Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

Ami Cassonet ez időszerint Olaszországban az élők közt, tehát nem csak a szicíliaiak közt, talán csak Teza és Cannizzaro kivételével a legjelesebb Petőfianussá teszi, de valamennyi kö^t mindenesetre a legtöbb reményre jogo- sítobbá: ez az, hogy ő a magyar nyelvet talán még jobban birja, mint Teza is, ki különben első sorban nyelvtudományi álláspontból érdeklődik leginkább iránta. Ezenkivül Cassone a legnehezebben visszatükrözhető lirai hangulatokkal is megbirkózik.

Talán nem táplálok igen vérmes reményt, hogyha tekintve, kivált Cassone életmódját, mely tökéletes bölcsé, azt gondolom, hogy meglesz a nagy Petőfi is. De bármit is miveljen még Cassone a Petőfi-irodalom terén, az eddig is hátrahagyott nyomai s egyáltalában virtuóz fordító? művészete, mindig kiváló helyet fognak biztosítani, nemcsak a szicíliai Petőíi-iskolában, hanem egyáltalában a napról-napra szaporodó itáliai Petöfianusok közt.»

Innen tudtam meg a nagy olasz poéta cimét Már amúgy is régen vágyódtam ismeretségére. Szeptemberben Írtam s megküldtem neki két verseskönyvemet. Alig pár nap múlva már Szicíliából itt volt a felelet.

Cassone hozzám intézett olasz levelét hü magyar fordításban bemutatom:

«Tisztelt Uram! Bocsánatát kérem, hogy becses levelére adandó válaszommal, valamint az ön által küldött kedves ajándék megköszönésével pár napig késtem, de igen gyengélkedő lévén, az irás nehezemre esik.

• Engedőimet kérek, hogy a magam nyelvén irok; de azt hiszem, az egyedüli, melyet jól tudok. A magyar nyelven való irás igen nehezen megy, miután a nyelvet csupán magamtól (nyelvtanból) tanultam és sohasem hallottam e nyelven egy szét sem kiejteni, meg aztán valami ékezetet is köny- nyen hibázhatnék el, ami a kényes fülnek rosszul esik.

Szívből köszönöm a két kötet költeményt.

De mennyire köszönjem meg, hogy szegény nevemről oly sok dicsérettel emlékezik «Sándor napján» cimü költeményében, ez által majdnem zavarba jöttem. És valóban zavarba jöttem, olvasva becses levelében foglalt dicséreteket.

Sajnálom, hogy nem küldbetem az összes, már megjelent (lapokban közzétett) Petőfi verseimet, de csak néhány ivem van belőlük . . . Ezeket elküldöm lehetőleg e hó utolján.