Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

Talán könnyebb lesz halálok.

Hogyha azok néznek ráíok,

Akik őket szeretik . . .

... Itt egy másik fejezet: Az idő. Bevezetésül az idő fogalmának ide nem illő filozófiai fejtegetését kapjuk, azután ilyeneket: „az idő rendesen boldogságunkban rohan el sietősen fölöttünk . . .“ „de bezzeg lassan ballag, amikor bánatunkat vitetnénk el vele . . „hatalmas orvos az idő, előbb-utóbb minden sebet begyógyít.“ Csakugyan nincsen más gondolata Petőfinek az időről, mint ilyen lapos közhelyek? Nem vonul-e át egész költészetén az elmúlás méla- bus érzése? Egész sereg költeménye jut eszünkbe, melyekben a legnagyobb boldogsága közepeit a korai elmúlás fájdalmas hangja remeg. Vájjon nem jellemzőbbek ezek Petőfi felfogására, mint egy-két unalmas frázis?

Az is érthetetlen, hogy miért hangsúlyozza Oláh annyiszor, hogy Petőfi költészetének két alaptevője a kellem és fenség. Bizonyára vannak költők, akiknek költészetében túlnyomóan az egyik elem az uralkodó, de a legtöbbje mégis csak mindkettőnek világában mozog. Mindenesetre fölösleges ezt annyiszor ismételni.

Valamivel jobban sikerült, valamivel többet mond Oláh könyvének második része, ahol Petőfinek nem a természeti jelenségekhez, hanem az emberekhez való viszonyát fejtegeti. Petőfi egyéniségének megrajzolása meg épen szerencsés: találó és szellemes. Irodalmi hatások címen azonban megint igen furcsa dolgokat báliunk. így Csokonainak Petőfire való hatását tárgyalva, ezeket írja: „Csokonainak van egy Kazinczyja, aki világ elébe akarja vezetni; Petőfinek van egy Vörösmartyja, aki világ elébe is vezeti. Szerelmük is mennyire hasonlóan in- dt?f! Büszke apák elutasító gőgje, rangkülönbség, Julia nevű két leány: egész parallel jellemvonást ad szerelmi regényüknek. Legszebb dalaikat mind a ketten egy-egy Julia nevű magyar leányhoz dalolják. Talán betegségükben is volt valami rokonság; Csokonai tüdővészt örökölt, Petőfi vért köpött katonakorában . . |