Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
1195 APPONYI ALBERT GRÓF SZÉKFOGLALÓJA 119tí segítségével domborítja ki az előbbieket. Ez az igazság tehát tartalmasabb és a létezőhöz közelebb áll, mint a tudományos abstrakczió, mely az egyénitől eltekint; viszont magasabb igazság, mint a létezőé, mert ennek elburkolt általános jelentőségét hozza napfényre. Ez az általános jelentőség szerintem nem más, mint az egyes jelentőségnek összefüggése a világ- egyetem tervével, melynek mindnyájan kiegészítő részei vagyunk; a mely tárgyban ezt az összefüggést megláttuk, az már nem idegen tőlünk, azzal valami rejtélyes rokonságban érezzük magunkat, bármennyire távol álljon összes egyéni vonatkozásainktól. Innen van a művészi alkotásoknak befolyása kedélyeinkre, ez az aesthetikai hatásnak titka. A művészi fantáziának megkülönböztető jellege tehát abban áll, hogy igazat lát, sőt a dolognak magasabb igazságát látja, az egyénben a typust és e szerint igazat alkot; a művészi szivet pedig az jellemzi, hogy mozgásba jön és érez, és hogy a mi érzelmeinket is megindítani képes, minden egyéni érdeklődés nélkül, csupán ama magasabb igazság erejénél fogva. A fantázia az igaznak határain túl, a képtelenbe csapongni hajlandó; a szív pedig annak körébe szokott zárkózni, a mi valamely módon egyénileg reánk vonatkozik; fantáziája, mely csak igazat lát, szív, melyet az igaz mint olyan mozgat meg; ez a művésziéleknek lényege. Hogy ész is kell hozzá, a létezőnek azon megfigyelésére, melyet mint kiindulási pontot a művészi látás sem nélkülözhet és melyhez mint a tiszta igaz legbiztosabb kontroljához folyton vissza kell térnie, továbbá a művészet teknikájához tartozó tudományok és mesterségek megtanulására; hogy akaraterő is szükséges a munka külső és belső fáradalmainak leküzdésére: ezt talán említeni sem szükséges. De a művésznek megkülönböztető tulajdonsága mégis ama két lelki képességnek, a fantáziának és a szívnek erejében és minőségében áll. Ellentétben a művészszel, a kinek alkotási szférája az igaz, és a ki a létezőtől csak támpontokat kér az- igaznak látására, — az államférfin egész tevékenységével a létezőnek körében mozog. Működésének anyaga a létező ember, és pedig az egyes ember épp úgy, mint az embereknek állammá egyesitett sokasága, a nemzet; általános czélja az egyesek boldogságának és a nemzet nagyságának előmozdítása, közvetlen czélja az a haladás, melyet e kettős irány felé egy adott időben megvalósítani kiván; eszközei az erre szolgáló állami intézkedések. Az államférfiunak e szerint mindenekelőtt ismernie kell az egyeseknek és az egész nemzetnek tényleges állapotát; ismernie kell képességeit, fogyatkozásait, erényeit, hibáit, gazdagságát, szegénységét, és pedig mindezt úgy önönmagában, mint más nemzetekhez viszonyítva. Ez a megfigyelésnek dolga, melyhez tiszta, éles ész szükséges. A tényleges állapotoknak fölismerése után következik annak mérlegelése, hogy azokat mennyiben és mily irányban kell módosítani a közjó szempontjából, — és hogy e módosítás eszközlésére minő intézkedések alkalmasak. Az intézkedés, legyen az törvény, kormányrendelet, szerződés vagy bármi néven nevezendő kezdeményezés, mindig csak eszköz; egész értéke attól a hatástól függ, melyet a közjónak előmozdítására gyakorol; a mi ez irányban hatástalan, az üres játék, idő- és erőpazarlás; a mi több áldozattal, mint haszonnal jár, az káros és rossz; a politikában épp úgy, mint a gazdaságban a tiszta jövedelem határoz. De viszont, czélul is a közjónak csak olyan haladását lehet kitűzni, melynek elérésére a szükséges intézkedések megtehetők. Az államférfiú tehát együttesen mérlegeli a közállapotoknak követelményeit és a kielégítésükre szolgáló intézkedéseket; ezen mérlegelésnek alapján állapítja meg, és hozza rendszerbe teendőit, a követelmények fontossága és sürgőssége, valamint az intézkedések könnyebb vagy nehezebb megvalósithatása szerint. Mindezekhez biztos és józan itéló'tehetség szükséges. De az államférfimnak hivatása nem csak abból áll, hogy arról, a mi van és arról, a mit tenni kell, képet alkosson, hanem főleg abból, hogy ezt a képet a létezőnek országába átvigye, hogy tervbe vett intézkedéseit valóban létesítse. Azt az emberi anyagot pedig, melyből alkot, már fölismerni is nehéz, de kezelni — de átgyurni még nehezebb. Hol gyenge, hol ellentálló, de mindig szeszélyes és kiszámíthatatlan. E fárasztó akadályok leküzdéséhez kitartó és erős akarat szükséges. De mások akaratát is meg kell nyerni: fejedelmekét, gyűlésekét, a kiktől terveink kivitele függ; és meg kell találni, és magunkhoz lán- czolni azokat a munkatársakat, a kiknek segítségét nem nélkülözhetjük. Mindezeket a segítő erőket az államférfiú csak úgy nyerheti meg, ha ők is átérezik megfigyeléseinek igazságát, ítéletének helyességét és akaratának erejét. Hogy miképpen kell mindezt velük megértetni, az a lélektani tapintatnak dolga. x Az államférfiu jellemző tulajdonságai tehát ezek: tiszta és éles ész a tényleges állapotoknak megfigyelésére, biztos és józan ítélet a
