Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

PETŐFI POLÉMIÁJA VÖRÖSMARTYVAL. 149 alatt megrendült a közszellem erélyes nyilatkozásától. Valóban nagyon helyesen mondá Gyulai, hogy abban a varázsban, mely a Petőfi költészetét övezi, életének és halálának is része van. Politikai izga­tottságával előre megjósolta a bekövet­kező zivatart. S mikor még a közvéle­mény határozottan a békés kiegyenlí­tés, a bár rohamos, de törvényes úton való haladás mellett nyilatkozott: ő már régen a forradalomról álmodozott, egy perczig sem hitt a békében s meg­jósolta, hogy az egész nemzet harezra készen fog állni, mert különben elvesz mind, egy szálig. Úgy látszik, hogy ily korlátlan, vak­merő képzelem, ily szilaj, féktelen, kü- löncz természet teljesen képtelen a higgadtabb, mélyebb megfontolásra. Erős lelkesültségében, prófétaszerű ih­letében gyakran kimond egy szót, a melyet a más véleményüek nem tud­nak megérteni, s a mely, ha le nem rontja is nimbuszát, de gyöngíti azt. Tudva van, hogy Petőfinek A kiiá- lyokhoz czímü költeménye, a mely az 1848-ki mozgalmak után kevés időre jelent meg, sok ellenséget szerzett neki. A legkülönfélébb, badarabbnál-badarabb hírek szárnyaltak, hogy Petőfi bizonyos paraszthaddal áll összeköttetésben, a mely csak parancsszavát várja, hogy mikor induljon az urak ellen, mint a Dózsa György hajdani katonái. A kik Petőfit ismerték: mosolyogtak e balga­ságokon. De mikor a még általános meggyőződés hangjai közé riadt: «Bár­mit mond a szemtelen hízelgés, nin­csen többé szeretett király», elálmél- kodtak e vakmerő szózaton, a milyen­hez hasonlót nem hallottak e hazában. Mily ellentétben volt ez az ország vezérének, Kossuthnak sokszor hirde­tett meggyőződésével s mennyire bánt­hatta azokat, a kik úgy hitték, hogy Petőfinek egyetlen szava többet ér a népnél, mint az egész kormány pa­rancsa. Kossuth még május végével is így ír a Kossuth Hírlapja előfizetési hir­detésében : «E nemzet roppant tömege monarchiái érzelmű. Ezt megmutatták az izgalmak napjai, mutatja minden nap tapasztalása. A király iránti hűség a nép szívvérével össze van forrva ....... E ljövend az idő, melyben a világ előtt bebizonyítva álland jóslatom, hogy ős Budának ormai azok, melyeken a nép- szabadságra fektetett királyi szék ren- díthetlenebb, mint bárhol másutt.» Kossuth itt az általános meggyőző­dés képviselője, de Petőfi nem sokat törődött senki meggyőződésével. O ma­gával, önleikével akart békében élni, nem a világgal. Saját elveinek cultusza egész a betegségig kifejlődött benne s a legszélsőbb eszmékért való rajongásá­ban lehetetlen volt számolnia a köz­hangulattal. E közhangulat pedig nagyon ellene fordult már az év közepén s említett költeménye, A királyokhoz, erős ellen­szenvet keltett, a melynek ugyan nem valami művészi kivitelű, de mind az izgalmas napoknak, mind a Petőfi elleni közvéleménynek igen jellemző példáját idézhetjük az alábbi versben, a mely egy kis nyolezadrétü lapon jelent meg, feleletül Petőfi költeményére. Azt hi­szem, nem lesz érdektelen, ha köztöm némi kihagyásokkal, annyival is inkább, mert magyarázatúl szolgál Petőfi nép­szerűtlenségére e napokban. A vers czímz: Honfi szózat- (Petőfi, «Királyok­hoz», czímzett verse ellen.) Sitt követ­kezik : Szólunk, mint szabad Magyarhoz illik, Honfi-társak! nyílt, őszinte szót; Nemzet-éltünk e dicső szakában Leplezetlen adjuk a valót. A magyar nép szivében király s trón Hő szerelme rendületlen áll; S bármit mond az éretlen Petőfi, Él fölöttünk szeretett király. Él e hon dicső kegyes királya, S méltán hódol neki a Magyar, Mert e szép hon fölvirágozásán Fáradozva minden jót akar: És a hűtel en ... Dalnok erre behunyá szemét! Holtig hű magyarra nyomni készül A gyalázó hűtlenség jegyét.

Next

/
Thumbnails
Contents