Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
1197 APPONYI ALBERT GRÓF SZÉKFOGLALÓJA 1198 teendőknek megállapítására, akaraterő azoknak keresztülvitelére és tehetség e képességeknek másokkal való megéreztetésére, másoknak megnyerésére. Esz és akarat domborodik ki ezekből, mint az államférfiúi léleknek lényege, holott láttuk, hogy fantázia és szív uralkodik a művészben. Látszólag a legtökéletesebb ellentét van köztük. De vájjon igazán? Hogyne, fog közbekiáltani a mindennapi bölcseség; hiszen nincs borzasztóbb csapás, mint az a politikus, a ki képzelő tehetségének ábrándjait és szive érzelmeit követi, a tények útmutatása és a rideg ész parancsa helyett. Úgy is van; a mindennapi bölcseség ez egyszer nem téved. A létezőnek országában tényleges állapotokkal van dolgunk; ezek megfigyelése, és ezekből kiindulva, logikai következtetések utján, a teendőkre vonatkozó ítéletnek megállapítása észbeli funkczió, melyek helyes elvégzéséhez a Bacon-féle »drylight« száraz világosság szükséges; ezt pedig mi sem zavarja meg inkább, mint a képzelmeknek és érzelmeknek belevegyülése. És mégis: tudjuk-e egyáltalában tevékenv- ségünkből kiküszöbölni a fantáziát és a szivet ? Az államférfiú is ember; benne is megvannak ezek a képességek. Megölheti-e azokat? Ha pedig megölhetné, vájjon kívánatos volna-e, hogy ezt megtegye? teljesen nélkülözheti-e ezeket az erőket politikai tevékenységében ? És ha azokat sem kiölni nem lehet, sem mellőzni nem kívánatos, minő módon kell hasznukat venni, veszedelmes hatásuknak kikerülésével ? Ezekre a kérdésekre válaszolva fogjuk a magunk elé tűzött problémát megoldani. Menjünk még egyszer végig az előbb futólag vázolt politikai műveleteken. Első a létező emberi állapotok megfigyelése. E végből összegyűjtünk statisztikai adatokat, melyek a nemzeti életnek különböző nyilvá- nulásait részletekre szétbontva tárják föl előttünk. Ezekből látjuk például a születések, a házasságkötések, a kivitt búzamennyiségek, a behozott gyapott-szövetek számát, a munkabérek magasságát, az államháztartás eredményeit s. a. t. Világos, hogy ezzel a tulajdonképpeni emberi és nemzeti életnek ismeretéhez még nem jutottunk el; kaptunk segédeszközöket annak megismeréséhez, de magát az életet, magát a létezőt nem. Eltekintek a leggondosabban összeállított statisztikának hézagaitól, azon életviszonyoktól, melyeket föl sem karol, azon helytelenségekről, a melyeket ki nem kerülhet. Maga az adathalmaz nem egyéb, mint az abstrakczióknak tömege, az emberi életnek egészéből kihúzott és külön csoportosított részleteknek sokasága; ettől a valódi, a létező emberi élethez csak ugv jutunk vissza, ha a számokat szétszedve és a tárgyakat összeadva, egyéni existencziákat csoportosítunk belőlük. Ezért használjuk második segédeszközül az egyéni életnek közvetlen megfigyelését, saját tapasztalásainkat és másokéit, ankétekben, egyes vidékek, egyes foglalkozási ágak — és ezek körén belül egyes családok monográfiáiban. Ámde az államférfiúnak a létező állapotok összességét kellene ismernie; és ezen összeséghez képes.t a legtágabb körű tapasztalás és kutatás csak egy eltörpülő hányadot ölelhet föl, sokkal kisebbet, semhogy a tisztán észbeli indukcziónak biztos alapul szolgálhatna. Hogyan juthatunk tehát az egészhez? Csak úgy, hogy ha a tényleges megfigyelésnek egyes tárgyait szerencsésen kiszemelve, meglátjuk bennük az általános jelentőségű, a sokakkal közös, a jellemző, más szóval a tipikus vonásokat. íme, már az első alapvető munkánál megvan annak a képességnek szükségszerű szerepe, mely az egyéni jelenségekben és azoknak aránylag csekély számában is föl tudja ismerni a típust és így általánosít a nélkül, hogy üres fogalmakat adjon. Már itt is találkoznak a fantáziával. így áll ez a nemzeti életnek anyagi oldalára nézve is. De van azután annak egy egész tartománya, melyről az észbeli megfigyelés alig tud valamit elmondani, és az a tudomány az érzelmek országa. A »pozitív« politikusok hajlandók az érzelmi tényezőket lenézni, vagy — ha be is vonják számításaikba — gyakran tévednek azoknak méltánylásában. És ez az egy tévedés már sokszor eredményezte a legszebben kigondolt intézményeknek kudarczát; ettől vesztek el hadjáratok, dőltek össze világ- politikai rendszerek, omlottak le trónok és birodalmak. Azok az érzelmek, melyek a nemzet szíve fölött uralkodnak, csak oly reális alkotó részei a létező állapotnak, mint az elfogyasztott lisztmennyiség, vagy az üveghutáknak száma. De eljuthat-e teljes megértésükhöz a puszta ész? Nem ezen a téren láttuk-e a legnagyobb eszü államférfinak legvégzetesebb tévedéseit? I. Napóleonnak európai rendszere gondosan kieszelt politikai műremek vqlt: csak a nemzetek szabadságszeretetével nem számolt eléggé, és ebbe a számítási hibába belebukott. Bismarcknak kulturharczában az a nagyszerű gondolat rejlett, hogy a vallást is a német egységnek szolgálatába hajtsa: csak a megsértett vallási érzés hatalmát nem méltányolta kellőképp és — Canossa falaihoz
