Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
584 _ '*■ - »^r ~ --VT.y-r -,v 1848. MÁRCZIUS 15. ünnepelni márczius 15-ét en famille, csukjuk be Táncsics Miskát!» Szegény, jó, öreg barátom, derék, becsületes hazafi volt mindig, tele jó szívvel, jó akarattal; de fatuma volt, hogy igen furcsa ötletekkel tudta mindig kifejezni fáradhatlan honfiúi buzgalmát. Kiittam én azt a serleget egészen a budapesti mámorító habjától kezdve egész világosi seprűjéig. A világosi sötét éjszakán együtt voltam Nyáryval, Csányival és Kiss Ernővel: Egy szobában háltunk. — Mi el vagyunk veszve, — mondá Nyáry,— Magyarország elbukott. De a mit társadalmi téren kivívtunk, a nép felszabadítása, az örökké fenn fog maradni s mi nem hiába vesztünk el! És ez márczius 15-ének az emléke. Élő emlék. Tizenöt millió ember szíve tartogatja azt. Harminczhét éve már annak. Harminczhét év! Egy század harmadrésze! Kimondani is sok, hát még átélni! Hát még úgy átélni, a hogy mi éltünk ! Annyi országos csapás, rémület, iszonyat, küzdelem, hiúremény, kétségbeesés, elfásulás, újra ébredés, újra lefekvés, veszteség, megpróbáltatás után! Márczius 15-e tegnap és ma (közbeesik a két nap közé egy harmad század). A kezdete magas komikum, a vége mély tragikum. Egy csoport gyermek, ki belekap a sors gépezetébe, egy csapat poéta, ki politikát csinál, s aztán tíz ezrei a csatatéren elesett hősöknek, koszorú- zott alakok a bitófán. És mégis diem nap volt ez! Mert a népet ez szabadítá fel; s a nemzet millióit ez tette honpolgárokká, a ve- rejtékök által áztatott föld uraivá. Minden buzakalász, melyet Magyar- ország földe terem, 1848. márczius tizenötödikének emlékét dicséri, a hogy a néphit szerint minden egyes buza- szem hegyére oda van nyomva a «Patrona Hungáriáé» szent képe. A nagy eszme nagy áldozatokat követelt. Sokat vesztettünk vérben és vagyonban. De a veszteségek legérzé- kenyebbike: eltemetett nagy féríiaink. Széchenyi István, Teleki László, Nyáry Pál, politikai nagy fájdalmaik elviselhetlen terhe alatt törtek össze. Szemere, Bajza lelkűk szétbomlásával előzték meg testi halálukat. Petőfi lánglelke és Vasváry honszerető szíve ismeretlen csatamezőkön tűntek el kortársaik közül; a márczius 15-iki nap ifjai közül legtöbb panaszatlan keserveit megnyugtatta már a sírban. A jó Táncsicsnak is csak becsületes emlékét őrzi az utókor, sok szenvedéseit megnyugtatta a sír; martyrjainknak síremlékeit faragja már az utókor s Batthyány Lajos nagy alakjára suttogva mutat a csak sejteni tudó ivadék. Bizony nagy ára volt e napnak! De a győzelem, mit meghozott, még e nagy árnál is nagyobb. E naptól számítja felszabadítását a magyar nép. Áldva legyen azoknak hamva, kik e nap diadaláért áldozatul adták oda magukat.
