Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
9. SZ. 1906. (53. ÉVFOLYAM.) SZERKESZTŐ HOITSY PÁL. FŐMUNKATÁRS MIKSZÁTH KÁLMÁN. BUDAPEST, MÁRCZIUS 4. Szerkesztőségi iroda : IV. Beáltanoda-utcza 5. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. í Egész évre ____ ______16 korona. A r Világkróniká»-val Előfizetési feltételek: i Félévre 8 korona. negyedévenként 80 fillérrel 1 Negyedévre 4 korona. több. Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is osatolandó. PRIELLE KORNÉLIA. 1826-1906. M ég élénken emlékezetünkben van finom és előkelő művészete, még megrezdül- nek lelkűnkben játéka mély hatásának visszhangjai s ezért közvetlenül érzett veszteségünk Prielle Kornélia halála. Nem is olyan régen még láttuk a színpadon, testileg megöregedve, de művészete egész tökéletességében a leginkább szeretetreméltó magyar színésznőt s a gyönyörűséget, melyet szerzett nekünk, sokáig nem fogjuk elfelejteni. A legfiatalabba- kat kivéve, az egész közönség számára csak mint asszony halt meg most Prielle Kornélia, mint művésznő még csak sokára fog meghalni. Meri a művész addig él, a míg a nevéhez fűződő tisztelet és elismerés nem a kegyelet üres és konvenczionális frázisa, hanem a tőle kapott művészi élvezetért önként adott hála közvetlen nyilvánulása. Prielle Kornélia életének három nevezetes dátuma van. Az első 1826, születésének éve, a másik 1841, a mikor először lépett színpadra, a harmadik pedig most bekövetkezett halálának dátuma. E három évszám közé a magyar színészet majdnem egész története esik. Mikor a franczia eredetű máramarosszigeti szíjgyártó leánya mint 15 éves gyermekleány színpadra lépett, Déryné volt a magyar színjátszás csillaga, a közönség csodált és szeretett kedvencze. Neki egyúttal első igazi tanítója is volt a művészetben, mert hamar egy társulathoz kerültek s aligha volt ennél a társulatnál valaki, a kitől többet tanulhatott volna, mint Dérynétől. Talán ennek a nagy művésznőnek a példája ingerelte arra is, hogy később, élete alkonyata felé följegyezze emlékezéseit, melyek nem oly terjedelmesek és részletesek ugyan, mint Déryné emlékiratai, mégis sok kedves és jellemző részletet tartottak fenn nemcsak Prielle Kornélia pályájáról, hanem a régi magyar szinészélet- ről is. A kis Kornélia a színpadra kerülve, sokáig hányódott-vetődött városról-városra, társulattól társulathoz. Játszott az ország majd minden vidékén, legtöbbet a Tiszántúl és Erdélyben; 1844 végétől fogva egy évig tagja volt a Nemzeti Színháznak is, de csak megint visszatért a vidékre. Ez a nyugtalan, kóbor élet, meg az, hogy az akkori színtársulatok szegényes berendezkedése miatt játszani kellett jóformán mindent, vígjátékot és klasszikus drámát, népszínművet és operát, egyben-másban segített fejleszteni művészetét, sokban azonban hátráltatta is haladását. Jelesebb példaképek, rendszeres képzés s igazán műértő közönség hiánya, a sok és sokféle szereptanulás kényszere, mely nem engedte, hogy határozottan egy irányba térjen, az akkori színészet jelesebb erőiben is bizonyos
