Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
1848- mArczius 15. 583 cancellárunk Récsben van, a parlamentünk pedig Pozsonyban. A nagy óriás pedig, ha egyszer felébredt, tenni akar. A népbizottság, hogy némi autori- satiót adjon a mozgalomnak, elhatározd, hogy a sajtószabadság tárgyában egy küldöttséget indít meg Budára a helytartótanácshoz a nép kivánatainak tolmácsolására. I)e ahhoz a küldöttséghez húszezer ember csatlakozott. Délben egy levelet kaptam, melyben egy kiszolgált császári tiszt volt aláírva (később szomorú emlékezetű alak, mint hirhedett feladó — utoljára öngyilkos), ebben az volt velem tudatva, hogy az általunk csinált parapluisfor- radalom nem ér semmit. Fegyver kell a nép kezébe. Ott volt aztán egy egész stratégiai terv. A jövő éjen tíz helyen meggyújtani a várost, a támadt zavarban megrohanni a Neugebiiudet, ott a gyenge helyőrséget lefegyverezni, az ágyúkat elfoglalni, azokkal a Károly- kaszárnyán rést töretni, azt megostromolni. Az üllői kaszárnya felől torlaszokat emelni, a lovasság elé tört üvegdarabokat hinteni, az olasz katonákat haranguirozni, egy pár generálist kezesül letartóztatni, stb. stb.; hogy én nekem a hajamszála mind az ég felé állt bele. (Még akkor volt.) Sietve hivattak Rottenbillerhez, még nem is közölhettem senkivel a borzasztó hadi tervet. Ott találtam nála a tüzérség főparancsnokát Budáról. A kis köpczös úr szörnyű haragos képet mutatott, azt mondta, hogy Ő be nem ereszt olyan nagy népsokaságot Budavárába, mint a mennyi bevonulni szándékozik. O becsukatja előttük a kaput. Rottenbiller figyelmezteté rá, hogy ez nagy baj lenne a kapura nézve, mert azt akkor bizonyosan betörnék. — ff Akkor én össze fogom önöket kartá- csoltatni!» Kiáltá a vitéz alezredes. Erre én azt mondám neki: «Azt teheti ön, hanem ha mi kiejtjük kezünkből a háromszínű zászlót, akkor majd jö-. utánunk más, a ki a veres zászlót emeli fei.« S azzal megmutattam neki a kapott hadi tervet. A becsületes főtiszt azt mondta ennek felolvasására, hogy «ez nem tréfa» s aztán ő kezd.tt el bennünket kérni, hogy csak vezessük hát okosan a népet, majd ő is rajta lesz, hogy semmi baj ne történjék. Ez volt Budavár második vérnélküli bevételének (először a törökök foglalták így el) genesise, melyhez a haditervet mi hárman csináltuk: Rottenbiller, a tüzér alezredes, meg én; bármennyire igyekezzenek is e körülményt a his- toricusok agyonhallgatni. A diadal tökéletes volt, nemcsak felmentünk, de vissza is jöttünk Budavárából s a sajtószabadságon kívül lehoztuk az irodalmi működéséért töm- löczbe zárt s e nap corollariuma szerint kiszabadított Táncsics Mihályt. Táncsics maradt e nap hőse, őt hoztuk olyan diadallal Pestre, mint a minővel az angolok II. Károlyt Londonba, a francziák I. Napóleont Parisba. A következő évforduló már Debrc- c'/.enben talált bennünket összpontosítva. Valami buzgó hazafinak az az ötlete jött, hogy 1849. márczius r5 én valami méltó ünnepélyt kellene rendeznünk Debreczenben (odakinn «a havon» épen rendezték azt javában Klapka, Görgey, Dembinszky, Perczel, Damjanich és még valami 180 ezer honvéd fiú!) Az indítványra egy barátunk azt az ötletet mondta: «Ha meg akarjuk
