Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz

tiíli*, üClAjA/i'MU’UX'/b tauft ftv«u-/ ivUiv . v ^.Vtv^w.v.

hogy az alkotmánypárt kebelébe lépek, ez lévén ma azon párt, melynek felfogása közjogi, közgazda- sági, valamint közművelődési törekvéseimnek megfelelni látszik és nézetem szerint a ma létező ösz- szes pártok közt legszilárdabb és legegységesebb támasza azon politikának, mely a kiegyezés megalapítójának, Deák Ferencznek hagyománya. MiMáicsi kötényével törli a szemét, majd suttogva, félős arczczal mondja :

.<ä — Kilencz koronás orvosságot hoztam.

' Erre a többi lánynak is leesik az álla. Dermedten, szótalanul bámulnak egymásra, aztán szinte taktusra valamennyiből kitör az indulat :

— Megveri az Isten !

— Ha koporsóban fekszik, akkor tánczolni fogok !

. — A kánya !

'' — Megint verést kapok otthon, mert nem hiszik el.

— De. alig áll már a lábán, hátha most nem teszi l

— A felől alhattok — mondja Málcsi elkeseredve. — Mikor odaadtam neki a reczeptet, meg az egy koronát, a mi visszajárt a tízből, már rám kiabált: nem csalsz te együtt a patikussal ? Aztán mérgesen nézett rám és világosan láttam szemében a gondolatot, hogy ezt bizony megvei rajtunk. Délután itt lesz, ha négykézláb is.

— Ne is menjünk el ebédre, akkor nem igazíthatja az órát.

— Én bizony ebédelek azért. — véli hep- cziásan az egyik, az öt lány között a szépség — úgy is hiába minden, ha a kánya büntetni akar, talál rá kifogást.

Ez már igaz.

^ Tizenkettőkor a lányok elmennek s háromnegyed kettőkor már lihegve a czukrászbolt elé érkeznek. Az udvar felől benyitnak az adjusztálóba s erükben megdermed a vér. A kánya már ott van s egy pillantás az órára : az óra negyedhármat mutat. Málcsi még megfigyeli, hogy az óra alatt szék van, mely nem szokott ott lenni s a szék porában az öregnek a papucsa. nyoma. v

meg s fölkérjük mmaazon kartarsakat, a kik ebben akadályozva nincsenek, hogy e nagygyűlésen minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Budapest, 1906 április 14. A végrehajtó-bizottság nevében: Csordás István felügyelő, Somogyi György fogalmazó, Fassberger József segédtitkár, Sámson Aladár hivatalnok, Hajda Géza felügyelő, Petrik Lajos főmérnök, Argina Péter, Püspöki Aurél irodaaltiszt, Kalós

Az öreg az asztal mellett ül és pakkolja a ezukrokat. A lányok megállnak előtte, elbűvölve, mint a madár a kígyó pillantásától. Az öreg rájuk lövelli a csontok közé süppedt szeme pillantását, mely tánczol, rezeg, foszforeszkál. A szája szöglete rángatódzik, rövidre nyírt fehér szakálla remeg. Aztán fölkel, jobbjával az asztalra csap, baljával az órára mutat s kö- högő-rohamba fuló rivalgással mondja :

— Most kell jönni ? Nekem kell dolgoznom helyettetek ?

— Háromnegyed kettő van. — mondja nagy bátran Gizi — az óra rosszul jár.

— Majd ti jártok rosszul, haszontalan naplopók, egy forint büntetés! Majd meg- tanitlak benneteket lelkiismeretességre.

— Úgy is tudtuk — szól fullánkosan Gizi s a többivel leül a munkához.

— Mit mondtál, hány óra van most ? — kérdi az öreg fölemelkedve.

— Háromnegyed kettő, — felel a szá- jas Gizi — egy perczczel sincs több, akárki mondja is.

— Háromnegyed kettő ? Úgy ? — hápog az öreg. — No hát akkor igazítsd vissza háromnegyed kettőre. Ha olyan bizonyosak vagytok benne, hogy háromnegyed kettő van, akkor csak maradjatok itt, mig szerintetek hét óra lesz. Megfogtalak., ugy-e ? Hehehe! Máskor ne hazudjatok nekem ! Fölmegyek.

Erre a szóra Málcsi és Juli, a két legnagyobb lány közrefogja az öreget, a ki hajdan magas, most mélyre görnyedt testével rájuk nehezedik, hogy majd kettétörnek. így viszi a két lány lassan, lihegve a levegőt kapkodó öreget a lépcsőkön föl, minden harmadik fokon megállva s gyűlölettel nézvén le reá. ^ Az előszobában eléjük lép a kisasszony.

xeiuijv nuz.ueiem nemcsak az diKOGiiutuynak voij válsága, hanem egy ideig a magyar demokrácziá- nak is; mert annak a kérdésnek kellett eldőlnie, hogy lehet-e, szabad-e Magyarországon demokrá- cziát teremteni az alkotmány ellen, a nemzet ellen. Mi azonban — úgymond a szónok — azt vallották, hogy a demokráczia elválaszthatatlan az alkotmányosságtól, a nemzeti eszméktől. A história világánál megláttuk, hogy az a nemzeti eszme, a

Egy sápatag szőke leány, virág van a hajába tűzve és keze tele gyűrűkkel.

— Ne, ne — tiltakozik az öreg, mikor át akarja venni a lányoktól a támogatást. — Tegnap fejfájásról panaszkodtál, nem szabad erőlködnöd. Édes, drága, aranyos kincsem te!

Az öreg hangja szinte forró, a hogy e be- ezéző szavakat ejti. Kezébe fogja a lánya kezét, úgy viteti magát a karosszékébe. A mint ott leül, az ajtó nyílik s egy erős, szép fiatalember lép be, könyvvel a kezében.

— Béluska, kincsem, — rcbegi az öreg

— milyen jók vagytok hozzám.

S a két lány, a mint gyáván kioldalog az ajtón, még látja a csoportot. Karosszékében a kánya és előtte térden és guggolva a két gyereke, a kiknek a nyakát átfogja és reszke* teg ajkával az arezukat csókolgatja.

— Azt meg kell hagyni, — véli Mari — a mit rólunk lenyúz, mind ezeknek rakja félre* Azt mondják, hogy életében nem evett még ezukorsüteményt, mert azzal is szegényebb lenne a pereputtya.

— A Béla urfiról ne mondd, hogy pere* putty, az egészen más, mint az apja.

Biz az egészen más. Négy óra tájt óvatosan bedugja fejét az ajtón.

— Lányok adtok ezukrot ?

— Adunk, adunk ! — kiáltják vígan és feléje szaladnak. A fiú nevetve fogja át a nagy Marit és rápislog a többire.

— Hát neked mért foly az orrod vére 1

— fordul Málcsihoz, a ki meg se mozdul a helyéről.

— Megint megmozdult az óra — szól ez epésen. — Kilencz koronás mediczina kellett, ilyenkor mindig későn jövünk és egy forint a levonás.

A fiú elképed.4 4? >