Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
« SZÉPIRODALMI. KRITIKAI És MŰVÉSZETI HETILAP. » & m m BUDAPEST 1899. április 9. Ariik : Egész évre . 6 frt — kr. = 12 kor. j Félévre . . 3 fit — kr. == (3 kor. ; Negyedévre . 1 frt 50 kr. = 3 kor ; Mr^jelrn minden vasArnni». 1 Laptulajdonos és kiadó: Kaezvinszky Lajos. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: j Budapest, VI., Uj utcra 14. sz. — j Egyes szám ára 15 kr. = 30 fillér, j XI. ÉV. 1 5. szám. A kényes kérdés. SZAVAK harczában, a mely a kultuszminisztérium kezdeményezte s a nevelés művésziesebbé tételére irányuló reform megvitatása közben megindult, sokat disputáltak a meztelenségekről, vagy a mint ezekről hírlapjaink szokatlan szemérmetességgel megemlékeztek : a riuditásokról. A szavak kavarodása elült s bizonyára sokan nem lesznek tisztában azzal, vájjon melyik pártnak van igaza : annak e, a melyik szeles tulbuzgal- mában minden tisztességes emberről leszedné a gúnyát a művészet szent nevében, hogy „az emberi testben megnyilatkozó formatökélyt“ fünek-fának demonstrálhassa, vagy azoknak, a kik tekintettel az ifjúságra, a nuditást teljesen száműznék a művészetből s ezt legalább addig nem fogadják el a nevelés eszközéül, a mig a meztelenségektől meg nem tisztul ? Mint minden általánosságokkal argumentáló eszmecseréről, a nuditásokat bírálóról is elmondhatjuk, hogy meddő volt. A művészi nevelés rajongó, de annál avatatlanabb hívei, a kiknek zöme toliforgatásra minden ügyben kész zsurnalisztákból került ki, az obszczén érzéki ábrázolásokat sem tartották elvonandóknak a tárlatokat látogató ifjúság szeme elől, azt hajtogatván, hogy Isten kegyelméből való művész keze alatt a sár is szinaranynyá válik, hogy castis omnia casta s más efféle frázisokat. Azzal is érveltek, hogy hiszen fiatalságunk az erkölcsiség szempontjából még inkább kifogásolható momentumokkal az utczán, uton-utfélen, szülei otthonában, optikusok kirakataiban minduntalan találkozik. Erre a pedagógusok azzal feleltek, hogy az utczá- hoz semmi köztik, az iskolán kivűl hatáskörűk az ifjúságra nem terjed ki; nevelő hivatásuk közben azonban nem tarthatnak az iljuság szeme elé semmiféle meztelenséget fölttintető szobrot vagy képet, készült lett légyen ez a legdiskrétebb fölfogással is, mert az itju fejletlen lelke e között s az obszczén ábrázolások között különbséget tenni nem tud és azért mindennemű nuditás kárhozatos hatással van könnyen fölizguló fantáziával biró lényére. Sokat gondolkoztam arról, helyes-e az élet és iskola szempontját elválasztani egymástól ; van-e értelme a művészet bűbájos világából kizárni az ifjúságot a nuditások miatt, a melyek ábrázolása elvégre nem képezik kvintesszencziáját, a mikor az élet, a hova a tanár befolyása ki nem hat, a legszemérmet- lenebb lcplezetlenséggel elébe tárja azt, a mit előtte elvből s elvben rejtegetnek? Az erkölcstelenség az irodalomban, a művészetben s ennek szurrogátumaiban Magyar- országon sohasem ült akkora orgiákat, mint manapság, a midőn tehetség nélkül szűkölködő művelői, idegen mintákat utánozva, az emberek érzékiségére igyekeznek hatni, mivel gyönge fantáziájukkal, csekély művészi készségűkkel szivét megindítani képtelenek. S mig ez epigónok „mestereit“ a külföldön a társadalomnak csupán a salakja tapsolja meg, nálunk a szennyes múzsának hódoló színházakat, Írókat a társadalom zöme nem- és rangkülönbség nélkül portálja, mert ha értelmileg fejlett is, szive műveletlen, Ízlése fogyatékos. A jóizlésü ember undorral fordul el az optikusok kirakataitól, a melyek előtt csak nálunk ácsorognak tömegesen az emberek, mivel Ízlésük műveletlen. A ki a külföld nagy városait sorra járja, a kirakatokból is leolvashatja, hogy mit tartson lakosai erkölcsi s lelki műveltségéről és bízvást elmondhatjuk, hogy ha vannak az erkölcstelenség hírében nagyobb mérvben álló városok is Budapestnél, sehol sem hirdetik oly fennen a lakosság fogyatékos Ízlését, érzéki hajlamait a kirakatok, mint nálunk. Ezek abuzusa ellen hiába alkotunk paragrafusokat, hiába hívjuk föl reájuk a rendőrség figyelmét; mig nézőközönségük akad, nem tűnnek el utczáinkról s ha el is tűnnek, az obszezénitások iránt való érdeklődés titokban még veszedelmesebb mérvben lappang tovább. S ha innen nem irthatjuk ki a meztelenségeket, hogy küszöbölhetnők ki a művészetből, a hol évszázados szokás helyénvalóknak szankczionálta, a hol a Part pour art örve alatt azonban ép oly gyakran tűnnek föl obszczén formában, mint az életben: az optikusok kirakataiban, a színpadon s valljuk meg őszintén, elite-báljainkon is nem kis mértékben. Ahhoz ma Savanarola ékesszólása is kevés volna. S ha ki nem küszöbölhetjük, van-e értelme, mikor utón útfélen művészi és mtivészietlen formában nap-nap mellett szeme elé kerül: a világ művészei halhatatlan remekeit az ifjúság elől rejtegetni, pusztán azért, mivel meztelen test is van rajtuk ? Nézzük közelebbről a meztelen test Szerepét a művészetben és ennek főbb korszakai folyamán. A középkor művészete, a test ellen a végletekig vitt harezrakelő erkölcsi fölfogásnak megfelelően, nem tűrte a meztelenséget. A keresztény művészetben a klasszikus minták korszakot alkotó hatása engedi csak érvényre juttatni. Akadtak tirannusok, a kik népeik hatalmi czéljaikkal daczoló ellenállását erkölcsi meggyöngitésével igyekezvén megtörni, arra használták föl az idők e fordulását, hogy mesterséges eszközökkel is szították a nuditásoknak a művészetben való divatját. Az első Mediciekről tudjuk, hogy Firenze utczáit ily czélzattal meztelenségeket ábrázoló művészi alkotásokkal tömték tele. Lánglelktt művészek keze alatt azonban a meztelen test oly szivet, lelket megragadó eszmék visszattikröztetésének eszköze lett, hogy alkotásaik láttára, azok hatása alatt koruk a nuditást észre sem vette. S miként a görög művészet első virágzó korszakában, a melyből csupán későbbi halvány kópiái maradtak ránk a remekműveknek, az olasz reneszánsz idején is csupán a vonalak legváltozatosabb játékát és legtökéletesebb harmóniáját látták a lelki és testi defektusoktól meg nem viselt meztelen emberben. A művészet alapja nem lévén egyéb, mint a valóságnak az ábrázolás anyaga és czéljának megfelelő utánzása, a művészet fejlődése folyamán kimerítvén motívumait, az antik hatás a nélkül is körébe vonja a meztelen testet, a melynek azonban a képírásban s szobrászatban csak akkor van létjogosultsága, ha szivünkre s nem érzékeinkre ható eszme vissza- tükröztetésének eszköze. Michel-Angelo Éváján, a szűzies báj e poétikus lélekkel a szixtini kápolna mennyezetére varázsolt képviselőjén csak hipokrita botránkozhatik meg. Utolsó ítéletének meztelen alakjait is csak farizeus természet rossz
