Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

Két uj Fetöfl-tannlmílny.

Hogy ki volt Petőfi Sándor s hogy miben nyilvánul meg az ő nagysága, a mely egyetlenné s az idők folyásával mind tüneményesebbé teszi, arról sokat hallottunk s még többet olvastunk. A Petőfi-irodalom roppant terjedelmű már. A róla szóló munkák halmaza szinte felkelti bennünk azt a gondolatot, hogy Petőfiről újat mondani nem is lehet. S mégis, gyors egymásutánban könyvek jelennek meg, a melyek Petőfivel foglalkoznak s a melyek mindegyike talál a világirodalomnak erről a csodás alakjáról valami mondanivalót. A Petőfi-kultusz ápolására, a nagy költő életére és verseire vonatkozó adatok összegyűjtésével Endrődi Sándor és Ferenczi Zoltán szerkesztésében másfél évvel ezelőtt tudvalévőén könyvsorozat indult meg Petőfi-Könyvtár czimmel. Ennek a sorozatnak — az egyes könyvek Írói a magyar irodalom ismert jelesei — egyik legértékesebb füzete Palágyi Menyhért Petőfi-tanulmánya. E tanulmány különbözik az eddigi Pctőfi-tanulmányoktól, főképp kritikai jellegénél fogva. Az iró abból indul ki, hogy Petőfi költészetét és lényét a kritika nemcsak életében, de halála után sem volt képes teljesen visszatükröztetni. Az egykorú kritika kő- és sárhalmazzal dobálta meg, azt a vádat szórva felé, hogy csak »népköltő«, a ki a »magasabb« poézishez mit sem ért s az igazi népiességet felcserélvén a póriassággal, durva nyerseségekbe, betyáros szitkozódásokba téved. Ám még a költő életében, majd halála után elkövetkezett a komolyabb esztétikai méltatás korszaka. De az újabb kritika elismeréseivel és dicsőitéseivel nem a helyes utón indult cl. Az egykorú kritika Petőfi »népiességét« támadta, az újabb népiességét magasztalja és mint költészetének legbecsesebb jellemvonását ismerteti. Palágyi szabadulni kíván az egyoldalú irodalmi jelszavak hatása alól és keresi Petőfi eredetiségének és nagyságának igazi vonásait. Sőt tovább megy. Azt mondja, hogy nem akar bálvány-imádást űzni Petőfi nevével s hogy teljesen megismertesse, feltárja egyéniségének gyönge oldalát is. S valóban, elolvasván Palágyi munkáját, előttünk áll a legnagyobb magyar költő a maga teljességében, gyengeségeivel, hibáival együtt — és mégis ragyogóan, tüneményesen,