Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
146 MAGYAR SZEMLE 13. szám. Költészet pedig fantázia nélkül szárnyaiért madár! Mi, müveit emberek, jelenleg joggal elgyá- szolhatjuk a múzsát; elköltözött, nincs közöttünk ! De talán van a jövő számára segítség mégis, van rá orvosság a mezők füveiben ! A leányzó talán csak alszik és nem halt meg! Orvosszer, gyógyítóit- a me\ök füveiben ! Igen, itt keressük, itt kell azt megtalálnunk. Ha a nemzet ogy-egv nyugalmasabb, vasárnapi perezében, csendes pihenője alatt édes-bús nótát szeretne hallani, volna még rá mód, hogy vágyakozását a költészet lélek- frissitő hangulatai után kielégíthesse. Van zuga az országnak, a hová kőszénftist még nem szállt el, hol nem veri fel a rengetegnek, sík pusztának csendjét vonatok robogása; van még csendes berek, hol Pán tilinkója szól, a hol hamisítatlan tisztaságban csendül meg a ki nem ábrándult szivek fakadó dala; van még magányos karám, félreeső tanya, a hol esténkint ki nem apadt fantáziával mesélnek tiindérszép históriákat ; van hely, a hol a költészet még ki nem veszett! Megfordultak pedig e szomorú gondolatok fejemben akkor, midőn egy felolvasáson valaki ismeretlen magyar népdalokat és meséket olvasott fel, melyeket kultúrától fel nem piperézett helyeken jegyezgetett s a hallgatók lelkét az ősforrás kristálypoézisével oly hosszú epekedés után felitditette. lm az orvosszer a mezők füvének illatában ! Forduljunk érdeklődéssel, a magunk gyönyörűségére, poétáinknak példaadásul a nép- költészet termékei felé. Ne mosolyogjuk meg kishitüen ez ajánlást; csak az fogadja hitetlenül, a ki e legtermészetesebb életbalzsamot nem ismeri, abból lelkét fel nem üdítette; a ki ignoráns lenézéssel elfelejti, hogy még eddig minden szellemi csőd után ez az ifjitó forrás adott uj élétet az irodalomnak. Antheusz egy nemzet, melyet a levegőben meg lehet fojtani, de valahányszor anyaföldet ér, mindig megerősödik tőle. Forduljunk a nép szellemi világához, a mig nem késő, a mig a mi hatásokat befogadó képességünk ki nem apad, a mig reálizmusunk kétségbeejtő józanságával meg nem mételyezzük a for rást is. Ma még hallunk ott tiszta magyarságot, mire a faji sajátságok e pusztuló világában oly igen nagy a szükségünk; hallunk üde népköltészetet, a melyben való gyönyörködés a nemzetek legnemesebb szórakozása; ma még tanulhatnak tőle poétáink, mert a holnapért bizony-bizony senki sem kezeskedik. Siessünk, mielőtt még ez isteni berkekből is felénk nem hangzik a rémkiáltás : „A nagy Pán meghalt, a nagy Pán halott!“ Soiymossy Sándor dr. A mai világban az embernek a tisztességét a vagyoni állás szerint mérik. Pedig hány nagy vagyon van, mely nem tis^tesse- ges utón szereztetett. Futó csillagok. (Uj sorozat.) III. Kerényi Frigyes. IDŐN Petőti 1845-ben kirándul a felső vidékre, Eperjesen két barátja várja: Tompa és Kerényi. Nagyon boldog órákat töltöttek együtt, a hogy Petőfi Írja Utijegyzeteiben. Tompa is megemlékezik többször e találkozásról, egyik versében le is írja : Hajh minő perez volt az, a midőn mi hárman Legelőször jöttünk össze váratlanul. Csak néztünk egymásra boldog némaságban, Mig három ifjú szív híven egymásra hull ... Ki-kirándultak a gyönyörű tájék egyes pontjaira, sőt egy-egy kirándulásuk nyomot hagyott az irodalomban is. Költői versenyt rendeztek s ennek emléke Az erdei lak mind- ahárom költőnél. A versek együtt jelentek meg a Pesti Divatlapban és azóta sok alkalmat adtak az összehasonlításokra, találgatásokra, hogy a versenyben ki a győztes ? A mi Ítéletünk egyszerű : mindahárom költő tehetségének javát adja, de a győztes mindenképen Petőfi Ő a kunyhót mint a szabadság tanyáját énekli meg s az ő egyéni hangulatának fényében lesz az erdei lak képe rendkívül bájossá. Tompa verse is jellemző. Gyönyörködünk a természetet szerető költőnek munkájában, kinek figyelmét minden apróság magára vonja s ki a költészetet a legegyszerűbb részletekben is meglátja. Kerényi verse nem éri el a másik kettőnek költői magaslatát, mindazáltal egyik legjobb leiró verse. Nagy vonásokban, egyszerűen, keresetlenül rajzolja meg az elhagyott kunyhót s ez főérdeme. Mindenesetre buzdította őt, hogy kiváló társakkal állott ki versenyre. Kerényi nevét legtöbbször két költő barátjának nevével kapcsolatban szoktuk emlegetni. A barátság, mely őket együvé fűzte, mindhármuk költészetében hagyott nyomot s a két nagyobbnak fénye nem engedi, hogy a kisebb társ homályban maradjon. Azonban ne gondoljuk, hogy Kerényi az ő vállukon emelkedett az irodalomba. Sőt előbb lépett fel az irodalomban, mint Petőfi, bár ennél csak egy évvel volt idősebb. Első versei az Athenaeumban jelentek meg tizen- nyolczéves korában Vidor Emil névvel. Ekkor még tanuló volt Eperjesen. A kollégium német társaságában kezdett verselni, de nemsokára ott hagyta a német múzsát s többet nem irt csak magyar verset. A német fiúból testestől-lelkestől magyar ember lett. Apja jómódú kereskedő volt, de korán meghalt s anyját is még gyermekkorában elvesztette. A kollégium egy tanára volt a gyámja. Szép örökség várt rá és bátyjára s a költőnek kényelmes otthona volt Eperjesen. Erre vonatkozik Petőfinek megjegyzése: „Szerencsés ficzkó ez a Kerényi, kénye- kedve szerint élheti világát s könnyen fü- työlhet, pamlagán heverészve, ha bizonyos urak rákiáltják az anathemát, hogy ő nem költő.“ Verseit 1844-ben és 1846-ban adta ki egybegyűjtve s tényleg hallatszottak olyan nyilatkozatok, mint a milyenekre Petőfi ezé- loz. Ilyen a Szépirodalmi Szemlének igen szigorú bírálata, mely költeményeitől az irodalmi becset megtagadja, őt legföllebb a középszerű költők közé helyezi s Ítéletét azzal fejezi be, hogy elmondhatni róla, „a mit a rossz gazdáról a franczia példabeszéd, hogy füvében aratta le gabonáját.“ Érdekes, mit ir erről Petőfi bozzáintézett l'tileveleiben az ő fesztelen módján. „Olvastad, mit ir felőled a Szépirodalmi Szemle? Ha eddig nem olvastad, ezután se bántsd ; nem érdemes rá, hogy véredet rontsd vele. Vagy olvasd el bátran ! Nem hiszem, hogy olyan ostobaság egy pillanatra is fölháboritana. Kategorice kimondja rólad, hogy nem vagy költő s ilyet merni mondani felőled a legősvilágibb ostobaság vagy maliczia... Hanem hiszen hadd üssék a nagy dobot! Minél inkább ütik, annál hamarabb lyukad ki. Te pedig, barátom, légy nyugodt s irj több olyan verseket, mint a „Fanni hagyományainak olvasásakor“, vagy a „Gonovszky Pálhoz“, vagy számos egyebek ; s mig a csőcselék azt kiabálja rád, hogy nem vagy költő, addig a múzsa leintjük hozzád egéből s homlokodat megcsókolván, ezt mondja : „Kedves gyermek !“ Hiába vigasztalta azonban Petőfi Keré- nyit, a támadás egészen elkedvetlenítette. Ő szerény ember és szerény költő volt, tudta magáról, hogy nem kiváló tehetség, de most kételkedni kezdett, hogy van-e egyáltalában tehetsége. Elkomorult és azóta alig szólalt meg. Nála el lehet mondani, hogy lantjának húrjait a kritika tépte össze. Bízvást elmondhatjuk, hog a vele foglalkozó bírálatok helytelen Ítélték meg az ő egyéniségét. Mert bár Kerényi nem tartozott is az iránytadó költők közé, a költői tehetséget tőle elvitatni nem lehet. 0 maga is többször kifejezi verseiben szerénységét. Költeményeit is igy bocsátja útra: Tarka lepkeként dalom Hogyha útra kél, Szégyenlős a kis bohó — Szerte szállni fél. Mond : miért repüljek én ? Nincs, ki nézne rám, Mint a többié, nem oly Csillogó ruhám. Azonban megelégszik azzal, ha egy leánykának is megnyeri tetszését, vagy ha majd egy-egy merengő szív megemlegeti daláért : Lesz talán, ki énekimre Elmerengjen boldogan, Gondolván : ki ezt dalolta, Tudja Isten, merre van ! Érzi, hogy az ő dala csöndesebb, semhogy mindenki meghallja s fájón mondja : Zeng a dalnok, szélbe vész az ének, Mennydörgés kell alvó nemzetének. Ez a méla hang a részvétlenség után azonban nála szinte szokatlanul erősebb
