zempléni Árpád azt kérdezte, mi képen fogják a tagfelvételt a kamaránál ellenőrizni ? Katona József felemlítette, hogy esztendőkkel ezelőtt Major Gyula járt ilyen ügyben a miniszternél, a ki azt mondotta, hogy rendben lenne a dolog, hogy ha a visszautasított kontároknak megfelelő megélhetést tudnak biztosítani. Tóth Elemér, a Szinészegyesiilet példájára hivatkozva ajánlja, hogy a visszautasítottaknak bizonyos számú évet engedélyezzenek, hogy a képesítést megszerezzék. Ságh József a nyug- dijegyesület ügyéről szólva felemlíti, hogy míg a hirlapirók nyugdijegyesületénél rendkívül magasak a díjtételek, a zenészeknél 7 korona a havi maximum. A minisztériumnál elérhető lesz, hogy nyugdíjalapra minden hangverseny után 1 százalékot biztosítsanak. Meissner Imre pótlólag indítványozta, hogy az előkészítő bizottság állapítsa meg a megválasztott tisztviselők hatáskörét. Horváth Gyula magára vállalta, hogy a hangszerészekkel érintkezésbe lép, hogy ügyeiket külön hangszerészeti szakosztály keretében tárgyalják a kongresszuson és javasolja, hogy a hangszerészeknek helyet kell biztosítani a tisztikarban. Meissner Imre zajos helyeslés mellett indítványozta, hogy létesítsenek a kongresszuson három szakosztályt. Legyen 1. zenei szakosztály, 2. társadalmi szakosztály, 3. hangszerészeti szakosztály. A társadalmi szakosztály mindenkit érdeklő kérdéseket vitatna meg. Minden szakosztály külön elnököt, két alelnököt, előadót és jegyzőt választ. El- határoztatik, hogy a jövő ülést junius 7-ikén, pénteken tartják meg. Halács, elnök ezután az ülést berekesztette. «Bosworth Edition» No. 552. és 553. (Lipcse, London, kritikai tíecs-) . . szemle Magyar szerző nagyértékű újdonsága: «46 Sonatinen», -—-—— zongorára két kézre, két füzetben: mindegyiknek ára két márka. Ugyanaz a Supper Alfréd, a kitől a caeciliánus nagygyűlések alkalmával nagyszabású, Palestrina-stilú és határozottan nagy tehetségre valló cappella karokat hallottunk,
