Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz

Gsak a Vctyyo.-j.uütiö műt umx.av-i*., hogy a mit igazságként felismertünk, ismételt megújhodásban, folytonos fel­támadásban érvényesülni lássunk. A nemzetek életében pedig minden igazság csak addig él, a mig a nemzet életereje belőle tápot szerezhet. A szabadelvtipárt fölött húzzák már Tiz-tizenkét nagy politikai lap szolgálja a különböző pártárnyalatokat. Még az asszonyok­nak is külön pletyka-lapja van, a Fővárosi Lapok, az egyetlen naponkint megjelenő szép- irodalmi lap egész Európában. Vadnay Károly szerkeszti nagy gonddal, kiesztergályozva az újdonságokat csipősökre. Még a tegnapi hir is érdekessé válik színező, okos és nem bátor­talan tolla alatt. A lap kitünően megy s ez Jókait arra buzdítja, hogy feltámaszsza régi szépirodalmi lapját, az Életképeket s ennek a viczeszerkesztését a szeretetreméltó, nép­szerű Tors Kálmánra bízza. De bár két ilyen lapot nem bir meg a közönség, — mégis haszonnal jár a verseny. Egyrészt, mert Jókait nagyobb munkásságra serkenti, sok apró novellát ir bele s egy szép kis regényt, a Szép Mikhált, másrészt, mert Írókat nevel. Különösen a »veres ember«, Vadnay nagy ebben. Éles szeme kikaparja a tehetségeket, rosszul fizeti őket, sorját két krajczárjával, de biztatja. Az Életképek ellenben gavallér lap, jól fizet, de nem törődik az írókkal, nem bírálja, nem nyesegeti, nem levelezik velük és nem nagyon válogatja. Hiszen végre is igaza van ; egy Jókai-lapnál csak a Jókai kézirata számit, a többi úgyis töltelék. A Va­sárnapi Újság tartja a régi tekintélyét s Nagy Miklós is fáradhatatlan az irók fölhajszolásá­ban, utánuk jár, sürgeti őket, azért mondják, hogy a »lábával szerkeszt*. A negyedik tekin- télyos lap a Magyarország cs Nagyvilág -éólt, ló \ jlo. xa %-víjI «UJiCtp^jA ­latra, a melyre a kiegyezés fölépült, a koalicziós pártok is reáhelyezkedtek. A hatvanhetes alap megalkotásánál az uralkodó szempont az volt, hogy a jogfolytonosság az 1848-iki vívmányok­kal úgy és addig állittassék helyre, a mint és a meddig az a korona és a nemzet közötti összhang megzavarása melyet Ágai Adolf szerkesztett ötletesen, ki ide és élczlapjához, a Borsszem Jankóhoz (melynél hogy jobb élczlapot találjunk, egész Londonig mehetünk), szintén egy egész cso­port irót toborz össze. Nem is említve a többi fölbukkanó és eltűnő szépirodalmi lapokat (csodálatos, hogy ilyeneknek alapítására mindig akadt vállal­kozó), már e négy lap körül is annyi iró tá­madt, hogy most nem egy Pilvax-asztal kel­lett, mint hajdanában, hanem külön irói ka­szinó, mely az ujvilág-utczai Ukey-ház első emeletén nyüt meg. Az öregebb tekintélyes irók nem jártak ide. Ez csak a fiatalok »ordító tanyája« volt. A nevesebb irók hivatalokban ültek, vagy mint országgyűlési képviselők szerepeltek. Az irói körben Komócsy József, az örökké fiatal Lauka Gusztáv és a jó humoru Bálás Sándor vitték a hangot. A ki dolgozni akart, jól megélt. Volt hova elhelyezni a kéziratokat. Nem kellett velük házalni, mint régentén, megfordult a világ. A szerkesztők kezdtek járni a tehetsé­ges irók után. De a milyen arányban elég lett a »kendermag«, éppen annyira elégtelenek­nek látszottak az eszközök a dicsőség utáni szomj kielégítésére. Az akadémiába nem jut­hatott be minden ember, de ebben még talál­hatott vigasztalást (hogy nem minden ember kálvinista és unalmas), ám á Kisfaludv-Tár- saság tagjainak száma is nieg volt kötve. A Deák hirdette igazságok nem ki­sebbek, ha megszűnnek létezni azok, a kik eddig hirdették és ezután gyakorla­tilag megvalósítják, a kik eddig küz­döttek ellenük. Jézus Krisztust is, az akkori világ­rend szerint, keresztre kellett feszíteni, hogy tanai a keresztfán uj életre fakad­Pedig az iró is szeretne valami czimet nyo matni a névjegyére, — hiszen ő is magyai ember. Kétségtelen, sokat emelkedett az ország de még többet emelkedtek rangban a lakosai Általános volt a rangemelés. A képviselőt nagyságosak lettek, az elnökök méltóságosak A miniszterek felvették a kegyelmes czimet A levegőben volt ez. Még a lelketlen tárgyát is emelésért sóvárogtak. A kávémérésből kávé­csarnok lett, a borbélymühelyből fodrász­terem és meg volt Írva a végzet könyvében, hogy a főváros is előre lép egy napon és székei főváros lesz belőle, hogy a kolozsvári egye­temi tanárok a nagyságos czimért fognat folyamodni és a szolgabirósegédek nem bán­ják a kis fizetést, hanem a »segéd« szó elhagyá­sát követelik. Ily viszonyok közt főzte ki a furfangos Lauka és társai, hogy még egy harmadik iro­dalmi társaságot kellene alapítani, mert ha a hangyák nem férnek el egy zsombékon, még egy zsombékot túrnak maguknak s igy kelet­kezett a Petőfi-Társaság eszméje. Balázs Sán­dor, Szana Tamás és Komócsy buzgólkodtak ebben Lankán kiviil, közölték tervüket Jókai­val s ő vállalkozott az elnökségre. A társaság megkezdte működését 1876-ban s a két név (Jókaié a Petőfiével) megint összeölelkezve jelent meg a nyilvánosság előtt. Jókai sokszor olvasott itt fel ezután Petőfi-visszaemlékezése- ket s a társaság az ősalapitók buzgólkodása l

Next

/
Thumbnails
Contents