Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

PETŐFI ZOI.TÁN

1162

sűrűn szerepel és tekintélyes summával a czukrászda és a »kráglkc-mosatás. Szeretetreméltó humorral írja egy lapon : Hogy állnak az akcziák? szembeállítván kiadásait az otthonról szűkmarkuan utalványozott bevételekkel. Továbbat meg: »Ábrándok, melyeket egy gyámi levél megsemmisít: i öltözet uj ruha, stb.« Másutt, valószínűleg nyelvgyakorlás czél- jából nem kevéssé nehéz mű fordításába fog, mint a Bánk bán, francziára igyekezvén fordítani, hasonló tökéletességű francziasággal, mint az előbbi szerelmes levél németje. Egy levél konczeptusában panaszkodik gyámja szűkmarkúsága, meg hitetlensége miatt.

A fiatal Petőfi Zoltán, huszonkét éve reménykedő, de megrongált állapotában nem tud hinni a halálban. Jobb életet fogadva magá1161

ban, tér vissza az örök tavasz honából, de még mindig betegen s azzal a pírral arczán, mely oly csalhatatlanul hirdeti a tüdővészesek közeli katasztrófáját. Ez nem is késett sokáig. 1870. november 5-én a halál véget vetett fiatal, reményteli életének. Humora még halálos ágyán sem hagyta el. Mint mondják, mosolyogva mondta környezetének: Én már ifjúságomban elértem azt, a mit mások csak érett korukban szoktak elérni: meghalok vég- elgyengülésben.

íme, vázlatos képe annak a bohéme-élet élveiben megfutott életnek, mely oly korán meghervasztotta a költő élete fájának egyetlen ifjú lombját. Hová, mivé fejlődhetett volna e lomb, ki tudja ? De egy kis emlékezést rövid virágzása is megérdemel.