Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz

170

MAGYAR SZEMLE

lő. szám.

helyen alkalmazott ékesszólásának a hatása alatt látták el ruhákkal, a melyekbe ha Michel-Angelo is jónak látta volna bujtatni alakjait, az ezek redőinek az elrendezésével járó kicsinyes pepecselés lehetetlenné tette volna, hogy merészen fölépített kom- pozicziója oly lelket megrázó hatást tegyen, mint a minőt még mai megrongált állapotában is gyakorol.

A római szent Péter - templom bronzkapuján, szent Antal sírjának oszlopain Pá- duában az ékítmények motívumaiban a meztelen emberi test dominál; ha ma ily helyen alkalmazását merésznek is tartjuk, a reneszánsz naiv lelkületű mesterei oly tiszta fölfogással tükröztetik vissza vonalai harmóniáját, hogy az e két helyen megforduló hívek százezrei vallásos és erkölcsi érzületét a legkisebb mértékben sem sértheti.

A meztelen test, mint dekorativ elem, házainkon, közkutakon, az emberi test ábrázolása mint főczél a modern festészetben és szobrászatban lépten-nyomon ismétlődik. Yan-e értelme, hogy e mindenütt hozzáférhető modern naturalísztikus ábrázolásokhoz képest az antik és a reneszánsz emlékek egy részének szinte átszellemült nuditásait az ifjúság s a fogyatékos műveltségével ezzel egy fokon álló közönség elől rejtegessük? Ellenkezőleg ; nem is kellenek ide nagyképü bevezető fejtegetések, skrupulózus előkészületek, csak jól megválogatott minták, a melyekhez ha hozzá szokott az ifjú szem, a művészi nevelés hatása alatt az igazi szép iránt is fogékonyabbá való szive undorral fordul majd el az optikusok nuditásaitól, a melyek nézésétől ha nem riad vissza, az korántsem korai romlottság, csak az emberrel vele született kíváncsiságának a jele, mit csupán a rejtett dolgokat tisztult formában föltáró művészet ellensúlyozhat. S a művészi nevelés hatása alatt nemesebbé váló Ízlése festményen és szobron is különbséget fog tudni tenni a magasztos eszmék vissza- tükröztetéséhez eszközül szolgáló s a pusztán az érzékiségre spekuláló nuditások között, mely utóbbiaktól ép úgy el fog fordulni, mint az irodalmikig képzett ember a pornográfiától.

Hogy az ifjú lélekkel bajos lesz megértetni, mi a különbség az indokolt és indokolatlan meztelenségek között, az nem lehet argumentum. A műveletlen parasztasszony a milói Afrodite, e legtisztább felfogású antik szobortól is megbotránkozva fordul el. Azzal az igyekezettel, a melylyel irodalmi dolgokban, a művészetiekben is elsajátíttathatja a kellő judicziumöt az ifjúsággal a mütörté nelemre is figyelmét kiterjesztő pedagógia.

x.

♦ ♦ ♦ ***************** * * <

Nem tudom, hogy a világ miként ítél az alkotásaim fölött. Magamnak olybá tűntem föl, mint a tenger partján kavicsokkal játszó gyermek, ki csillogó kagylóra bukkan, mialatt az igazság Oczeánja kiaknázatlanul s kifürkészhetlenttl terül el szemeim előtt végtelen messzeségekben.

Newton.

Futó csillagok.

(Uj sorozat.)

Y.

Reviczky Gyula.

I NE szeretné Reviczky Gyulát? Érző szív és gondolkodó elme önkénytelenül rokonleiket talál benne, kit egyszerre megért és megszeret. Érzése egyez szivünk dobbanásával, átszenvedjük mi is az ő gyötrelmeit, nekünk is fájnak korunk hibái, vele vívódunk akárhányszor s vele keressük állandóan a megnyugvást. Modern ember és modern költő, de a szó legnemesebb értelmében. Lantjának őszinte és nemes hangja mindenkiben visszhangot kelt, szenvedő egyénisége pedig részvétet és szeretetet fakaszt.

Reviczkyt olvassuk legtöbbet és legszívesebben az újabb költők közül, a mi mély hatását mutatja. A kit nem értettek meg életében, méltányolja az utókor ; szomorú vigasztalás. Úgy történt, a hogy egyik versében megjósolta magáról:

Dalomat, habár most megveti, Magasztalni fogja még a nemzet, Idegen szivek balzsamja lesz Meleg vére bánatos szivemnek.

Kedves lányok elmerengenek Verseimen édes éjszakákon,

Minden ember fog szeretni, bár Nem szeretett senki e világon.

„Nem szerette senki e világon“, ez volt az ő tragikuma. A ki epedett a szeretet után, egész életét magános utakon járva tölti el; keres, de nem talál szerető sziveket. Ezt nagyon sokszor elpanaszolja, az elhagyottság érzete fájó hangon szólal meg lantján. Már bölcsőjét is a magány ringatá, dajkadala is árvaságáról beszélt. Epedett az anyai csók után s édesanyjára csak úgy emlékszik, a mint kiterítve látta a ravatalom. Az élet ridegen fogadta. Szomorúan látja, hogy mindenkinek van tavasza, csak ő olyan, kit senki nem nevez magáénak. Neki a napban is homály van s a hol ő jár, ott nincs verőfény.

Könyezve sóliajtoz családi otthon, szerető szivek után, de hiába, vágya nem teljesül (Magány.)

Átéli az élet legfájóbb szenvedéseit s nélkülözi legédesebb vigasztalásait. Pedig az ő szive merő érzékenység; megvérzi a gyönge tüszurás is, kis szikrától is lánggal ég. S a mily könnyen megbillen még a porszemtől is lelkének művészi mérlege, ép oly könnyen tükrözted lelkének hangulatait. Igazi lírikus természet, a kinek költészete hü tükörképe szivéletének:

Hazugságot sohsem irtani,

Az igazság hangja legszebb, Visszazendül dalaimban Vallomása életemnek.

Saját szivén keresztül hangot ad korunk eszméinek és érzéseinek is; saját búbánatában érzi örök bánatát a világnak. Érdekli minden emberi, de legkivált az erkölcsi világ. Ebbe mélyed legszívesebben, ennek titkos, szövevényes problémáit vizsgálgatja szive nemes fényénél. Ilyenkor nemcsak költő, hanem

filozófus is s érzésének mélysége és gondolatainak tartalma egyaránt lekötnek.

Költészetének java azon költeményei között keresendő, melyek a szenvedésektől megtisztult lelkének világnézetét, érzéseit éneklik meg. Lelkét a szenvedés nemesítette meg s valósággal az is avatta kiváló költővé. A szenvedés hangulata keresztülhuzódik egész költészetén, az ő múzsája mindig bánatos s még mosolygása is a lemondásé. Költészetének általános hangulata határozottan pesszi- misztikus, csakhogy ez a pesszimizmus nem a kétségbeesésé, sőt a rezignáczióé sem, hanem azon meggyőződésé, hogy szenvedés nélkül nem lehetünk, hogy szenvedésben tisztul az emberi szív s a szenvedések utján halad valódi hivatásához. Reviczkynél tehát a pesszimizmus valósággal megtisztulva, megneme- stilve jelentkezik. Ez a megnemesedett pesszimizmus uj hang költészetünkben s Reviczky- ben nagy egyéniséget szolgál.

Nem futó hangulat ez nála, hanem költészetének jóformán állandó irányitója. Legkiválóbb költeményeiben dicsőíti a szenvedést. Az „áldott szomorúság“ árnyában megpihen a sebzett, a haragvó megszelídül s a szívben kicsiráz a részvét. Ha szerencse napja ragyog rád, kikel szived rossz indulatja, mint színes virágkehelyben a méreg. Azért áldott az, kit a méla szomorúság ihlet. Szinte rajongással kiált fel, hogy a lélek szenvedését nem adja örömért cserébe ; a nevetőknél boldogabb, ki szomorú tud lenni igazán. „A tréfáiét Isten nem érti meg, imát az égbe csak sóhaj vihet.“ (Tristia I—III.)

Szentségének mondja a keserűséget s mint a katona tépett zászlaját szent áhítattal őrzi, ő is annál jobban védi szivét, minél több bánat gyötörte meg. (Tedeura.) Neki szüksége van a szenvedésre ; hogy dalolni tudjon, szenvednie kell előbb, mert „nincs heviilés, nincs tűz a dalban, hacsak nem szítja lángra kín“ ; sorsa, hogy egy jó órát száz bússal kell megváltania, sorsa, hogy éjszakában éljen, mert csillagai csak úgy ragyognak. Szereti a lelki harezot, bár csak a búsulóknak jut részül s megáldja mindörökre a kínt, melyet vigasztalójának mond (A boldogság izgalma.)

íme, ezek szinte himnuszok a szenvedésről. Schopenhauer eszméi hatással voltak rá, egy ideig el is merül bennük, de nem tud hinni igazságukban. Sorba vizsgálgatja megdöbbentő elveit, tűnődik rajtuk, de szivét nem tudják meggyőzni; töprengésének a következő gyönyörű versszakkal szakit véget:

Bár könyem látja minden óra,

Szivem rajong, szeret, remél még S illatlehellő, mint a rózsa,

Bár eltaposták, összetépték.

S ha nem leszek is soha boldog: Szeretek, álmodom, rajongok!

(Schopenhauer olvasása közben.)

„Egy itju pesszimistának“ is azt Írja, hogy ne rontsa ifjúságát a lelket ölő sötét eszmékkel : „Ne légy hive olcsó tagadásnak, minden nagyot, dicsőt a hit teremtett.“ Ki akarja ábrándítani s a való élettel kibékíteni. Ez rávall a költőre, ki ha szenved is, de nem