Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz

formailag czéllioz vezető lesz.

De hogy erre az eredményre irányított politika bölcs és Magyarországra üdvös volna, éppenséggel nem a véleményem. Ellenkezőleg ; Magyar- országnak elsőrangú létérdeke az Ausztriával való politikai szövetség; lényegileg ennek az összeköttetésnek köszöni európai rangját: mig Magyar- ország ugyanis Ausztria ziláltsága folytán döntő befolyással bir az összpolitikára, akkora súlya van az európai politikában, a mélyet izolált állam létére nem tarthatna meg: saját hatalmi eszközeire

még törlesztettek, de az idén nem teszik. Mit ér az most már ?

Minek ?

Meg tudjuk állapítani 1880-ból, hogy a torlódó adósságok ereje alatt éppen nem húzták össze igényeiket. Jókainé bevásárlásokat tett a Váczi-utczában s kocsijáról egy csomag lecsúszott, melyben a »becsületes megtalálók«- nak szánt hírlapi értesítés szerint egy muff volt kétszáz forint értékben. Ugyancsak ez évben Jókai sokszor megszakította balatonfüredi nyaralását éppen az anyagi zavarok miatt, melyek untalan szükségessé tették jelenlétét s ilyenkor az »Angol királynédban ebédelt. Az első húsétel után egy pohár jó vörös borhoz volt szokva, azután tért át nem kevés .könnyű fehér borra. A vörös bor okáért minden alkalommal egypalaczk Rothschild Mou- ton-t bontatott fel, melyet hét forinttal jeleztek a számlájára s melyet mint egy valódi Rothschild, az egy pohár kiürítése után ott hagyott.

A helyzet nem volt már sokáig tartható s annyira rosszabbodott napról-napra, hogy a költő is arra az elhatározásra jutott, a mire minden magyar, a ki a »Budapesti Közlöny« hátulsó lapjain szokott emlegettetni, — elkívánkozott a »Budapesti Közlöny« első lapjára.

Fejébe vette, hogy ő neki hivatal kell. Milyen bizarr: gondolat! Hát milyen hivatalt adhatnának ő neki ? Egy Jókainak! VégigKurt Breysig

levelét. Mert kétségkívül ő a legelső. . . nemcsak ama néhány kiválóság sorában, a kik ezúttal megszólaltak (a mely névsorban persze a véletlen is szerepet játszik), hanem első mindazok között, a kik a magyar politikai helyzethez Németországon hozzászólhatnak. A berlini egyetem tanrendje éstelmében Kurt Breysig »a történelem rendkívüli tanára«. Ebből a sablonos megjelölésből csak egy szó illeti meg : az, hogy »rendkívüli«. Nem tanár, hanem művész és gondolkodó ;

futtatta elméjét a világirodalom olyan alakjain, a kiknek hivataluk volt. Sok nemzet és város adott sinecurát a maga költőjének, ha tönkre jutott. Igaz, akadt olyan is, a ki megtagadta. Camee nem adott Homernek azzal az ürügygyei, hogy nem segíthet meg minden vakot. Jókainé eleinte kinevette, hanem mikor aztán meghatározott dologgal állt elő, hogy a fiumei kormányzóságnál szeretne valami jövedelmező állást, az asszonynak megtetszett a terv. Végre is nem volna rossz a Móricz egészségének, úgy gondolta, kivált, mert pemetefű- teán élt az 1880-iki télen. A Tenger és a Napfény a két legnagyobb orvos. Milyen erős lenne megint s milyen szép dolgokat tudna ő ott Írni! Ebben a pontban az asszony mindig szívesen adta be a derekát, s most is hamar megbarátkozott a gondolattal, csak azt kötötte ki, hogy olyan hivatal legyen, a miben tovább írhassa a regényeket. Valami olyat képzeltek mind a ketten a hivatal alatt, a mi hasonlítson a karls- badi vén fák sorsához az »Alte Wiese«-n. Ilyen öreg fa derekára ráillesztenek egy vaspántot, köröskörül kampókkal, a minél fogva ruhafogas gyanánt szolgál a közönségnek, de ő maga, a fa, nem tud arról és hozza a lombjait, virágait békességgel.

A dolog el volt határozva, de a kivitel messze van még. Jókai nem szeretett kérni, szerény is volt és titkolózó, belső ügyeibe valaIbi* A-lttiCCvi. Op nevetési c ^koz. iáti't CÖtui- — teleznek, gyámolitanak, — terhek, megrövidítések késleltetnek, a porba húznak. Főleg ott kellene az általános választói jogot üdvözölni, a hol nemcsak szocziális, nem, nemzeti egyenlőtlenségeken és megrövidítéseken is segíteni kell. Mert az osztályok és nemzetiségek önzésénél magasabban kellene hogy álljon: az emberiség, még inkább az ember gondolata. Es a magyarok nemes népe csak akkor fog Európa és saját soraiban a legjobbak lelkiismerete előtt nyugtot találni, ha

kit beavatni képtelen. Mindössze Hegedűs Sándorral közölte tervét, azt is csak úgy röpti- ben kérdezte meg, ne szóljon-e Tiszának ily értelemben ? De Hegedűs nevetségesnek találta a tervet s igy az végképpen abban maradt.

E közben egyre súlyosbodott az anyagi helyzete. 1879-ben nagyon szorongatják a bélyeges papirosok, 1880-ban már-már a nyomor köszön be a legszembetűnőbb alakban. De Jókai hallgat, titkolja szegénységét mint egy spanyol nemes, Jókainé még nála is kevélyebb. A legszükségesebbek hiányzanak és már a használat alatt levő tárgyak is a zálogházakba kezdenek vándorolni.

Még a vele egy házban lakó Hegedüsék se vesznek észre semmit. Ilyesmire természetesen nem is gondolnak. Végre a cselédek által lesznek figyelmesek a Jókaiék szegénységére s ekkor lép közbe Hegedűs és terjedelmes vallomásra birja Jókait, a ki harminczhatezer forintban számítja fel a legsürgősebb adósságait. Hegedűs Sándortól Tisza Kálmán tudja meg a Jókai helyzetét. Tisza Kálmán pislog és keveset szól : »Hja baj, baj«. »Hát bizony a pénzre vigyázni kell«, mindössze egy pár szűk, hideg szava van. Hanem a szive annál melegebb. Epen Becsbe készül elutazni az éjjeli vonattal s ha már egyszer ott áll a király előtt, a sok mindenféle jelenteni való közé oda szúrja azt is, hogy milyen szegény az ország, a legnagyobb