Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

dóstól vonni a kategorizálás jogát, szemére veti, hogy pontos elkülönítésekre törekszik, hogy szétszedi azt, ami a valóságban együtt jelenik meg, — az nincs tisztában a tudományos kutatásnak sem elvével, sem céljával. Hiszen a természettudós is ezt cselekszi s ki rója meg érte? Azonkívül ismerünk a magyar irodalomban egy hasonló felosztású könyvet, mely ugyanezen módszerrel némi eredményekre vezetett. Riedl Frigyesnek Arany Jánosról szóló müvét értjük, melyet alkalmasint Oláh is mintául vett.

De mekkora különbség a két szérzö felfogása közt! Oláh Gábortól Petőfi képzeletének egymás mellé sorakoztatott, rendszerezett szilánkjait kapjuk, Riedltől ezt is, de nemcsak ezt: őnála a tények jelentenek is valamit. A tényeknek nem egyedül felsorolását, hanem magyarázatát is látjuk és lelki gyökerükig hatolunk. Oláh könyvét letéve, azt mondom: ha magát Petőfit olvasom, jobban megértem képzeletét is, a magyarázó teljesen felesleges munkát végzett.

Kiragadom Oláh müvének egy-két fejezetét. Ott van mindjárt a legelső: A természet. Előre örülök, hogy majd milyen érdekes leírását, magyarázatát kapom belőle Petőfi természetérzékének. De csalódásom keserves: az egészből i nem siil ki egyéb, mint hogy Petőfi nagyon szerette a természetet. Hiszen ezt eddig is tudtam! Én arra lettem volna kiváncsi, hogy hogyan szerette! Hát nem látta ezt Qláli? Hát nem rezgettek át a lelkén Petőfinek azok a sorai, amelyek valósággal panteista felfogására vallanak, azok a gyöngéd sorok, amelyekben a természet jelenségeit szinte magával egy tövön fakadt növényeknek, egy anyától lett gyermeknek érzi?

Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd,

Fel r,e keltsük álmából a Szendergő természetet.

Vagy amikor felesége a hervadó ból bokrétát köt:

virágok-