Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
-«'■-) la liilitu aj£lWá-UXLi a.uLl'l'.aOä C I La a wal/* mácziai mestermüve korhadásban van; az európai helyzet súlypontja Berlinből megint Nyugat- Európa felé közeledik. Olaszország formailag még Németország szövetségese, de lélekben már a latin államok azon falanx jónak tagja, a mely Nagy- Britanniával és Oroszországgal karöltve a német birodalom európai elszigeteltségét teremti meg. Ez ö is észrevehette már a közeledőt, de azért csendesen ülve maradt. Valamit tartogat a kötőjében. Finom, hegyes kis orrát, édesen duzzadt ajkát, selymes arczbőrét a szomorúság kifejezése teszi bájossá. Erős félczipő és kötött harisnya van a lábán, de a lába igy is formás. — Mi van a kötényében ? — tréfálkozik a gróf. — Fogadjunk, hogy eltalálom ! Két kis macska ? Liza feléje fordítja halvány arczát és egy idegen pillantást vet rá. Aztán széttárja a kötényét. Kibontott papircsomag van benne. — Mi az ? A leány szeméből megindul egy köny- esepp. — öb, én nagyon boldogtalan vagyok... — Mi történt ? Csak nem a mama ?,.. Liza hevesen megrázza a fejét. *— Nem, nem ! Valami egészen más . .. Valami borzasztó dolog ... Nem tudom, hogyan mondjam el! — Beszéljen bátran, Liza. Hiszen tudja, hogy én vagyok a legjobb barátja ! A leány hosszan és könyörögve rátekint. Mintha kérni akarná, hogy találja el a gondolatát. Majd lesüti a szemét és elfordítja a fejét. Most már beszélni fog. A gróf nem faggatja tovább, de visszafojtott lélegzettel lesi a hangját. .. Liza halk, tompa hangon kiejt egy nevet. — Szilágyi Imre. Ki az ? A név egy zerge-szakálas, zöld kalapra emlékezteti a grófot és egy felsütött bajszu, dagadt szemű, közönséges és ellenszenves arozu legényre. Szilágyi Imre félesztendővel ezelőtt uradabni Írnok volt a pusztán. Első naptól fogva sok volt ellene ja panasz. A . tisztek összeférhetetlennek, a az enenzejien; mert az angui pénzpiacz azért fogad el újból orosz értékeket, hogy szükség esetén megint olyan financziális csapást mérhessen Oroszországra, mint éppen a Uberális Gladstone- kormány idején az afgán határkonfliktus miatt. cselédek durvának mondták. A nők azonban soha sem osztották a férfiak ellenszenvét Szilágyival szemben, ök úgy találták, hogy gavalléros fiú. — Nos, mi van azzal az emberrel ? — kérdezte a gróf. — Ö küldte talán ezt a csomagot ? — <5. — Ali köze neki magához, Liza ? — Megígérte, hogy feleségül vesz . . . Dij- nok volt Fehéregyházán és azt mondta, ha majd Lmok lesz, akkor elvesz... De most elveszítette a dijnoki állását is .., Mert neki sok az ellensége . .. Azt írja, hogy nem vehet el. .. Visszaküldte a keszkenőt is, melyet karácsonyra hímeztem neki ... A gróf megrázkódott. Hernyóra bukkant a virág kelyhében. — Nos, és olyan nagy baj lesz, ha nem lehet a felesége annak az embernek ? Annyira szereti ? Liza csodálkozva tekintett a grófra. A szája vonaglott, aztán egyszerre megint hangos sírásra fakadt. —- Nekem hozzá kell mennem ! Hozzá kell mennem í Különben a kútba ölöm magamat ! Mert ha édesmama megtudja... öh Istenem ! A két kezébe temette arczát. A gróf jó ideig némán ült a leány mellett. A botja begyével egymást átszelő köröket rajzolgatott a kavicsba. Végül megszólalt, rekedtes hangon. — Jól van, tehát hozzá fog menni! A leány felkapta a fejét. A gróf meg nyugodtan folytatta : — Üzenje meg annak az embernek, hogy jöjjön át azonnal. Jelentkezzék a kasznár urnái. Majd az elhelyezi. A helyzet Oroszországban, Pétervár, április li. A pétervári távirati ügynökségnek illetékes helyről jelentik, hogy teljesen alaptalan egy bécsi lapnak az a hire, hogy a moszkvai fogházban politikai foglyok éhezés által vetnek véget életüknek. A Trepov tábornok ellen elkövetett merénylet vádja miatt fogva lévő VolA leány felszökött a helyéről. Az arcza sugárzott az örömtől. Üzenhetek neki ? öh, akkor szaladok J A lovas legény még várja a választ. Egy óra múlva már itt lesz Imre ! Megint gyöngédséggel és rajongással néz a grófra. Megint szeretne valami nagyot tenni vagy mondani. Legalább is megcsókolni a kezét. De most sem teszi meg, hanem sarkon fordul és a ház felé szalad. A gróf utána tekintett. A leánynak finom, karcsú és izmos alakja volt. Minden mozdulata most is csupa öntudatlan báj. A rácsos kapunál hirtelen megállapodott és visszafordult. Mosolyogva és zavartan kérdezte : — Kihozzam a kis macskákat I A gróf megrázta a fejét. — Nem érek rá.., ö maga is fölemelkedett. Már indulni akart, mikor egy virító selyemdarabot látott meg a földön. Piros keszkenő volt, telehimezvo együgyü kék búzavirággal. Liza szórta el. Ez volt a kendő, melyet karácsonyra az Írnokának adott és melyet az most visszaküldött neki. A gróf körülnézett, hogy nem látja-e meg senki, azután a keblébe rejtette a kendőt és gyors léptekkel megindult a kastély felé. A kánya. Irta Kóbor Tamás. Az adjusztálóban négy lány ül és fölszerelik a ezukrokat. Az ötödik benyit hozzájuk, szó nélkül leül s hirtelen sírva fakad. A négy lány fölrezzen. — Mi bajod Málcsi ? . C
