Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz

A jöaiiay előtt s akuor nazaaruiua- a\c neveztek bennünket is és hazaárulónak ^3t-K>tt bennünket első sorban — Bánffy. Aliért! Mert akkor nem ő tanácsolta, hanem mi. Azután ő tanácsolta, de nem ők. Végül ők tanácsolták, s mivel nem maradt senki, a ki ezért hazaárulónak mondhatta őket,

KOBOZ KRÓNIKÁJA.

Mesés idők. A képzelet mulat.

Az öröklétben két öreg urat Hallok beszélni.

Kossuth:

Gratulálok.

Deák :

Ki tudja : van-e rá ok ? Kossuth :

Van hát, hiszen megérted, Hogy mind, fiam is, hatvanhét-re tértek.

Deák :

De Ferkónk fentartotta elvét. Kossuth (legyint) :

En ismerem ő kelmét !

Nem nevelődött kuruez népvezérnek,

Boldog, ha a királylyal összeférhet.

Tudás, becsület, hűség, szorgalom Van benne sok. De többé szélbalon Nem lesz ez elv-csősz !

Deák :

S ezt te bánod ?

Hisz már tudod, hogy fényes ideálod,

Mely enyim is, harczczal nem érhető el,

De közelebb jő nagy munkás idővel.

Kossuth :

Jó ; én se’ várok egyebet, — De mért kötöttek karróhoz ebet ?

Helyes vagy nem : én, ha egyszer kötöttem, gécsnek nem hódolék, de — rajt’ ütöttem.

nat említve, egyetlen hűért sem tud benne olyat, a mit nem tisztes ügyvédi munkával keresett volna. Ilyen bizonyítványt még egyetlen miniszter sem állított ki vagyonának, mégis becsületes emberek voltak. De ha már elkövette ezt a sajátságos manifesztácziót, akkor fölötte sajátságos, hogy Andrássy Gyula

Deák :

Bizony, mutantur tempóra ! A te korod volt népünk hőskora.

Őszinte egyezésé az enyém.

Míg a mai, úgy nézem én,

A kettőnkéből korcsúl született i Hősi a szó, egyezkedő a tett.

Kossuth :

Vagyis: hazúg. Ki mit kimond, Meg is tegyeJ

Deák :

Ma sült bolond

Hírébe jönne.

Kossuth :

Úgy tehát :

Hős szólam nélkül szolgáljon hazát.

Deák :

Szép ; de ki? megpróbálj a ezt: Honáruló ma, s rútul rajta veszt.

Kossuth :

Wekerle példa rá ma is, Hogy nincs az így.

Deák :

Hja, nagy paizs

Volt annak a csöndes bírói rángj Lett vón övé csak a vezéri hang : Honárulóként bújhatná most,

Leförtelmezve, ő is Dánost.

Kossuth :

Beh jó, hogy ez állammüvész El nem kopott, s ma ismét tettre kész. Tetszik nekem e renaissance-a\^k.

Ilyek teremtek olasz ég alatt

A tudósok már régebben tisztában voltak az anyag megsemmisítésének lehetetlen voltával. Megsemmisülésnek, elmúlásnak nézzük, a mi csakis átalakulás. De ma már az is bizonyosság, hogy mindazokat a nemesebb javakat, a melyek az emberiség és társadalom lelki

A quatro- s Cinquecento idején.

Bármily ügy élén jobban áll helyén,

Mint bárki más, bár nem saját ügye.

Bízd Genováét rá, hogy azt vigye,

Avagy Veneziáét, Sienáét,

Firenzéét, sőt Rómáét magáét:

Művész becsvágygyal viszi kitünően.

Deák :

ő áldás ily kontár időben. S mert jó magyar, nem tartok tőle,

Hogy, a hon mámorával visszaélve, Ajánlja, mint vívmány-ul behozandót A honvédséghez, a — német kommandót. Mert, ha ma ezt ajánlaná :

A közöröm nagy könnyen állna rá.

Hol Polonyi lehet az én utódom,

Minden lehet már, vívmány szerű módon.

*

Nos, így beszéltek ama Dicsők ketten S mélán nevettek. Magam is nevettem.Ali kezei hosszuk/)

Iita Mikszáth Kálmán.

Mig lassan, egykedvűen folydogált medrében a szőke Duna, jobbról-balról mellette rohamosan nőtt a két város, már be se lehetett látni végé-hosszát a tündér-panorámával meghizlalt szemnek a Svábhegyről. S a mint a város nagyobbodott, úgy emelkedett az ország is anyagiakban és szellemiekben. Megnégyszereződtek az olvasók, tehát a lapok is.

*) »Jókai élele és korát-bél az 1876—79. évekből.

Lapunk mai száma 112 oldal.