Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
1225 ÁPPONYI ALBERT GRÓF SZÉKFOGLALÓJA 1226 ről, hanem csak tehnikai ügyességről és nem lehet szó á nemzetek vezetéséről, hanem' csak többé-kevésbbé sikeres politikai kalandokról. Ha azt akarjuk, hogy a művészet lelkeinket gyönyörködtetve fölemelje, nem elégedhetünk meg típusainak igazságával, hanem követelnünk kell, hogy belőlük kidomborodjék az eszmény; nem érthetjük be az egyéni vonások sokféleségével és hűségével, hanem kívánnunk kell, hogy ezekben is uralkodjék a harmónia és a szép. Es ha igazán nagyot várunk ez államférfitól, ha azt követeljük tőle, hogy biztos alapokra fektesse nemzetének nagyságát és boldogságát, úgy nem elég, hogy képes legyen a nemzeti erőket fölismerni, a nemzet elé czélokat kitűzni és ezek elérésére alkalmas eszközök kiszemelésénél megtalálja az összhangot az erkölcsi világrenddel és hogy mindenekelőtt a nemzet erkölcsi minőségét emelje. És ezt csak úgy fogja elérni, ha saját köztevékenységében is megvan az a következetes ragaszkodás a megismert erkölcsi jóhoz, az »én« igényeinek az a föltétien alárendelése a közczéllal szemben, szóval: az egész életnek az a teljes azonosítása a meggyőződéssel, melynek neve: jellem. Szabad nemzeteknél, a hol a vezetés nem parancsból áll csupán, hanem főleg a vezető egyének erkölcsi befolyásából, a hol tehát a vezéreknek erkölcsi minősége átszáll az egész nemzetre, a politikai jellem a legelső és legszükségesebb államférfiúi tulajdonság. Azért veszi körül a népek egészséges ösztöne a kultusznak egy különös nemével azon nagyok emlékét, kiket magas erkölcsi felfogás tüntet ki. Egy Arisztidesnek, egy Washingtonnak, egy Deák Ferencznek neve a meghatottságnak olyan nemét idézi bennünk elő, mely a legbensöbb esztétikai hatással rokon. És valóban, ha a szépnek tökéletes kifejezését keressük az államférfiul tevékenységben, úgy ne gondoljunk a közéletnek azon külső formáira, melyek önálló művészi értékkel bírhatnak, a politikai irodalomnak és szónoklatnak virágaira: ezek is tehetnek szolgálatot, mert a forma szépsége többnyire visszahat a tartalomnak emelkedettségére; de a lényeget ezek nem képezik. Az igazi szép az államférfiúban élete művének azon egyöntetűsége, mely az alkotások sokféleségébe egy következetesen vallott erkölcsi alapeszmének rendező erejét viszi be, és egyéniségének az a nyugodt önzetlensége, mely megtántorodás nélkül irányit minden erőt egy magasabb czél felé. A valódi esztétika a politikában, az igazi műremek az államférfiul életben ugyanaz, a mi a legfőbb erkölcsi jó és a nemzetnek legdrágább kincse a politikai jellem.-osityoDRÁMA A TEMPLOMBAN. Aztán mind-mind elmentek onftpn, Csak én maradtam ott magambáp, \ V S egy myrtus-ág hevert a porba’,'. Beszenn^ezetten, megtiporva... \ \ \ \ Kossá Miklós. \ Hogy ott állott £^. szentegyházban Vakító rózsaszínű gyászban: Én megvonultam retkembe’ Úgy néztem őt némán* remegve. fiz orgonának hangja pengett... A pap imája messze csöngeti... Ú rám tekintett félve, lopva S'^ógy mondta az „igen“-t susogva.
