Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
hasonló nagy katasztrófák teljesen Jdzá'maioK legyenek ?... Ez a kérdés. E kérdésre kell felelni és mindenesetre kedvező hangulattal bevárni a bölcs feleletet. A mai alakulással egyetértek. A mai alakulás ellen állást foglalni jó hazafinak nem tartom megengedhetőnek. A továbbépítés munkája azonban ellenőrzést igényel s ón azt hiszem, hogy nekem ahhoz jogom van, sőt ez nekem kötelességem is. A kút mellett kipirult arczczal és neki- gyürkőzötten dolgozik az ispánné leánya. Por- czellán- és ócska üvegholmikat mosogat, melyeket valamelyik kamra pókhálós mélyéből keresett elő. Menyecskésen bekötötte a fejét, a szoknyáját feltüzte az övébe, a zubbonya ujját meg feltörte könyökig. Egy nagy macska ül mellette a láda tetején és renyhén pislog a napon. A gróf kutyája rést talált a kerítésen s egyszerre bősz ültén nekirugaszkodik a macskának. A leány azonban erélyesen nyakonüti a vizes rongygyal és a macska feliramodik a kút tetejére. — ügy kell neked, Czézár! — mondja mosolyogva a gróf. A leány ijedten ejti ki kezéből a fegyverét és vérvörös arczczal fordul a kerítés felé. — Jesszusom, a méítóságos ! — susogja. Egy gyors pillantással megméri a távolságot a konyha ajtajáig, — vájjon hány szökéssel tudná elérni ? — de aztán mégis csak ott marad a kút mellett. Csak a szoknyáját ereszti le sietve. — Hogy van a mama ? — kérdi a gróf. A leány arcza elkomolyodik. Egy kedvesen szentimentális vonás jelenik meg a szája körül. — Nincs valami jól... Az éjjel sokat köhögött... Én azt hiszem, hogy a nehéz tavaszi levegő . . . Panaszos szünet. Majd megint csupa mosoly, Jókedv és kötekedő dévajság lesz az arcza. — Nagy újság, gróf ur ! Az éjjel két kis cziczánk lett! Nagyon helyesek ! — Majd megmutatja nekem, ha visszatérek a tőkésről! Jó ? —- Ha megtetszenek a gróf urnák, fölTomasics Miklós volt horvát tárczanélküli miniszter — mint Zágrábból jelentik — czikket irt a horvát nemzeti párt lapjába, védelmezve a horvát nemzeti párt magatartását a radikálista támadásokkal szemben. A nemzeti párt — Írja Tomasics — nem riad vissza attól, hogy a magyar koaliczió pártjai a jövőre nézve oly követeléseket is írtak nevelem őket a kastély számára... A mi macskáink kitűnő egerészők ám 1 Ennek a leánynak minden mozdulata merő báj. Az igazi, a természetes, az önmagát nem ismerő kecsesség ez ; édes testvére annak a szépségnek, mely a madár röptében, a szélben mozgó fagaly ingásában nyilatkozik meg. A gróf önfeledt gyönyörűséggel szemléli. Mikor észreveszi, bogy pillantása zavarba ejti a leányt, maga is némileg zavart lesz és halkan megszólal: — Igaz, Liza, mondja meg az édes anyjának, hogy a dolog az ügyvéddel rendbe jött. Egészen rendbe jött. Semmivel sem kell többet törődnie. A leány nem érti egészen a dolgot. Annyit tud csak, bogy a nagy fekete veszedelmet, mely esztendők óta mázsás sulylyal nehezedett az özvegy asszony beteg mellére, leemelte onnan egy jóságos, erős kéz. Tágra nyitott szemekkel lép közelebb és odaszoritja keblét a kerítéshez.-r- Igazán 1 Most már nem kell félnünk semmitől ? — Semmitől. A leány szeme ragyog a melegségtől, a bizalomtól és a gyermekes meghatottságtól. Szeretne valami nagyot tenni, vagy legalább is mondani. Szeretné megcsókolni az erős, barna férfikezet, mely a kerítésen pihen, egy arasznyira az arczától. De nem teszi meg, hanem csak ennyit mond : — Milyen ember maga ! Milyen ember ! — Olyan, mint a többi! — mondja mosolyogva a gróf. Most egyszerre megnyílik a Liza gyáva kis szive és megoldódik az ügyetlen kis nyelve. — Nem olyan, mint a többi ! Különb mindenkinél! Erősebb, szebb, j&bfr* $éfeeintéz a királyhoz, és az újonnan kinevezett kormányt hivatalba lépte alkalmából táviratilag üdvözli. ___ T rencsénmegye alispánjához Andrássy Gyula gróf belügyminiszter távirati rendeletet intézett az elmozdított megyei tisztviselők visszahelyezése érdekében. Újvidék főispánja, Bállá Aladár ma vonult be a városba. Ováczióval fogadták. A vasúton a sebb ! Magáról úgy beszél mindenki, mint a jó Istenről! Nincs az uradalomban senki, a ki oda nem adná szívesen az életét a grófért! És én is, — óh, én csak egy ostoba kis leány vagyok — de én . . . Nem tudja folytatni. Hirtelen megszeppent a tulajdon merészségétől és most szégyenkezve áll a gróf előtt. Az hamarosan véget vet a zavarának. — Isten megáldja, Liza ! Megyek a töltésre. Ha visszajövök, majd benézek megint és akkor megmutatja nekem a kis macskáit. Elmegy és magával viszi a leány búcsúpillantását. Az csupa tűz, rajongás, csupa meghatott és megható gyöngédség. Künn a töltésen egy lovas legénynyel találkozik a gróf. — Nem Fehéregyházáról jösz ? — Onnan küldtek. — Hozzám ? — Nem a gróf úrhoz, hanem valami ispánldsasszonyhoz. — Hát csak eredj, ott találod a kút előtt. A gróf folytatja útját az őrházig. Megint fecske czikázik el előtte. Milyen különös szerepe jut ennek a Ids madárnak némelyik ember életében ! Az ember unottan és czél- talanul folytatja útját a puszta ugaron, egyszerre egy parányi madár csicsergése üti meg a fülét. És ekkor édes melegség dobbantja meg a szivét, a lelke megtelik uj vágyakkal, reményekkel és a tiszta boldogság sejtelmével. Itt a tavasz 1 Az ispánlak mögött van egy kis akáczos liget. A gróf messziről meglátja már a halványkék foltot, mely a liget kis lóezáján ül. Liza. A leány rendesen felöltözött. Most hajadonfőit van és a hullámos haját két ágba fonta.
