Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
150 VÁCZY JÁNOS. Megkonduland hűtelen ! fölötted, Mit megingatoz, a halálharang: Egy hű nemzet ennyi sérelemről Hozzá illő büntetést adand. Addig millió magyar szivében Borzadást szül átkos éneked, S kebleikben hon s király szerelme Föllobog, mi téged eltemet. Aláírva: Mező Dániel, hajdúböszörményi nemzetőr s társai. Később sokat gúnyolódtak e silány verssel, mikor a szakadás közelgett, de akkor, mikor forgalomba került, sokan egyetértettek vele. Látszik Petőfi népszerűtlensége a képviselőválasztáskor vallott kudarczá- ból is, mikor kénytelen volt beismerni, hogy a nép kegye nagyon változó természetű, majd felkarol valakit, majd ismét a sárba dob. Mind e mellett távol volt a csüggedéstől. Folyvást énekelt, izgatott, lelkesített a forradalomra, a melyet elkerülhetetlennek hitt. Mindennap közelebb látta magát a czélhoz, mindennap elhatározottabb s szenvedélyesebb lön, mintha csak egymaga lett volna képviselője a legszélsőbb politikai elveknek, a melyeket mindennél többre becsült. Nyughatatlan, indulatos természete rendkívül fogékony lévén a benyomásokra: folyton lazas izgatottság közt élt, türelmetlenül várva a dolgok fejleményeit. Az egyedüli volt költőink közt, a kinek erélye nőttön- nött a mozgalmak áramlatával, a ki az ágyúk hangjai közé dörögte harczi riadóit. Vörösmarty egészen elhallgatott s szívesebben foglalkozott a politikával, mint az irodalommal és költészettel. De azért semmit sem vesztett népszerűségéből. Még mindig az első magyar költőnek tartották, s érdemeit egy kis kerület azzal kívánta mintegy meghálálni, hogy képviselőjének választotta az első pesti országgyűlésre. Folyvást barátságban élt az írókkal és az ország legelőkelőbb embereivel, a kik szívesen látták társaságukban a haza első költőjét. Mint tudva van : Vörösmarty a kormánypárthoz tartozott, elveit vallotta, de soha nem szólalt fel nyilvánosan, csupán az egyszerű szavazatra szorítkozott. Mind e mellett hevesen megtámadta Petőfi egy, hozzá írt költeményben. E támadás indokait, az 1848-ki ellenzék elveit a szóban forgó kérdésben nem érdektelen kissé behatóbban vizsgálnunk annyival is inkább, mert ebből ítélhetjük meg, miért mondhatta Petőfi régi pártfogójáról, hogy egyetlen szavazatával letépte a babért homlokáról. A dolog így történt. Mészáros Lázár hadügyminiszter még aug. elején benyújtotta a házhoz a hon- I védelmi törvényjavaslatot, de mivel a i rácz lázadás miatt akkor táborba kellett utaznia: a tárgyalás csak aug. 16-án J kezdődhetett. A hadügyminiszter saját tapasztalatai után úgy volt meggyőződve, hogy az új kétszázezer főnyi hadsereget, a melyet az országgyűlés Kossuth hatalmas beszédére megajánlott, semmikép sem lehet rögtön magyar lábra állítani, nemcsak mivel ez rendkívüli technikai nehézségekbe ütköznék, hanem politikai okokból is, a melyeket még fontosabbaknak tartott. Elvben elfogadta a hadsereg önállóságát, függetlenségét, de gyakorlatban kivihetetlennek tartotta. Már a minisztertanácsban heves vitákat idézett elő e javaslat. Kossuth az ausztriai reactiora utalt s kívánta, hogy a kiállítandó ujonczok egytől-egyig magyar lábra állíttassanak. A többi miniszterek sem voltak megnyugodva Mészáros törvényjavaslatával, de a Kos- suthét is kivihetetlennek tartották. Az eltérő nézetek ismeretesek lőnek az országgyűlés előtt s csakhamar kitűnt a két pártra szakadt árnyalat. Azonban a hadügyi bizottság Mészáros javaslatával szemben külön javaslatot nyújtott be, illetőleg azt módosította úgy, hogy lehetőleg egyeztetési pontokat igyekezett megállapítani, a melyekben mind két párt megnyugod- hassék. Mészáros ugyanis azt kívánta, hogy a megajánlott kétszázezernyi katonaságból negyven ezer gyalog és négy ezer lovas azonnal állíttassék ki, más
